Ez is megvolt, és nagyon jó volt. Igaz, voltak zökkenők, kezdem is azonnal egy jó kis gigabejegyzésben. Szóval a NAAF az nagyjából úgy működik, hogy hétfőn az igazi kemény gyerekek, mint pl. Mentos, mennek helyet foglalni, aztán kedden szerdán a közepesen kemény gyerekek, mint én, odamennek az elfoglalt helyekre további helyeket foglalni, aztán csütörtökön meg beköltözünk. Hát ez idén nem sikerült.
Mert idén az volt, hogy szóltak, hogy hétfőn nem lehet beköltözni, csak kedd délben. Ez még annyira nem dráma, össze is gyűlt 50 amcsi autós az erőd bejárata előtt, és várakoztak. És várakoztak. És várakoztak. Délután egykor mondták neki, hogy majd kettőkor bemehetnek, aztán háromkor, aztán végül kiderült, hogy csak szerda délben, addig pedig legyenek szívesek az off parkolóban táborozni. Na most ha belegondolunk, hogy ott van 50 autónyi ember, plafonig pakolva, legalább három, de inkább négy órája izzasztva a bejáratnál, akkor el lehet képzelni, hogy ez mennyire volt basszameg szituáció.
Viszont nem volt mit tenni, várni kellett. Akiknek a pakolása lehetővé tette, azok felverték a sátrakat, hogy aztán másnap meg majd lebontsák és az erődön belül újra felverjék, de sokaknak ez nem volt opció, nem sokára tizenpár autó le is lépett, majd nem is jöttek vissza. Mentosék is közöttük lettek volna, de sikerült meggyőznöm, hogy egy napot ellehetnek nálam, aztán szerdán újra meg lehet próbálni. Végül így is lett, ezért a keddi NAAF nap nálam telt pár sör és pizza mellett, jó részben dühöngve. Végül szerdán már be sikerült jutniuk, ezért délután mi is behurcoltuk a cuccainkat.
Na de térjünk át a lényegre, az okokra. Mielőtt bárki tovább olvasná, szeretném elmondani, hogy ezek pletykák, amiket innen-onnan hallottam, és habár mindenhonnan ezek jöttek vissza, de elsővonalban levő szervezővel nem beszéltem. Szóval most egy nagyon valószínű forgatókönyv jön csak, nem az ősigazság.
Az erődnek új vezetősége van tavaly óta, és úgy tűnik, ők kicsit szögletesebbek, mint az elődeik voltak, hogy szépen fogalmazzak. Ezért amikor a szervezők nekiálltak az egész rendezvényt összerakni, valamint a szerződést aláírni, megfeledkeztek a szerződésbe beleírni a hétfői beköltözést, mert hát az elmúlt 20 évben sem volt benne, egyfajta hallgatólagos beleegyezésben történtek meg ezek a dolgok. Gondolom ennek anyagi vonzata is lett volna, mert elméletileg a NAAF csütörtökön kezdődik, gondolom onnan fizetik a bérleti díjat. A hétfőtől szerdáig terjedő időszakot kifizetni pedig felesleges lett volna 50-60 autós miatt, főleg, hogy ilyenkor semmilyen egyéb szolgáltatás nincs. Viszont idén, a NAAFot megelőző héten volt egy rendezvény, aminek vasárnap lett vége, és a bontás eltartott még hétfőn is, ezért lett a kedd a beköltözőnap. Azonban itt jött a csavar, hogy a szervezők meghirdették a keddet, de kedden az erőd vezetősége úgy gondolta, hogy mivel a szerződésben csütörtök van, ezért legyen csütörtök. Ez elég nagy szívás volt, nem erről volt szó, igaz az ellentétéről sem, de a lényeg az volt, hogy az 50 autós ott van, vár, és nem tudnak semmit. Ment a kapkodás, aminek a vége a kompromisszumos szerda lett, de ez mindenkiben hagyott egy elég keserű szájízt.
