Még bőven tavasz volt, amikor McFly meghívott szigetközi nyaralójukba egy hétvégére. Akkor még csak azt tudtam megígérni, hogy igyekszem az ügy érdekében tenni valamit, de szerencsére egy pár héttel ezelőtt aztán sikerült a gyerekeket kiszervezni alvállalkozóknak, így elhárult az utolsó akadály is a látogatás elől. Igaz, a tervezett szombat-vasárnap helyett a múlt vasárnap-hétfő lett a megoldás, de ezen már nem múlt a világbéke, a lényeg az volt, hogy ismét lehetett egy jót menni a Deloreannel és pihenni.
Vasárnap reggel kilenckor indultunk Mosonmagyaróvár felé, majd egy Tescos bevásárlás után kb. fél 12-re értünk a megadott címre, bár őszintén szólva házszám nélkül is könnyen meglett volna, mert McFly Deloreanje kint állt a ház előtt egy citromsárga Citroen Kacsa társaságában. McFly kijött, majd beálltam az udvarra, és azonnal elkezdtük az autók összevetését, majd kicsit később elmentünk az autójával egy kisebb tesztkörre is.
Ezután megállapítottam, hogy az ő autójának és az enyémnek meglehetősen más a szálcsiszolása, neki még egyértelműen pontosabb a váltója, mert valószínűleg nincsen kikopva annyira a váltókulissza, a kuplung mindegyikben betonkemény, és szerintem az enyémnek jobb a fékezési érzete. A menetteljesítmények hasonlóak. Valamint itt kell megemlítenem, hogy ezt most azért merem így kijelenteni, mert habár már több Deloreanben utaztam, egészen mostanáig csak és kizárólag a saját Deloreanemet vezettem, most azonban egy rövid tesztútra kipróbáltam McFlyét is. Ez egyébként nem biztos, hogy igaz, mert előfordulhat, hogy a Zsigáéval még 2009-ben mentem egy kis kört az udvarában, de őszintén szólva erre nem emlékszem már tisztán.
Aztán ezek után, és az ilyenkor szokásos hosszú beszélgetések között elmentünk egyet kajakozni / supozni, meg liánozni a Dunába, ami pont azt jelenti, mint amit az ember a neve alapján gondol: Egy jó hosszú kötélen belendültünk a Duna fölé és ugrottunk. Ez kéremszépen hülyeség. Maradjunk ennyiben.
Visszatérés után kezdtünk megéhezni, ezért teljesen logikusan nekiálltunk autót szerelni. Három hiba volt, az egyikről tudtam, a másik kettőt pedig itt vettük észre. Az egyik hiba az volt, hogy valamikor lecsúszott a motor légszűrőjéről az a cső, amivel összeköttetésben van a külvilággal, ezért félig a motortérből szívta a levegőt, félig pedig kintről. Nem volt ideális a helyzet, 5 perc alatt orvosoltuk. Aztán a McFly észrevette, hogy a jobb oldali indexem fordítva van berakva. És valóban, nekem fel sem tűnt. Újabb 10 perc és már a helyén is volt.
Aztán ezután eljutottunk addig a hibáig, amiről tudtam is, és amivel foglalkozni akartam, ha lesz időnk. Párszor írtam már, hogy habár a légkodni megy rendesen, a légbefújás nem túl erős, valamint a légáram irányítása sem működött még soha az autómban. Tulajdonképpen két állása volt, a sima ventilátor és a bekapcsolt légkondi, a levegő iránya meg ugyanaz volt mindkét esetben. Emlékeztem rá, hogy még valamikor nagyon régen ezt már szétszedtük egyszer, de akkor nem tudtuk megfejteni a működését a nagy mennyiségű dokumentálatlan vákuumcső miatt, de ezúttal az egyik kézikönyvben megtaláltam a szent grált, a rendszer leírását, így nagyobb eséllyel vágtunk bele a javításba.
A szétszedés aránylag könnyen ment, majd amikor McFly kivette a műszerfal mögötti kábeldzsungelből a vákuumcsöveket meg mindent, majd azt mondta arra az iszonyatos kuplerájra, hogy: Aha, értem. - akkor éreztem, hogy ez ma meg lesz szerelve. És meg is lett. Nagyjából leírva a rendszer működését arról van szó, hogy van egy kb. 3-4 centi széles tárcsa, amin van öt lyuk. Arra kell a fekete, a barna, a narancs, a kék és a piros színnel jelölt vákuumcsöveket rádugdosni a megfelelő helyekre. A fekete a bejövő vákuum, a többi pedig a levegő irányát jelöli. A barna az alsó légáram, a narancs a belső keringetés, a kék a szélvédő, a piros pedig a középső légirányt jelöli. Ahogy ezeket a helyükre dugdostuk, elkezdett minden működni. Egy hiba maradt csak, az, hogy egy kis pöcök hiányzott, ezért az alsó légáramot nem tudtuk bekötni, ezért az nem fog működni, de ezt majd túlélem valahogy.
Ezután aztán már tényleg a vacsora következett, majd miután valahogy kibírtuk a kíméletlenül beütő kajakómát alvás nélkül, még fél kettőig magyaráztuk egymásnak a világot, aztán eltettük magunkat másnapra.
Én aránylag korán keltem, de a többiek jól bírták az alvást és csak valamikor 11 körül kezdtek el félkómásan leszállingózni az emeletről. Aznapra egy Deloreanes program volt, elmentünk egy gázlóhoz fotózkodni. Tényleg sok jó kép készült, voltak hattyúk is, már csak a naplemente hiányzott a tökéletes giccshez. Igaz ennek az volt az ára, hogy a meglehetősen rossz és poros út miatt rettentően koszosak lettek az autók. Mindezt a természet pár csepp esővel hálálta meg, amivel sikerült tovább rontani a helyzeten.
Ezután még kimentünk egy kicsit a Dunára, de aztán összekaptuk magunkat és elindultunk hazafelé. Hazafelé volt még két checkpoint, amiket érinteni kellett, így fél 9-re sikerült lerakni a Deloreant, majd a kettes gyereket összeszedve nagy nehezen hazaérni. Nagyon jó két nap volt, a Delorean pedig szokás szerint jól működött és most már a légkondi is jobb. Igaz, a légáram mennyiségével még mindig nem vagyok tökéletesen megelégedve, de ezzel majd még kezdek valamit.
