Élet egy Deloreannel

Az elmúlt hónapokban nagyon sok szülinapos megkeresés volt. Egyesével leírni felesleges volna, mert amit ezekről az eseményekről le lehetett írni, azokat már korábban leírtam, azt a pár extra dolgot meg összeszedem ebbe az összegyűjtött bejegyzésbe.

A szülinaposok nagy része a Dunántúlról, főleg Budapestről érkezik, de vannak azért messzebbről is. Az idei rekorder Orosházáról jött, bár tavaly Debrecen környékéről is voltak. Szeretem az ilyet, mert ők tényleg komolyan gondolják. Őszintén szólva nem csak lustaság miatt hívom el az embereket az én környékemre, hanem egyfajta nevelési célzattal is. Ha akartok valamit, akkor melózzatok érte! És az emberek nagy része jön is, nagyon kevesen mondják le az utazás miatt a találkozót.

Volt egy régi munkatárs és a haverja, ahol a haver volt az igazi fanatikus. Annyira, hogy teljesen rákészült a '80-as évek feelingjére dzsekivel, zenével, mindennel. Szerintem velük volt a leghosszabb találkozóm, ha jól emlékszem bő három órán keresztül beszélgettünk mindenféléről. Persze a Delorean volt a központban, de volt ott munka, család, történelem is.

Aztán volt egy testvérpár feleséggel, kisbabával, akikkel szintén elterelődött sokszor a szó mindenfelé, de náluk azért az autó volt a középpontban órákon át. Végül pedig egy apuka, a 7 éves kisfiával, aki a saját kisautóját is hozta, amivel többször körüljárta az igazi Deloreant és leellenőrizte, hogy a makettje megfelelő-e. Nála különösen aranyos volt, hogy kapott egy képet a Dokitól, amin McFly és a Doki áll az óratorony előtt. Amikor pedig mentem vele egy kisebb kört, akkor a komáromi erőd előtt megnéztük a kirakott hajót és tankot is, ami külön tetszett neki. Esélyes, hogy erre a napra nagyon sokáig fog emlékezni.

A Delorean meg szépen dolgozik közben és szerintem élvezi a rajongást. Hibát idén eddig nem produkált, de azért a hipochondriám folyamatosan figyeli a legkisebb morgást, reccsenést, csilingelést is. Egyelőre a váltónak az ötös szinkrongyűrűje az, amin egy kicsit gondolkozok, mert nagyon gyakran történik meg, hogy ha négyesből ötösbe váltva nem hagyom, hogy rendesen leessen a fordulatszám, akkor megreccsen. Idén szerintem nem fogok vele foglalkozni, de lehet, hogy a jövő év eleji olajcserekor 10 év után megint lekerül a váltó.

Közeledik az év origója, a NAAF. Pontosan egy hónap múlva ilyenkor költözünk be megint pár napra a komáromi erődbe, hogy aztán vasárnap már alig várjuk, hogy végre ledögölhessünk otthon. Már csak a szokásos probléma van hátra, eldönteni, hogy lemossam-e előtte az autót vagy úgyis mindegy.

Három évvel ezelőtt volt egy Tékasztorik című film, amiben pár percre benne volt a Delorean is. Már akkor is mondtam, hogy ezt a szereplést egyértelműen lelkesedésből vállaltam, mert az ultra low budget nem kecsegtetett sok jóval. A végeredmény egy szórakoztató kis film lett, sok hibával, de szerethetően.

Most viszont kitalálták a készítők, hogy itt az ideje a második résznek, és abba is kéne a Delorean, ismét csak egy percre. Mondtam is, hogy persze, szívesen, mikor, hol? Kiderült, hogy pár nap múlva, valahol Esztergom környékén. Totálisan elképzelhetetlen volt azon a napon, hogy el tudjak menni, mindezt pár percért, és utána még a normál programom is tudjon haladni, ezért megmondtam, hogy bocs, de ha eljönnek hozzám, akkor megoldhatjuk, de én olyan messzire most nem tudok menni. Kicsit szerveztek, aztán össze is tudtuk hozni a találkozót Tatán.