Itt meg kell említeni, hogy az erőd vezetőségének a döntése sem teljesen érthetetlen az elmúlt évek fényében, mivel a szervezők papíron csak csütörtökön kezdenek, ezért csak csütörtöktől az ő felelősségük ennek az embertömegnek a kezelése, egészen addig az erőd vezetőségéé. Márpedig azt mindannyian tudjuk, hogy az amerikai autósok nem éppen a katolikus lányszövetség éves imahetének az erkölcsiségével bírnak. Emiatt aztán a NAAFon mindig vannak balesetek, olykor verekedések, csodálom, hogy halálos baleset eddig még nem volt. Mivel azonban ezeknek a baleseteknek egy része a hétfő-szerda időszakban történt, ezért ezekért jó részben a korábbi vezetőség hátán csattant az ostor, a mostani pedig ebben nem akart részt venni. Elméletileg a nyolc napon belül gyógyuló sérülések esetén nincs gond, de a nyolc napon túli sérülések már rendőrségi ügyek, ott pedig már felmerülnek kérdések a szervező, illetve az erőd tulajdonosának felelősségének a kérdésében is. Valószínűleg ezért is nem akarták az erődtől, hogy a borítékolható balesetek miatt ők vigyék el a balhét. Ezért lett a szerda a beköltözőnap, gondolva, hogy egy napot csak kibírnak baleset nélkül a kedves vendégek.
Tegyük hozzá, nem sikerült. A beköltözés után sátorfelverés, körbeautókázás, iszogatás, minden, mi kell. Mi is ülünk a nagy vagon sátor felépítése után, mikor látjuk, hogy a betonúton paff, egy csávó leesik egy jeep hátuljáról, és nem is kel fel. Nabazmeg. Mentő, rendőr, biztiboy, mindenki megy, később pedig megtudtuk, hogy combnyaktörés, neki a -1. napon véget ért a NAAF. Na és persze nyolc napon túli sérülés, pedig rendezvény még nincs is. Most pedig lelövöm a poént, ami a rendezvény végére kiderült, valószínűleg nem lesz több NAAF a komáromi erődben. Nem tudom ez mennyiben számított bele, de biztosan nem segített az egyébként is feszült légkörön a szervezők és az erőd vezetősége között. Persze még semmi sem biztos, de az irány jelenleg ez. Végül pedig ismét írom, hogy a fenti bekezdések pletykákon alapulnak, még ha elég valószínű pletykák is.
Végül pedig még egy olyan dolog, ami nem sikerült, aztán abbahagyom a nyikorgást. A felvonulás. A felvonulás mindig a NAAF szerves része volt, és nagyon nagyon imádtam az első évtől kezdve. Igaz a számomra első évek, a 2008-tól kb. 2012-ig terjedő évek volt a legjobbak, mert a felvonulás átment Túlkomáromba is és egy igazán nagy kört tettünk meg, a nézők nagy örömére. Aztán a szlovák hatóságok nekiálltak nyűglődni először az amerikai rendőrautókkal, aztán a gumiégetőkkel, végül át sem engedtek minket. Oké, maradunk Komáromban. Pár év eltelt, aztán onnantól itt is beindult a bürokrácia, aminek a vége 2018-ra az lett, hogy csak bekötve, az autóból angol királynőként kiintegetve, alkoholszondázás után, a Kresz szabályait betartva lehetett felvonulni, ami azért nem ugyanaz látványra, mint a pickup platóján kialakított medencéből sörrel kióbégatás. Sem nekünk, sem a látványra vágyó közönségnek. Aztán ezt fejelték meg azzal, hogy 2019-től ráadásul a komáromi városvezetés is nekiállt bonyolítani, és nem engedte a régi útvonalat, hanem kizavarta a bandát a kukoricaföldekre, ami azt jelentette, hogy a felvonulás kb. háromnegyede lakott területen kívül van. Ezért 2019-ben már nem voltunk felvonulni, és idén sem láttam értelmét. Szóval a felső vastag betűs mondatnak komoly előjelei voltak / vannak.
Na de vissza a boldogabb témákra, mert ezt a nehéz indulást levéve a NAAF hozta a kötelezőt, marha jól éreztük magunkat. Mert ugye Mentosék szerdai beköltözése után délután mi is mentünk és elkezdtük a sátorállítást. Ez azt jelentette, hogy a szokásos egy sátorunkon felül további kettőt is vittünk, egyet a most már egész végig velünk levő nagyobb kölöknek és a Dudu ismerősének és lányának, akiknek ez lett az első NAAF élménye. A saját sátor felújítása nagyon hamar ment, meg a plusz egy kicsié is, de a nagy sátor a barinőnek az nem volt gyenge mutatvány. Eléggé más volt a koncepciója, mint a mieinknek, ezért jó egy órát eltököltem vele, mire sikerült jól összerakni, de azért szép lett. Ezután jött még egy kis akklimatizálódás, az említett baleset és végül még másnap egy nap munka. Hogy aztán késő délután már rendesen, a Deloreannel érkezve, teljes erővel bevegyük az erődöt.
