2022.09.24-ére volt kitűzve a találkozó, nagyjából negyedjére, mire kiderült, hogy ez felel meg a legtöbbeknek az összejövetelre. Ha már elmaradt a komáromi amcsi tali, legalább valamit pótoljunk belőle alapon... végül is sikerült rekordot állítani, mert az autóállomány 42,8 %-a lett Delorean. Mondjuk a buli zártabb körű jellege miatt nem volt nehéz, NAAF-on ezzel nem tudnánk így hencegni, sok is lenne.

Első vendégként én érkeztem, gyorsan leparkolva az egyetlen olyan helyre, ami teljesen ellehetetleníti bármely másik hely, az udvar, illetve a szomszéd kertjének elérhetőségét. Idővel aztán csorogtak a kocsik, miközben a házigazdák már javában szorgoskodtak az előkészületeken. Tárcsázás volt kijelölve éhhalál ellen, a hűtőbe mindenki lapátolta érkezéskor a hozományt, így azért nem volt sokáig veszélyérzet kihalás tekintetében.

McFly gurult be először az asszonnyal, némi anomália elhárítását követően még az otthoni indulást megelőzően, így el is foglalták a legelső helyet a kertben. Én addigra már el is kezdtem egy sörrel a szomjoltást, aztán kisvártatva befutottak Viktorék is, hogy na igyunk! Ati lógott még picit a levegőben, pontosabban, hogy miként jut el a vonatállomásról (jaja) a helyszínre. El is döntöttünk, hogy szomjasak vagyunk, tehát iszunk, aztán aki utánunk jön, ő majd sofőrködik. Így is lett, pólógyáros Zsoltink lett a fuvar, akit örömmel kísértem nagy verbális szakmai egyeztetések közepette. Visszafelé beugrottunk még sörért - biztos, ami biztos - és elindult a buli, addigra már a szuperlakóautólakosztály is elfoglalta a szomszéd kertet, és miután a kert is megtelt Delóval, Bopat tüntetőleg előállt fél mázsa padlizsánnal és dobta is a tűzbe. Először azt hittem, hogy faszenet gyártunk, de "ennek ilyennek kell lennie" felkiáltással lettem megnyugtatva. Hát voltak még ekkor kételyeim, de kíváncsiságom sem lankadt. A padlizsánkrém tradicionális hagymás-fűszeres gyors összeállítással került terítékre, melyre még a másnapi eltávra is rájárt a társaság fele, én is mentettem belőle egy fél pohárkányit itthonra. (Sidaries: Ennyit öregedett a társaság. Pár éve még a RotGut receptje volt a beszéd tárgya, most meg már a padlizsánkrém.)

Eközben a teraszon már régen beindult a pólónyomás, ugyanis előzetes egyeztetés folyományaként feltornyosult egy ruhaüzletnyi póló, várva a vasalást, ennek megfelelő mennyiségű főleg fehér és fekete kivágott minta várta, hogy feldolgozásra kerüljön. A rosseb se gondolta volna, hogy egy minta mennyi vesződséggel jár, de kitartóan távolítottam el az egyik mintából a fölösleges részeket, a padlizsánkrém-receptúra ellesésével való kisebb megszakításokkal. Dudu volt aztán a gépmester olyan természetes ügyességgel, hogy Zsolt arcán már-már látszott jelenléte fölöslegességének félelme. Mónival mi is besegítettünk, persze azért a megfeszített munka utánra is maradt még feladat, majd a következő hetekben ezek is pó(t)lólag elkészülnek.

A tárcsás hússütés következett, (sajttal-gombával lezárva), amiből két dolog következett: kaja lesz, józanság kevésbé. Ezt később a diópálinka is és megannyi egyéb színes lötty görbítette jobban-jobban.

A nem kis, isteni lakoma javarészt Mentos érdeme, de mégiscsak Szilvi salátája és a Bopat-féle padlizsánkrém nélkül ez nem jöhetett volna létre. Persze igyekeztünk besegíteni, de hát ez a buli is olyan, hogy mindenki a számára érdekesebb téma felé fordul és igyekszik fülelni, vagy beleszólni. Azért a napelemmel szerelt lakókocsit is rendesen körbejártuk (minden egyszerűen, könnyen kezelhető, modern, letisztult, kellemes), kiszabadítottuk Mcfly beragadt ajtaját, a Mazda lámpáját is világításra bírtuk, gyönyörködtünk a pimpelt ruhaneműkben, meg párologtattuk az italokat (valószínűleg vegyes sorrendben).
Skynet is rég volt ilyen felszabadult, akivel a napelemes piaci helyzetet is alaposan átrágtuk:
- "Hannibal! Akkor most mi a fasz lesz?"
- "Nem tudom, inverter nincs, de reméljük majd lesz."

Jó, addigra már kiürült a tequilás üveg és néhány whiskeys is, de az élet nagy dolgai mellett nem szabad elmenni. Viktor mutatta még a Delorean timeline honlapot, ami elképesztően nagy és rendezett információforrása lesz az érdeklődőknek a Delorean mint márka iránt, de nem csak az autó, hanem az ember, a gyár, az előtörténet, talán később a jelen alakulásai is megjelennek majd a dátum szerinti elrendezésű, szűrhető felületen. Az ötletek persze jöttek, de azért nagy munka ám, dicséretes.

Az első napot kellemesen, ki nagykabátban, ki pólóban üldögélve vitte a végcél felé, némi kultúresemény (zenei ízlések fitogtatása) közepette, mígnem a végkimerülést a hajnali 4 hozta, miután gyakorlatilag Mentosék fele tűzifáját elégettük.

Számomra a reggel nem volt olyan borzasztó, mint néhány esetben, de már tudjuk: a diópálinka rendkívül jól cenzúrázza a hányást. (Sidaries: Az a diópálinka még okozott nekem kellemetlenségeket.) Ami szomorúbbá tette, hogy esett, és az addig pernyével belepett rozsdamentes acéllemezeket megfelelően sárossá alakította, bár ezt később nagyobb esőzés próbálta "jóvátenni". (Sidaries: Kis sikerrel.)

Megállapításra került, hogy ha arra ébredsz, hogy 3 deló áll a kertben, akkor olyan nagyon nem vagy rossz helyen, bár ezt azért a külföldi fórumokon még Brazilok is tudták überelni, ahol ennél nagyobb mennyiség is tartozott egy-egy tulajhoz - a válaszképek tanúsága szerint.

Szilvi gondos szülőként porciózta a fél óvodányi maradékot egyenlő részekre, amit aztán szétosztottunk magunk között és vittünk örömmel haza. Tipikusan előtte mindig félünk, hogy kevés lesz, de aztán nem győzzük elhordani... A hazaút zuhogó esőben telt, én Mcfly-t felvigyázójaként követtem a Skodával olyan békés 120-as tempóval, és szerencsére a baleseteket elkerülve mindenki épségben hazaért.