Jó dolgok ezek a találkozók, ezért is megyek olyan sokra. Agárd pedig már lassan NAAF fontosságú lesz. Na jó, nem, de azért jó volt ezt leírni, mert ahogy sokszor mondtam már, nagyon más a kettő, de mégis ugyanolyan jó. Még úgy is, hogy ez a mostani kicsit rendhagyóbban sikerült.
Van egy olyan kattanásom, hogy ha elmegyek egy fesztiválra, akkor én onnan nem szeretek kijönni, csak ha nagyon muszáj. Így volt ez annak idején a Szigeten is, ahol tíz teljes hetet nyomtam így le, így van ez a NAAFon, ahonnan tavaly is csak azért jöttem ki párszor, mert a vesekövem nem hagyott békén, és így volt ez eddig Agárdon is, habár ez a szép sorozat most megszakadt, majd leírom miért.
A szervezkedést nem vittük túlzásba idén sem. Pár nappal a fesztivál előtt beszéltünk csak pár ismerőssel, hogy ott lesznek-e, aztán mikor azt mondták, hogy igen, akkor nem is foglalkoztunk többet a dologgal. Az indulás napján beszórtuk a cuccokat a Deloreanbe, aztán indultunk. Megálltunk tankolni, és hopp, jött is egy telefon, hogy vészhelyzet van, mert elfogyott a whiskey. Csütörtökön. Első nap. Hát ez már valami! Azért azt tegyük hozzá, hogy nem az összes, csak egy kimondottan népszerű darab. Mentünk is a Tescoba, vettünk utánpótlást, aztán indultunk.
Sok dolog nem történt útközben, csak nyugtáztam, hogy nagyon jól működik ez az új légkondi. A gép továbbra is nagyon jónak érződik, jól össze van állva minden, műszakilag nem nagyon tudok mibe belekötni. Na jó, levéve abba a hülye melegen nem indulásába, de azt hiszem ott is megvan a hiba, majd írok róla valamikor. Szóval odaértünk, bementünk, megvettük a karszalagokat, telefonáltunk a haveroknak, aztán oda is álltunk. Igazából két helyen táboroztak ismerősök, választani kellett, inkább a parttól távolabbi részt választottuk, mert a parton jó nagy szél tud lenni, aztán az éjjel háromkor nem vicces, ha viszi a sátrat a vihar. Ezt egyébként jól is tettük, mert volt is egy ilyen este, bár éppen aznap nem voltunk ott.
Sátorállítás, welcome drink, szokásos dolgok. Első nap olyan jól elvoltunk a sátraink körül beszélgetve, hogy nem is nagyon mentünk körbe, nem voltunk koncerten sem, másnap meg csak lazultunk. Ennek a fő oka az volt, hogy nem akartam nagyon szétcsapni magam, mert másnap fontos jelenésünk volt. Ezért aztán péntek délután háromkor cuccolás, Delóba be, aztán nyomás Vasadra, BP alá, mert ott volt az egyik klubtagunknak, McFlynak az esküvője. Róla már írtam párszor, többször besegített már mindenféle szerelésekbe.
A Deloreannek szokás szerint jutott szerep, az ilyenkor szokásos képek egy része vele készült. Nem csak az ifjú pár, hanem mások is fotózkodtak vele, nem meglepő módon, de sötétedés után azért inkább a buli vette át a főszerepet. Elég jól kihúztuk a duhajkodást, majd másnap félkómásan keltünk, emberi formára hoztuk magunkat, majd visszaindultunk a fesztiválra.
Gond nélkül ment megint minden, ráadásul most már nem kellett visszafogottan pörögni, feltekerhettük a fordulatszámot. Volt pár nagyon jó koncert, mászkálás, iszogatás, minden ami ilyenkor kell. Két igazán emlékezetes dolog volt. Az első, hogy ezúttal kiöltöztünk az eseményhez, rockabillyben nyomtuk a bulizást, ami sokat dobott a hangulatunkon. A másik pedig pár motoros, akikkel vagy egy órát beszélgettem. Igazán értelmes, jó kérdésekkel tarkított, jó beszélgetés volt.
Ami pedig a legjobb, a másnap sem volt túl veszélyes, így a vasárnapi hazaút nem úgy ment, mint a legutóbbi agárdi megmozdulás, hogy még délután kettőkor is a szondát fújtuk, hogy most már elindulhatunk-e. Gyors sátorbontás után így kora délután elindulhattunk hazafelé. Ismét eseménytelenül telt az út, és megbeszéltük, hogy ezt a hétvégét pont úgy éltük meg, ahogy azt mások csak szeretnék.
