Bármilyen Delorean Klubos eseményről beszélni az előkészületek ismerete nélkül nem is érdemes. Pedig ezt most nagyon komolyan vettük, rengeteg energiát tettünk bele és napi 26 órában foglalkoztunk vele. Persze ebből semmi sem igazi, talán még az átlagosnál jobban ellazáztuk. Januárban elkezdtük “szervezni”, vagy inkább leírtuk, hogy akarunk egy bulit. Legyen a Balatonon. Na az már messze van, oda nem megyünk. Akkor legyen máshol. Teljes tanácstalanság. Jó. …aztán egyszer csak Mentos megmentette a mulatságot, felajánlotta az Agárdi nyaralójukat az ünneplésre. Még egy agenda is készült, hogy mit mikor is kellene… Kitaláltuk, hogy legyen egy publikus rész a rajongóknak és legyen egy zártkörű része a partynak, amikor nem kell a DMC-ről beszélni, csak lehet enni, inni, és jólérezni egymást. Ezekkel a tervekkel hátra is dőltünk hetekre-hónapokra, hisz’ ez már meg van szervezve! A találkozó előtt 4-5 nappal felhívott Mentos, hogy végül is, hogy lesz ez a találkozó? Mondom, don’t panic!, odaérünk, bevásárolunk, főzünk, örülünk. Sid is szokás szerint túlizgulta a dolgot, mert a találkozó előtti este felhívott, hogy akkor hogy lesz ez a találkozó? Ha már így megbeszéltük, akkor a facebookon meg is hirdettük az eseményt. Aki másnapra nem tudja átrendezni a programját, az nem is akar igazán eljönni… (Azért ez nem teljesen így volt. Oké, a zárt buli tényleg így ment, de a publikus részt már kedden kihirdettük. Pár ember szerint későn, de ők nem tudják, hogy igazából milyen korán. :) Sidaries)

Pedig még napokkal korábban is jöttek a nehézségek. Bopat két héttel korábban majdnem elindult megtartani a bulit, de időben realizálta, hogy ez még nem aktuális. (Miután pont beszélgettünk és szóltam neki. S.) Zsolt kocsiját nemsokkal a tali előtt összetörték, Skynet családjában pedig tragédia történt. Én pedig úgy szerettem volna megnehezíteni a dolgomat, hogy kitaláltam, Vespával megyek a találkozóra (100km). Nemcsakhogy megyek, hanem megyünk Andival, mert időközben megdupláztuk az olasz problémáink számait. 50-es robogókkal, hidegfrontban a hetesen 3 órát motorozni egy nappal a találkozó előtt már nem tűnt olyan jó ötletnek. Meggyávultunk, kocsival megyünk. Persze reggelre már felszívtuk magunkat. Meghallgattunk 6-8 BossHoss számot, leharaptuk a csirke fejét, megittuk a vérét, whiskyvel öblögettünk (nem) és beröffentettük a darazsakat.

Nagyon klassz utunk volt, a csontig hatoló hideget kivéve. Miután megérkeztünk Mentoshoz, indulhattunk is bevásárolni Székesfehérvárra. Ilyenkor nagyon jól jönnek Mentos busz méretű v8-as autói. …momentán egy sem működik ezért Puntóval mentünk. Ezzel az apró kocsival, négy emberrel nagybevásárlást csinálni eleve nagy ötlet, de mindig van valami, amivel egy kicsit még tudunk nehezíteni a helyzetünkön. A vendéglátónknak egyszerűen muszáj volt vásárolni egy 100 cm-es laptévét. A visszaút simán ment, ha azzal nem számolunk, hogy Andi és én egy baziális TV-vel az ölünkben utazhattunk.

Három óra felé már nem nagyon halogathattuk a tűzgyújtást és az étel előkészítését. Az alapanyagokat közösen felvágtuk, Nándi pedig egy olyan tűzet rakott, hogy a látványtól kijött a szemem, mint egy zetorlámpa. Ilyen A4 méretű, élére állított és ezredre pontos farakást én még nem láttam. Tényleg döbbenetes, hogy egy mérnök még a pokolban is mérnök marad.

A gulyást én vállaltam. Imádom elkészíteni és bezsebelni érte a dícsérő szavakat (az a köcsög egó). A következő 4 óra simán csak elreppent, sztorizásokkal és néhány üveg sörrel. Mire a srácok begurultak a Delorean-ekkel, addigra pont elkészült a kaja. Szívesen írnék a találkozó publikus részéről, de nem voltam ott. Lehet, hogy volt egy-egy” Van benne fluxuskondenzátor? hehehe…”, vagy egy-egy “Fasza kis aluméneum bódé” duma. Ez most valahogy nem hiányzott. Vacsora után persze jöttek ez idétlen történetek, a még több hangulatjavító elfogyasztása és a közös videónézések. Nagyon nagyon jól szórakoztam, imádom ezt a bandát. Mi Andival éjfél előtt valamivel leadtuk a szerelést, mert másnap korán indulnunk kellett egy meló miatt vissza Pestre. A hajnal nyolcas indulás és a fejfájós, szeles, és hányingerrel terhelt hazaút szórakoztató volt, mert arra gondolhattam közben, hogy tisztességesen ledugóztuk ezt a tíz évet.

Super volt ez a buli, mint ahogy ez a tíz év is. Köszi srácok mindent!

(Én még annyit fűznék hozzá, hogy a publikus rész is teljesen jó volt, bár igaz, hogy a fluxuskondenzátoros "viccek" ezúttal sem maradtak el. Nagy örömömre eljött néhány kevésbé aktív tag is, plusz volt sok csak úgy éppen arra járó bámészkodó is. Ennek ellenére a két óra bőven elég volt, örömmel mentünk a zárt buliba.

Ott nagyjából az történt, amit Dubniczkia is írt, bár én a videózós részt azért jobban kiemelném. Az valami elképesztően jó volt, komolyan sikítva röhögtünk végig. Igaz, ebben azért segítségünkre volt az is, hogy nem voltunk már szomjasak. Éjfél után, mikor sokan meggyávultak és bedöglöttek az ágyba, még volt a bulinak egy második szakasza ötig, ami az ott levőknek 100%, hogy egész életükre emlékezetes marad. :D Röviden az lett az eredmény, hogy volt résztvevő, aki másnap háromkor még simán pirosat fújt a szondába. 

A másnap is elég jól alakult. 10-12 között mindenki megébredt, Bopat lelépett, és pár gyógysör mellett még elég sokáig elvergődtünk, mielőtt utazásra alkalmassá nyilvánítottuk magunkat. Közben odaért Skynet is, így a szinte folyamatos két Delorean biztosítva volt. Végül 4 órakor szedtük össze magunkat és indultunk haza.)