Élet egy Deloreannel

Megvolt az utazás, szerdán jön a következő bejegyzés. Jövő héten meg megyünk a NAAFra, előtte meg lemosatom az autót és kicsit rendbe rakom, mert katasztrofálisan koszos, és pár helyen már be is pókhálósodott. Ilyen nem volt még egy nyáron sem.

Őszinte leszek, ez megint egy olyan klip, illetve film volt, amire nem túlzottan figyeltem oda, mert a leírás alapján a hangulata bejött, így nem kérdeztem sokat, hanem mondtam a feltételeket, és pár napra rá azt vettem észre, hogy éjjel 11-kor Tatabányán vagyok a bezárt bánhidai erőmű előtt, és várom a következő filmes bandát.

Akik egy pofás késéssel meg is érkeztek, de addig elvoltam zenehallgatással, meg telefonsimogatással. Érkezés után gyors bemutatkozás, autócsodálat, szokásos körök, aztán a stáb nekiállt összerakni a felszerelést. Itt már látszódott, hogy az előzőeknél jóval profibb csapat érkezett, rendes fényekkel, több kamerával, ötletekkel, koncepcióval. Elég sokáig szöszöltek a technikával, de miután sikerült áramot szerezni, el is kezdődött a forgatás.

Itt annyira sok különleges dolog nem volt, elmondták a jelenetet, kis mozgás, autóból kiszállás, elhaladás, pózolás, szokásos dolgok, de ami nagyon tetszett, azok a fények voltak. Annyira jól nézett ki a Delorean az erőmű hátterével, a füsttel, a fényekkel, hogy alig lehetett betelni vele.

Mellesleg pedig megismerkedtem megint pár jó fej emberrel, és persze ez a rész volt ismét a legjobb. A filmet Hatvani Balázs rendezi, ő volt a kapcsolattartóm is, Minárovits Péter szerepel benne többek között, akit én elsősorban szinkronhangként ismerek, főleg a Spongyabob révén, de szintén szerepel egy Grayson Hugh nevű amerikai zenész, énekes és filmzene író is. Őszintén szólva eddig nem hallottam róla, de egy igazán kedves és közvetlen ember, elég sokat dumáltunk mindenféléről vele és feleségével Pollyval, a kisebb szünetekben, amiket tartott a stáb.

Elég sokáig szórakoztunk, a tervezett egy, másfél órának az lett a vége, hogy négy órakor estem bele az ágyba, de eddig ez volt talán a legjobb filmezésem. Az alábbi linken pedig megnézhető egy kis werkfilm, amiben van Delorean is.

Captain Flame - Making Of Music Video - Grayson Hugh / Dorina Csifó

Emiatt pedig a héten még van blog, de a jövő hét kimarad. Aztán jövök,és írom tovább, hogy mik voltak. Van még anyag.

Az elmúlt hónapokban nagyon sok szülinapos megkeresés volt. Egyesével leírni felesleges volna, mert amit ezekről az eseményekről le lehetett írni, azokat már korábban leírtam, azt a pár extra dolgot meg összeszedem ebbe az összegyűjtött bejegyzésbe.

A szülinaposok nagy része a Dunántúlról, főleg Budapestről érkezik, de vannak azért messzebbről is. Az idei rekorder Orosházáról jött, bár tavaly Debrecen környékéről is voltak. Szeretem az ilyet, mert ők tényleg komolyan gondolják. Őszintén szólva nem csak lustaság miatt hívom el az embereket az én környékemre, hanem egyfajta nevelési célzattal is. Ha akartok valamit, akkor melózzatok érte! És az emberek nagy része jön is, nagyon kevesen mondják le az utazás miatt a találkozót.

Volt egy régi munkatárs és a haverja, ahol a haver volt az igazi fanatikus. Annyira, hogy teljesen rákészült a '80-as évek feelingjére dzsekivel, zenével, mindennel. Szerintem velük volt a leghosszabb találkozóm, ha jól emlékszem bő három órán keresztül beszélgettünk mindenféléről. Persze a Delorean volt a központban, de volt ott munka, család, történelem is.

