Két hónapja nem írtam semmit, pedig van pár dolog, amit már meg kellett volna. A következő bejegyzések egyáltalán nem követik a kronológiát, de azt hiszem ez nem is különösebben számít.
Legyen akkor az első a címben is szereplő mozis vetítés. Ami a legjobb volt az egészben, hogy ez nem egy szokásos mozi volt, ahol az autót megnézve szépen mindenki bemegy a vetítésre, az autó pedig kint várja a film végét, hanem egy autósmozi, ahol Deloreanből ülve nézhettük meg mi is a filmet. Hasonló volt a kaposvári vetítéshez, de jobb annál.
Emailben kerestek meg a szervezők, hogy aztán azonnal igent is mondjak a felkérésre több okból is. Ilyen esetben nekem a legfontosabb, hogy tetszik-e a rendezvény. Ha nem, akkor hat ökörrel sem fognak elvinni, viszont ha igen, akkor meg ugyanennyivel sem fognak visszatartani (Na jó, egy rendes eső azért lelassít.). Meg hát ahogy öregszik az ember, hajlamos otthon bepunnyadni, és ezek a dolgok jók arra, hogy újabb és újabb élményeket szerezzek.
Mivel a szervezők egy kisebb kiállítást is szerettek volna, ezért szóltam Zsoltnak is, aki szerencsére szintén ráért azon a hétvégén, ezért összedobta a motyót, plusz a család egy részét és jött is. Két héttel ezelőtt aztán hat óra körül odaértünk mindketten, és meglepetésünkre elég sok ember összejött már addigra is, pedig a film csak nyolckor kezdődött. A szervezők szerint kb. másfélszerese volt a látogatók száma a megszokottnak, ami ha jól emlékszem, 60-70 autót jelentett.
Amikor begurultam, Zsolt már ott volt, gyorsan beálltam a mutatott helyre, kipakoltuk a cuccait, aztán álltuk a rohamot, mert az aztán jött. Elvégre volt ott párszáz ember, aki a Vissza a Jövőbére jött, ráadásul volt két szabad órájuk kezdésig, így csak a bámészkodás volt a dolguk. Ami pedig a legjobb, hogy abszolút kulturált volt a közönség és a szervezők is. Nem mondom, hogy nem örültem a film kezdésének, de ez egy kellemes fáradtság volt.
Sok szokásos kérdés jött, pár különlegesebb, és megint megismertem egy kupac érdekes embert. A legjobb a 205 vagy 210 cm magas fickó volt, akit csakazértis beleültettem az autóba, pedig mondta, hogy úgysem fér be. Hát nem fért be, olyannyira, hogy az ajtót nem lehetett rácsukni, mert az autó teteje felett nézett ki előre. Aztán volt egy Jennifer és egy McFly, ők valahonnan jó messziről jöttek csak az autó miatt, a filmre nem is maradtak, valamint sok ismerős is megjelent. Név szerint nem írom le őket, de nagyon örültem, hogy sokukkal évek után ismét össze tudtam futni.
Végül aztán elkezdődött a film, és az egyik legnagyobb élmény nekem az volt, hogy - mivel még soha nem voltam autósmoziban - az autóból jön a hang. Megvan, hogy milyen frekvenciára kell hangolni a rádiót, aztán az autó hangszóróiból jön a zene és a szöveg. Igazából ezt szinte jobban élveztem, mint magát a filmet, amit nem meglepő módon már elég sokszor láttam. Ezért aztán elég sokat beszélgettünk közben Zsoltékkal is.
Mikor pedig vége lett a filmnek, megvártuk, míg mindenki kigurul, aztán mi is mentünk haza. Jó élmény volt, megbeszéltük a szervezőkkel, hogy ha esetleg lesz a 2. 3. rész is, akkor ismét számíthatnak ránk.
