A kaposvári kirándulás óta annyira sok kisebb találkozó volt, hogy összeszámolni is nehéz lenne. Szülinaposok, érdeklődők nagyon sokan voltak, nagyjából mindegyiknél a szokásos forgatókönyv játszódott le. Jó fej emberek, szokásos kérdésekkel, nagyjából egy, esetleg másfél óra, aztán ennyi. Viszont mostanában már annyian vannak, hogy szükséges egy napra több embert is berakni, de szerencsére eddig nem nagyon voltak ütközések.
Volt viszont pár különlegesebb találkozó is, azokat emelném most ki. Volt először is egy BoxPc fotózás, amit egy kis igényfelmérős beszélgetés után a tatai ipari parkban ejtettünk meg. Elég jól felkészültek a látogatók a ruháikkal, és szerencsére ekkor még ott voltak a kaposvári rendezvény cuccai is, ezért azzal is örömmel pózoltak.
Elég nehéz volt ez a fotózás, mert valami elképesztően meleg volt. Ömlött rólam a víz, és akkor a két szereplőről ne is beszéljünk. McFly dzsekijében vagy a Doki köpenyében főleg nagy szenvedés lehetett vidámnak tűnni. Kb. egy óráig tartott a fotózás, remélem hozott pár új vásárlót.
Aztán jött a következő, kicsit nehezebben összehozott találkozó, a Dö'loorien együttes fotózása. Egy frissen alakult tatabányai együttesről van szó, a facebook oldalukat itt lehet megnézni. Végül az ottani pláza tetején találkoztunk már sötétben, bár először egy napnyugtás fotózás volt a terv, de oda nem sikerült odaérnem, aztán volt egy másik terv, úgy fél óráig, aztán végül a plázatető. Azt kell hogy mondjam, örülök, hogy az utolsó helyszín lett a befutó, mert habár kicsit messzebb volt a szokásosnál, teljes nyugiban lehetett elkészíteni a képeket, és nagyon élveztem az egészet. Szintén kb. egy órát voltam ott, aztán jött egy igazán jó hazaút. Mivel már kicsi volt a forgalom, és száraz volt az idő, ezért a Delorean lámpái is elégségesek voltak egy jó kis élményautózáshoz. És még őz sem ugrott ki elém.
Végül jött a harmadik említésre méltó esemény, az egyik szülinapos, aki egy nagyon szépen összerakott, fehér peremes gumival szerelt Trabival jött a találkozónkra. Ráadásul hozott kis maketteket, amivel külön jó volt a fotózkodás. Itt a helyszínválasztás már nem volt annyira szerencsés, mert a monostori erődben éppen második világháborús játékok voltak, aztán tele volt a parkoló emiatt, de hátulra el tudtunk bújni egy busz mögé, hogy beszélgethessünk. Még így is elég sokan ránk találtak, de szerencsére nem volt senki sem tolakodó, ismét egy jó találkozó élményével lettem gazdagabb.
A Delorean pedig szokás szerint tette a dolgát, nem volt vele semmi gond.