Aztán volt egy testvérpár feleséggel, kisbabával, akikkel szintén elterelődött sokszor a szó mindenfelé, de náluk azért az autó volt a középpontban órákon át. Végül pedig egy apuka, a 7 éves kisfiával, aki a saját kisautóját is hozta, amivel többször körüljárta az igazi Deloreant és leellenőrizte, hogy a makettje megfelelő-e. Nála különösen aranyos volt, hogy kapott egy képet a Dokitól, amin McFly és a Doki áll az óratorony előtt. Amikor pedig mentem vele egy kisebb kört, akkor a komáromi erőd előtt megnéztük a kirakott hajót és tankot is, ami külön tetszett neki. Esélyes, hogy erre a napra nagyon sokáig fog emlékezni.

A Delorean meg szépen dolgozik közben és szerintem élvezi a rajongást. Hibát idén eddig nem produkált, de azért a hipochondriám folyamatosan figyeli a legkisebb morgást, reccsenést, csilingelést is. Egyelőre a váltónak az ötös szinkrongyűrűje az, amin egy kicsit gondolkozok, mert nagyon gyakran történik meg, hogy ha négyesből ötösbe váltva nem hagyom, hogy rendesen leessen a fordulatszám, akkor megreccsen. Idén szerintem nem fogok vele foglalkozni, de lehet, hogy a jövő év eleji olajcserekor 10 év után megint lekerül a váltó.

Közeledik az év origója, a NAAF. Pontosan egy hónap múlva ilyenkor költözünk be megint pár napra a komáromi erődbe, hogy aztán vasárnap már alig várjuk, hogy végre ledögölhessünk otthon. Már csak a szokásos probléma van hátra, eldönteni, hogy lemossam-e előtte az autót vagy úgyis mindegy.

Három évvel ezelőtt volt egy Tékasztorik című film, amiben pár percre benne volt a Delorean is. Már akkor is mondtam, hogy ezt a szereplést egyértelműen lelkesedésből vállaltam, mert az ultra low budget nem kecsegtetett sok jóval. A végeredmény egy szórakoztató kis film lett, sok hibával, de szerethetően.

Most viszont kitalálták a készítők, hogy itt az ideje a második résznek, és abba is kéne a Delorean, ismét csak egy percre. Mondtam is, hogy persze, szívesen, mikor, hol? Kiderült, hogy pár nap múlva, valahol Esztergom környékén. Totálisan elképzelhetetlen volt azon a napon, hogy el tudjak menni, mindezt pár percért, és utána még a normál programom is tudjon haladni, ezért megmondtam, hogy bocs, de ha eljönnek hozzám, akkor megoldhatjuk, de én olyan messzire most nem tudok menni. Kicsit szerveztek, aztán össze is tudtuk hozni a találkozót Tatán.

Egy közepesen elhagyatott útra volt szükség, kis forgalommal, az pedig van felénk elég sok, ezért a szokásos bázisról, a Tesco parkolójából indultunk egy tankolás, és egy elég hosszúra nyúlt felkészülési fázis után. Maga a forgatás kb. fél óráig tartott, talán még addig sem, tehát kábé annyi lesz az autó szerepe, mint az első részben is volt, azzal a különbséggel, hogy ezúttal mozogni is fog.

Mint írtam, elég hamar végeztünk, a gyors búcsú után pedig már mentem is a pályára, mert nekem jelenésem volt Győrben, szűk egy órával később. Gondoltam, hogy nem lesz már időm az autócserére, ezért vettem matricát a Deloreanre, aztán miután felvettem egy havert útközben, kis késéssel meg is érkeztünk. Közben pedig meglett a 81000 mérföld is az autóban.

Igazából örültem neki, hogy egy kicsit tudtam autózni, meg pár ismerősöm még nem látta a Deloreant, nekik is meg akartam már mutatni, úgy fél éve, de eddig nem tudtuk összehozni. Főleg a lámpák miatt, mert ahogy sokszor írtam már, nagyon rosszak voltak, de most úgy éreztem, hogy késő este ide vagy oda, ma fogom letesztelni őket éles helyzetben. Maradjunk annyiban, hogy középszar, de ez egyértelműen előrelépés a nagyon szar szintről, de ha valamiben, hát a lámpatechnológiában volt előrelépés az elmúlt 40 évben.

Egyébként az egész úton nem volt semmi különös, másnap pedig így volt lehetőségem arra, hogy Deloreannel menjek munkába. Ami mindig egy jópofa dolog.

