Ha már a hétfői blog vasárnap volt, a szerdai csütörtökön jön, hogy meglegyen az átlag. Megint volt egy jó kis kirándulásunk, mert Oroszlányban, ahol már egyszer voltunk az ottani V8 étteremben, éppen Mustang találkozót tartottak a hétvégén. Oké, nem éppen Mustangom van, de mivel az egyik kollégám mondta, hogy megy ő is a Jeepjével, gondoltam ennél jobban én sem fogok kilógni, meg ha már egyszer ilyen szép idő van, ezen a hétvégén még jár a Deloreannek egy jutalomjáték, úgyis régen mentem vele.
Szerencsére szép volt az idő is, bepattantunk a járműbe és elindultunk. És csak vigyorogtam, mert az autó annyira kelletlen volt, mintha a legszebb szendergéséből zavartam volna fel. Ezt szoktam írni korábban is, hogy ilyenkor, mikor 2-3 hétig áll, akkor indulás után zörög, nyikorog, meg ilyenek, és kell neki úgy 10-20 kilométer, hogy összeszedje magát és vígan lehessen tekerni bele a kilométereket.
Mikor odaértünk (ezúttal befogott fékes hiba nélkül) meglepően sok autó állt az étterem előtt és környékén. Természetesen sok Mustang, több egyéb amcsi autó, néhány egyáltalán nem oda illő, valamint egy jó nagy adag nézelődő. A közelben nem is volt hely, ezért kicsit messzebb álltunk le, kb. ott, ahol legutóbb is, aztán visszagyalogoltunk. Emiatt az autó nem volt szem előtt, ezért nem tudom, hogy hányan nézték és tapogatták meg, őszintén szólva mi inkább éhesek voltunk, ezért inkább a kajarendeléssel foglalkoztunk.
Miközben vártunk, beszéltem egy kicsit a kollégával, körbenéztünk egy kicsit az étteremben és az autók között, majd leteszteltük az aktuálisan rendelt ebédet. Legutóbb egy óriási hamburgert rendeltem, most egy kevésbé amerikai vonatkozású két személyes tálat néztünk ki, ami jó választásnak bizonyult, könnyedén jól lehetett lakni vele. Utána még egy kicsit ejtőztünk, dumáltunk, majd elindultunk majdnem hazafele.
Azért csak majdnem, mert a Dudunak eszébe jutott, hogy kéne neki pár dolog otthonra, ezért Tatabánya felé vettük az irányt, ahol az Obiban vett még egy pár cuccot. Mivel nem volt parkolóhely, ezért egy kicsit szabálytalanul álltam meg a parkolóban, de bent maradtam az autóban, ha esetleg valakinek útban lennék. Szerencsére csak bámészkodók voltak, panaszkodók nem, ezért könnyen elment a negyed óra a várakozással. Továbbra is szeretek Tescoba, Obiba, meg ilyen helyekre járni egy teljesen oda nem illő autóval.
Innen már csak a tényleges hazaút volt hátra, valamint az autó elrakása egy napra, mert másnap jött az idei utolsó szülinapos.