Egy közepesen elhagyatott útra volt szükség, kis forgalommal, az pedig van felénk elég sok, ezért a szokásos bázisról, a Tesco parkolójából indultunk egy tankolás, és egy elég hosszúra nyúlt felkészülési fázis után. Maga a forgatás kb. fél óráig tartott, talán még addig sem, tehát kábé annyi lesz az autó szerepe, mint az első részben is volt, azzal a különbséggel, hogy ezúttal mozogni is fog.

Mint írtam, elég hamar végeztünk, a gyors búcsú után pedig már mentem is a pályára, mert nekem jelenésem volt Győrben, szűk egy órával később. Gondoltam, hogy nem lesz már időm az autócserére, ezért vettem matricát a Deloreanre, aztán miután felvettem egy havert útközben, kis késéssel meg is érkeztünk. Közben pedig meglett a 81000 mérföld is az autóban.

Igazából örültem neki, hogy egy kicsit tudtam autózni, meg pár ismerősöm még nem látta a Deloreant, nekik is meg akartam már mutatni, úgy fél éve, de eddig nem tudtuk összehozni. Főleg a lámpák miatt, mert ahogy sokszor írtam már, nagyon rosszak voltak, de most úgy éreztem, hogy késő este ide vagy oda, ma fogom letesztelni őket éles helyzetben. Maradjunk annyiban, hogy középszar, de ez egyértelműen előrelépés a nagyon szar szintről, de ha valamiben, hát a lámpatechnológiában volt előrelépés az elmúlt 40 évben.

Egyébként az egész úton nem volt semmi különös, másnap pedig így volt lehetőségem arra, hogy Deloreannel menjek munkába. Ami mindig egy jópofa dolog.

Múlt héten is volt szülinapos, pontosabban érdeklődő, a héten is lesz kettő. Ne tudom mi lelte az embereket, de mostanában nagyon sok a megkeresés. Pedig ebben a baromi melegben nem nagyon mennék magamtól, de ha kell, hát kell, meg hát az autónak is jót tesz a járatás. Majd egyszer ezeket is megírom, szerintem összevonva, mert eléggé hasonlóak voltak. A múlt heti kivételével.

Hollandia előtt és közben összejött pár szerelni való dolog. A hangszórókat már mondtam korábban, a centírozást pedig kicsit később. Miután elhoztam Hollandiából az új hangszórókat, már csak egy időpontot kellett egyeztetni, és menni. Ha jól emlékszem, akkor az Autotech után voltam egy kicsivel, de ezt pontosan már ki nem találom. A lényeg, hogy elmentem, ott hagytam egy napra az autót, és mikor visszakaptam szólt mindkét oldal. Hát a minőség, habár valamennyit javult, még mindig elég gyenge, de nem számít, mert ebbe az akusztikus fekete lyukba nem kell jobb. Azt hiszem erről beszéltem már korábban, de pár mondatban ismét megemlítem, hogy a Delorean belterének a kiképzése valahogy blokkolja a hangokat. Talán túl kicsi a tér, túl sok a puha bőr vagy nem tudom, de az biztos, hogy beülés és ajtócsukás után hangosabban kell beszélni, mert elveszik a hang. És emiatt a hangszóról is sokkal rosszabbul, halkabban szólnak. Szóval ezek a 20e Ft-os zörgők bőven jók.

