Az idei év aztán beindult. Kezdődött a múltkori kapuvári kirándulással, de már ott megbeszéltük a Vurdonnal hogy két hétre rá lesz egy másik alkalom is Győrben, egy kubai jellegű esemény. Az egész történet annyi, hogy van egy kubai kávézó a Duna parton, aminek nem tett túl jót a tavalyi év. Most viszont hogy lehet menni, szeretné a tulaj visszacsábítani az vendégeket, és ezért összehív pár amcsi autóst is, hogy jobban behúzza az embereket. És hát miért ne menjünk, főleg, hogy két ingyen koktél is jár a részvételért.
Kicsit problémás volt ez a nap, mert egész héten esett az eső, de szerencsére erre a reggelre már minden szépnek nézett ki, igaz a láthatáron elég sötét felhők gyülekeztek. Viszont ez már nem állított meg minket, egy gyors átnézés után már húztunk is Győrbe. Egy eseménytelen út után odaértünk a rakpartra, és egyből meg is lettek a többiek, beálltunk közéjük, és azt kell, hogy mondjam, sokkal többen voltak, mint amire számítottam. Kb. 20-25 autó jelent meg, igaz volt egy kis átfedés az érkezések és távozások között.
Először körbenéztünk, hogy kiket is ismerünk, és a Vurdonon túl még pár kapuváron megismert kollégát találtunk, és persze a NAAFról is voltak emberek. Egy kicsit később egy gimis évfolyamtárs is előkerült, meg hát persze érdeklődők is voltak, akikkel szokás szerint jól el lehetett beszélgetni. Viszont a legérdekesebb kétség kívül az új Deloreantulaj volt, akinek az autóját most újítják fel a Vurdonék. Kb. 10 percet beszélgettünk, igazán jó fickónak tűnik, nagyjából velünk egy korú, van több veteránja is, ennél többet nem is lehet elsőre elmondani. Nagyon el van határozva, szóval az autó el fog készülni. Jó látni az ilyet.
Aztán volt még egy jó dolog, a két ingyenes koktél. Szigorúan alkoholmentes, elvégre autóval voltunk, így egy Pina Colada és egy Mojito lett a választás, mondhatni biztosra mentünk. Ami viszont érdekes volt ebben, az nem is maga a választás, hanem az eredeti kubai kiszolgálás, ami itt, a győri rakparton több, mint érdekes volt. Mert hát sorra kerültünk, a fickó egy óriási mosollyal megkérdezte, hogy mit kérünk. kitaláltuk, mondta, hogy oké, majd táncolt egy kicsit az asszonnyal, mert szólt az eredeti karibi élőzene. Ezután visszajött, hogy mit is kértünk, mire újra elmondtuk, erre pedig leállt egy kicsit beszélgetni az egyik alkalmazottal, majd nekiállt a koktéloknak. Közben még egy kis beszélgetés, eszébe jutott, hogy a szomszéd pultnál kifogyott a jég, feltöltötte, majd visszajött és folytatta a keverést. Az egyébként kb. két perces munkát olyan természetes lazasággal húzta el hét-nyolc percre, amire tényleg csak egy eredeti kubai lehet képes. És a legjobb, hogy ezt az egészet mi még élveztük is.
Ezután elkortyolgattuk a koktéljainkat, majd nekiállt csöpögni az eső. Egyelőre még nem túlzottan, de látszott, hogy itt még lehet baj, ezért gyorsan elindultam a következő checkpointra, rumot venni. Mégpedig nem úgy, hogy csak egy kis felespohárral (elvégre még mindig vezetek), hanem rendesen, üveggel, mert elméletileg ennél jobb rumozó hely nincs is a környéken. Hát sajnos ezzel nem jártam sikerrel, üveg rumot nem lehetett venni, 2 cl-enként meg eléggé drága lett volna megtölteni egy üveget, szóval ez kimaradt. Pedig tényleg voltak különleges rumok a Cpt. Morgan, a Havanna és a Bacardi szentháromságon túl is.
Mire ezzel szembesültem, egyre jobban eleredt az eső, ezért egy gyors búcsúzkodás után becsuktuk az ajtókat, és már indultunk is haza. Elég sokáig esett rendesen, de mire hazaértünk, addigra már éppen szép lett az idő. Beállni már szinte száraz - és egyben jó koszos - autóval sikerült. Jó kis nap volt, kellettek már ezek a találkozók, és mivel meghívást kaptunk a Barney's találkozójára is, már alakult is a két hét múlva esedékes program.
