Miután a tavaly 10 éves találkozó orbitálisan baromi jóra sikerült, ezért nem volt kérdés, hogy a 11 éveset is Agárdon tartjuk a Mentosnál. Jó fejek voltunk, elég hamar szóltunk neki is a tervünkről, de rá lehet számítani, hogy rugalmas lesz, és alkalmazkodik. Mondjuk ebben segít az is, hogy egyébként is sokat van ott, az meg hogy meglepi-e néhány klubtag, az szerintem neki már tökmindegy.
A szervezést ezúttal egy kicsit hamarabb kezdtük, de természetesen ismét csak az időpont egyeztetés miatt, aztán szokás szerint le is állt a dolog, aztán a találkozó előtti napokban beszéltük meg a részleteket. Lesz publikus rész? Dehogy! Nem kerek évforduló. Lesz kaja? Persze, paprikás krumpli. Fasza, az még nem volt. Mikor kezdünk? Háromkor jó? Jó. Akkor mindent megbeszéltünk, a matekot majd ott összerakjuk.
Innentől pedig már csak az odaérésre kellett figyelni. Valamikor két és három óra között érkeztünk meg, addigra Mentos és Hannibal már vásárolni volt, de elég hamar összejött a banda. Sajnos voltak hiányzók, Skynetnek nem sikerült odaérni, Dubniczkia is csak rövidebb időre tudott beugrani, de ennek ellenére is nagyon jól elvoltunk. Ez egy kicsit kárpótlás volt az elmaradt Lakeside Weekendért, mert az azért hiányzott az idei évből.
Zsolték hamar odaértek, McFlyék ha jól emlékszem kicsit később, de ami a lényeg, hogy három kutyával, ami adott egy kis extra izgalmat a buliba, de meglepően jól viselkedtek, nagy gond nem volt velük. Ellenben készült pár elég jó kép róluk.
Viszont a legjobban az mutatja, hogy ez a társaság már nem a Delorean, hanem az ismeretség miatt jön össze, hogy amikor a Bopat jelentkezett, hogy jönne, de mit hozzon, a Deloreant vagy az új Mustangját, akkor egyöntetű volt a válasz, hogy a Mustangot. Deloreant már sokat láttunk, itt is van egy, viszont egy vadiúj Bullit Mustang az mindenkinek újdonság volt.
Jött aztán az este, és az sötéttel együtt valahogy az embereknek jobban megy az ivászat is. Őszinte leszek, nem sok különleges dologra emlékszem, levéve a baromi sok röhögést, és azt, hogy a éjjel háromkor baromi jó ötletnek tartottuk a szalonnasütést. Közben ráraktuk a notebookot a Delorean tetejére, aztán onnan szólt a zene. Valamikor öt körül feküdtünk le, és ha jól emlékszem senki sem volt totálkáros, bár a másnap reggeli gyűrött fejek megérdemeltek volna egy fotót.
Jött aztán a szokásos reggeli rituálé: Egy kis kaja, gyógysör, szondafújás, aztán újra elölről. Idén hamarabb lettünk életképesek, pár órával hamarabb szét is széledt a banda. Előtte Hannibal még ment egy kört a Deloreannel, mert mint kiderült, még nem is vezette, én meg erről nem is tudtam. Na de a lényeg, hogy megint fasza buli volt, jövőre ismét találkozunk!
Pár hét múlva pedig kaptam egy gyorshajtásos csekket. Őszintén szólva 30e Ft-ért már jobb képet várna el az ember.