Nagyjából hasonló volt minden, Mentos ismét kitett magáért, egy dolog volt csak, ami újdonság volt, az pedig az új inverzcsónak. Ami eddig egy nagyobb gumicsónak volt, ideális esetben egy személyes férőhellyel, ezúttal viszont egy bazi nagy kemény falú jacht, legalább 4-5 emberes evezési, és 3-4 emberes fürdési potenciállal. Amikor lementek teleereszteni vízzel, majd felhúzták hozzánk a hegyre, már az sem volt egy gyenge látvány, de miután a tűzoltók pótolták az elveszett vízmennyiséget, utána aztán tényleg igazi jelenség lett. Arról nem is beszélve, hogy ez a medencényi vízmennyiség mennyire hívta az embert egy kis döglésre.
Ezen kívül, kicsit csapongva ugyan, de voltak egyéb történések is. Mint pl. hogy megjelent a Quixotic klipjéből a rendőr. Elsőre nem is esett le, hogy ő az, de aztán ahogy kölcsönösen rájöttünk, hogy egy klipen dolgoztunk, nagyon jól elbeszélgettünk. Elmondta, hogy neki is sok órán kerszetül tartott a forgatás, de neki az volt a legnagyobb baj, hogy folyton elröhögte magát, ami valóban nem túl Terminátoros viselkedésforma.
Aztán extra dolog volt, hogy ezúttal a tesómék is megjelentek. Na őt teljesen hidegen hagyja a hobbiautózás, azonban a kisfia éppen abban a korban van, amikor a Monster Truck a kedvenc, márpedig itt abból kettő is van. Ezért aztán megnézték őket, ráadásul pedig az egyiknek még a kereke is kitört! Szóval volt mit nézni a kölöknek.
Meg kell említeni, hogy elég jól álltunk megint emberekkel, de sajnos McFlyéknak nem sikerült ez az idei év. McFlynénak éppen szombaton volt a szülinapja, ezért ő nem jött, drága férjurának pedig emiatt szintén haza kellett mennie péntek éjjel, de cserébe ő is beköltözött már szerda délután, szóval kicsit jobban viselte ezt a problémát. Remélem jövőre nagyobb szerencsével tudnak jönni, bár a szülinap akkor is ugyanaznap lesz, szóval inkább az elhatározás megléte lesz az igazi kérdés.
Volt még azért fontos dolog. A Deloreanen mindig van pár javítgatnivaló, de ezek néha két emberes dolgok. Ilyen volt pl. a hátsó légterelő beállítása. Amióta újra lett festve, nem állt teljesen tökéletesen, mert hát az a szerelő is egyedül dolgozik, és a légterelő alján levő kis zár nem tudott eddig bezáródni. Most viszont nekiálltunk hárman, McFy vezetésével és Hannibal segítségével, és néhány szétszedés után sikerült renedsen beállítani. Hát ilyen sem volt ez mostanában, lehet örülni.
Valamint volt még egy jutalomjáték McFly számára, a bal oldali ajtómnál valamiért rosszul volt összedugva a lámpakapcsoló ki tudja mióta és miért. Emiatt ha bent volt a kulcs, akkor világított a lámpa, ha kihúztam, akkor nem. Viszont mindez csak a bal ajtónál volt, a jobb oldali fixen világított mindig. Egyértelmű volt, hogy ez így nem gyári, ezért McFly nekiállt kísérletezni, és összerakta rendesen. Igaz, ezt én is meg tudtam volna csinálni, de hát annyira lelkes volt, hogy nem volt szívem leállítani. :)
Ezeken kívül volt Mistery Gang koncert, Pedrofon, amiknek egy-egy részére el is mentünk vagy meghallgattuk, de a programok továbbra sem jelentenek számunkra különösebb húzóerőt. Számunkra továbbra is a néhány napos lazulós együttlét a legfontosabb, amit szerencsére tökéletesen hozott az idei NAAF is. Természetesen mentünk pár kört a Deloreannel is, meglátogattuk a szokásos ismerősöket, megittuk, amit meg kellett inni, és amikor hazaértünk, akkor nyugtáztuk, hogy a Delorean bizony megint olyan retkes, hogy ezt nem én fogom letakarítani, mert ide megint szakember kell. Így aztán a NAAFnak igazából akkor lett vége, mikor az autó megkapta a megérdemelt takarítását és beálltam vele a garázsba.
Nem tudom mit felejtettem el, de nem is számít igazából. Akármikor és akárhol is lesz, jövőre is megyünk.