Múlt héten is volt szülinapos, pontosabban érdeklődő, a héten is lesz kettő. Ne tudom mi lelte az embereket, de mostanában nagyon sok a megkeresés. Pedig ebben a baromi melegben nem nagyon mennék magamtól, de ha kell, hát kell, meg hát az autónak is jót tesz a járatás. Majd egyszer ezeket is megírom, szerintem összevonva, mert eléggé hasonlóak voltak. A múlt heti kivételével.

Hollandia előtt és közben összejött pár szerelni való dolog. A hangszórókat már mondtam korábban, a centírozást pedig kicsit később. Miután elhoztam Hollandiából az új hangszórókat, már csak egy időpontot kellett egyeztetni, és menni. Ha jól emlékszem, akkor az Autotech után voltam egy kicsivel, de ezt pontosan már ki nem találom. A lényeg, hogy elmentem, ott hagytam egy napra az autót, és mikor visszakaptam szólt mindkét oldal. Hát a minőség, habár valamennyit javult, még mindig elég gyenge, de nem számít, mert ebbe az akusztikus fekete lyukba nem kell jobb. Azt hiszem erről beszéltem már korábban, de pár mondatban ismét megemlítem, hogy a Delorean belterének a kiképzése valahogy blokkolja a hangokat. Talán túl kicsi a tér, túl sok a puha bőr vagy nem tudom, de az biztos, hogy beülés és ajtócsukás után hangosabban kell beszélni, mert elveszik a hang. És emiatt a hangszóról is sokkal rosszabbul, halkabban szólnak. Szóval ezek a 20e Ft-os zörgők bőven jók.

A másik szerelés a centírozás volt, mert elől, hátul is eléggé rázott az autó. Az elején Ed állított, ami miatt ott sokkal jobb lett, de a hátuljával nem tudott hirtelen mit kezdeni. Ezért itthon vittem el a Deloreant a gumishoz, aki megcsinálta, amit meg kellett. Itt is volt pár érdekes dolog. Igaz az elején csak én voltam az érdekes, mert nem hagytam, hogy csak úgy simán felemeljék, hanem kértem, hogy az elejét és a hátulját is egyszerre emeljék. Ennek az oka az volt, hogy régebben, amikor még a dmctalk.com is működött, ott írta valaki, hogy csak így szabad, mert ha csak az egyik oldalát emelik az autó elejének, akkor a kaszni csavarodása miatt eltörhet a szélvédő. Ezt őszintén szólva azóta sem hallottam, láttam máshol, de a paranoia kialakult, ezentúl így fogom kérni. Emiatt egy kicsit hülyén néztek rám, de szerencsére csinálták, ahogy kértem. Nem is lett semmi gond.

Az első gumikkal nem volt semmi extra, leszedték, centírozták, visszarakták. A szerelők szerint ha nem is voltak tökéletesek, nem voltak annyira elmászva. A hátsó gumik már más téma voltak. Maga a levétel nem volt nehéz, bár az egyik kerékcsavar nem gyári volt, azzal kicsit megszenvedtek, de ez még csak általános ügymenet. Ami miatt igazán felvonták a szerelők a szemöldöküket az volt, hogy a hátsó kerekek mögött nem voltak pihentetők. Pontosabban azt hiszem ezt a szót használták. Elméletileg ez is az egyenes futáshoz kell, bár a technikai részt nem annyira értem. Emiatt úgy rakták vissza, ahogy korábban is volt, ha eddig ment, ezután is fog.

A végeredmény egyértelmű javulás. A kormány remegése szinte teljes egészében megszűnt, csak minimálisan érződik. A Delorean hátulja pedig sokkal jobb lett, de kétségtelen, hogy nagy sebességnél azért messze van a tökéletestől. Ez a szerelés tehát új szerelésekhez fog majd valamikor vezetni, amikor veszek pár új kerékcsavart, és ilyen "pihentetőket". Ednél már megtaláltam amik lehetnek, nem drága, gondolom nem sokan veszik.

A múlt heti bejegyzés elmaradt. Ez a heti nem fog. Bőven van mit írnom, nem kéne ellazáskodni.

Nagyon sűrű ez a hét, nem volt időm írni, de péntekre igyekszem pótolni. Van még mit.