A múlt hétvége nagyon sűrűnek alakult. Két meghívásom volt, ahogy a korábbi hétfői bejegyzésben is mondtam, és elsőre egyiket sem akartam elvállalni. Balatonboglár és Kaposvár is elég messze van, ami pedig a legnagyobb baj, arrafelé a közlekedés és az utak sem éppen az autópályákról szólnak, ezért nagyon ódzkodtam az indulástól. Ráadásul látszott, hogy a kaposvári rendezvény a késői kezdés miatt a hétfőmet is elviszi. Aztán ahogy közeledett az időpont, a hétvégém is kitisztult, az idő is jónak ígérkezett, valamint a kaposvári rendező felajánlott némi kárpótlást a kimaradt hétfői munkanapért, így eldöntöttem, hogy megyünk.

Szombaton nyugisan keltünk, reggeliztünk, bepakoltuk a cuccokat az autóba, majd valamikor 10 után elindultunk Balatonboglárra. Elég eseménytelenül haladtunk, mivel nem volt nagy hőség, ezért a leeresztett ablak is elég volt, bár mire Siófokra értünk, már inkább bekapcsoltam a légkondit. Siófokon volt még egy pár perces munkával kapcsolatos találkozóm, aztán mentünk tovább Balatonboglárra. Gondoltam, hogy szombaton a Balaton déli oldalán végigmenni nem egy leányálom, és igazam lett. Elég szenvedős volt a forgalom, ezért a tervezett dél helyett csak egy után értünk oda, de nem maradtunk le semmiről.

Ez a találkozó még csak az első volt a sorban, ezért nem volt túl sok autó, talán 40-50 körül és érdeklődők is csak módjával, de elég jó volt a hangulat. Ezen a helyen volt éppen egy Trabant találkozó is, ami jól mutatott a hivatalosan német autós találkozó mellett, mindkét fél átszivárgott a másikhoz bámészkodni. Valamint mivel a helyszín egy üdülőfalu volt, ezért simán beültünk egy ebédre, és sikerült egy elég fasza kastélyban szállást foglalni.

Volt persze hangnyomás mérés, meg koncert, meg DJ, meg szlalomverseny, de ezek engem nem nagyon hatnak meg. Szívesen beszélgetek az autómról, olykor rákérdezek mások érdekes autóira, de nagyjából ennyi. Ezért aztán a szállásfoglalással, evéssel, dumálással el is töltöttük az időt este nyolcig, aztán mentünk is a szobánkba, kicsit rendbe hozni magunkat a sok izzadás után. 

Másnap reggel megint csak lassan szedtük össze magunkat, de mivel ezúttal sem siettünk, ezért ez egyáltalán nem volt baj. Sajnos az úton nagyon sok felújítás volt, így lassan haladtunk, de azért délre sikerült odaérnünk Kaposvárra. A kontakt egy óra körül érkezett, ezért addig sétáltunk egyet a belvárosban és ittunk egyet a főtéren, majd meglett a szállás, ahol aztán felkészülhettünk a rohamra, amit akkor még nem is gondoltunk volna.

Négy órára álltunk ki az autóval, de a hivatalos rendezvény csak ötkor kezdődött. Már kicsit előtte is jöttek oda emberek, de 5 és 8 óra között elképesztő mennyiségű emberrel beszéltem. A Zsolttól kapott kellékek, mint a Fluxuskondenzátor vagy légdeszka baromi népszerűek voltak. Itt kicsit kitérnék ezekre az érdeklődőkre. több fajtájuk van. A nagy részük, mondjuk úgy 85%-uk teljesen normális jól nevelt, vagy legalábbis a Deloreannel szemben tisztelettudó, visszafogott érdeklődő. Velük nincsen baj. Megkérdezik, hogy lehetséges-e a beleülés, vagy az autó megfogdosása, esetenként még a fotót is megkérdezik. Velük nagyon szeretek beszélgetni, igazán jó fejek, sok köztük a veterános vagy valami másmilyen agybogárral rendelkező érdekes ember.

Aztán van egy másik 10%, akik miatt a jobb oldali ajtót inkább csukva tartottam, mert kérés nélkül tapogatnak, kipróbálnak mindent, ami könnyen elérhető. Így pedig, hogy a jobb oldalamon ott voltak a kellékek, előttem meg az autó, a jobb oldali ülésre már nem tudtam volna figyelni. Ezek egyébként nagy gondot nem okoznak, csak kellemetlen ez a fajta otthonosságuk az autóval kapcsolatban.

Aztán végül van a maradék 5%, akikre rá kell szólni, mert simán kinyitják a jobb oldali ajtót és beülnek, leszedik a légdeszkát a helyéről, hogy fotókat csináljanak vele, ha beülnek akkor pedig nyomogatják a gombokat, tesztelik az indexet meg ilyenek. Na ők azok, akiket nagyon sürgősen parancsolok ki az autóból, mire sértődötten elmennek, mint ahogy itt is párszor történt. Viszont mivel most elég sokan voltak, ezért ez az 5% is elég soknak tűnt. Mikor végül 8 órakor elkezdődött a film, egyáltalán nem bántam, nagyon megterhelő volt ennyi felé figyelni ilyen sokáig, pedig még segítőim is voltak. 

A film viszont így duplán olyan jó volt, mint csak simán tv-ben nézni. Úgy, hogy ott van mellettem az egyik főszereplő, igen vagány dolog, és mikor a filmnek vége lett és felkapcsoltam a Delorean lámpáit a sötétben, plusz beindítottam a motort, egyértelmű volt az újabb roham, ami még úgy jó fél óráig kitartott. Mivel a filmet az egyik régen nem látott haverral együtt néztük és beszélgettük végig, ezért ekkor elbúcsúztunk, majd a szálláson, ami szerencsére elég közel volt, belezuhantunk az ágyba. Persze csak szigorúan azután, hogy megnéztünk egy éppen arra járó sünt. 

Majd következett a harmadik nap, a hazaút, ami inkább az utazás miatt lett érdekes. Mármint nem az autó miatt, azzal nem volt semmi, levéve az esetenként jobbra kanyarodásnál hallható fékbetétnyikorgást, hanem a meglátogatott helyek miatt. Sosem tudtam, hogy a felénk jellemző szólásban megemlített Karakószörcsök tényleg létezik, ráadásul ott van Tüskevár mellett. Aztán Ukk is nagyon tetszett, miután meglátogattuk a sümegi várat, ami ismét nagyon bejött, de a legjobb, a pápai ebéden túl, az volt, hogy Győrbe érve a Dudunak mindenképpen be kellett mennie egy kicsit a Pepcoba. Méltó lezárása volt a három napos duhajkodásnak. Legalábbis neki. :)