A másik szerelés a centírozás volt, mert elől, hátul is eléggé rázott az autó. Az elején Ed állított, ami miatt ott sokkal jobb lett, de a hátuljával nem tudott hirtelen mit kezdeni. Ezért itthon vittem el a Deloreant a gumishoz, aki megcsinálta, amit meg kellett. Itt is volt pár érdekes dolog. Igaz az elején csak én voltam az érdekes, mert nem hagytam, hogy csak úgy simán felemeljék, hanem kértem, hogy az elejét és a hátulját is egyszerre emeljék. Ennek az oka az volt, hogy régebben, amikor még a dmctalk.com is működött, ott írta valaki, hogy csak így szabad, mert ha csak az egyik oldalát emelik az autó elejének, akkor a kaszni csavarodása miatt eltörhet a szélvédő. Ezt őszintén szólva azóta sem hallottam, láttam máshol, de a paranoia kialakult, ezentúl így fogom kérni. Emiatt egy kicsit hülyén néztek rám, de szerencsére csinálták, ahogy kértem. Nem is lett semmi gond.

Az első gumikkal nem volt semmi extra, leszedték, centírozták, visszarakták. A szerelők szerint ha nem is voltak tökéletesek, nem voltak annyira elmászva. A hátsó gumik már más téma voltak. Maga a levétel nem volt nehéz, bár az egyik kerékcsavar nem gyári volt, azzal kicsit megszenvedtek, de ez még csak általános ügymenet. Ami miatt igazán felvonták a szerelők a szemöldöküket az volt, hogy a hátsó kerekek mögött nem voltak pihentetők. Pontosabban azt hiszem ezt a szót használták. Elméletileg ez is az egyenes futáshoz kell, bár a technikai részt nem annyira értem. Emiatt úgy rakták vissza, ahogy korábban is volt, ha eddig ment, ezután is fog.

A végeredmény egyértelmű javulás. A kormány remegése szinte teljes egészében megszűnt, csak minimálisan érződik. A Delorean hátulja pedig sokkal jobb lett, de kétségtelen, hogy nagy sebességnél azért messze van a tökéletestől. Ez a szerelés tehát új szerelésekhez fog majd valamikor vezetni, amikor veszek pár új kerékcsavart, és ilyen "pihentetőket". Ednél már megtaláltam amik lehetnek, nem drága, gondolom nem sokan veszik.

A múlt heti bejegyzés elmaradt. Ez a heti nem fog. Bőven van mit írnom, nem kéne ellazáskodni.

Nagyon sűrű ez a hét, nem volt időm írni, de péntekre igyekszem pótolni. Van még mit.

Ez is egy jó kis rendezvény volt, amit már hónapokkal előre elkezdtünk szervezni. Kicsit húzós volt az időpont, mert alighogy megjöttünk Hollandiából, pár napra rá már kezdődött is, de bíztam benne, hogy nem lesz vele gond. Amikor a Deloreannel bárhova megyek, szeretek egy kis biztonsági szervizidőt hagyni, mert elvégre lassan 40 éves az autó, bármi történhet vele, de szerencsére eddig még nem volt ilyen gond. Szerencsére ezúttal is minden jól alakult.

Szóval megjöttünk vasárnap, szerdán pedig már vittem is az autót Budapestre, az Autotech Future kiállításra, ahová a Bárdi autó hívott meg. Az odaút nagyjából eseménytelen volt, kétszer vagy háromszor csinálta ezt a lefulladós dolgot, de ennyi. Aztán kóvályogtam egy kicsit a Hungexpo környékén, mert nem volt egyértelmű, hogy hogyan jutok be, de aztán sikerült találkoznom a kontaktommal, onnan meg már egyenes volt a dolog. 

Bementem a pavilonba, egy kicsit vártam, mire kitalálták, hogy hova menjek, közben beszélgettem pár érdeklődővel, majd beálltam a helyemre. Közben megjöttek a Duduék, körbenéztük az addig érkezett autókat, csináltunk pár fotót, aztán el is jöttünk. A kulcsot elhoztam, mert elméletileg ott semmi szükség nem lesz rá, bár az autót nyitva hagytam, mert a fotózás úgy fog történni, aztán bíztam benne, hogy minden oké lesz.

Mivel kellettek kellékek, ezért Zsoltnak is szóltam, mert ha már neki minden kütyüje megvan, akkor ezt nem szabad kihagyni. Ő másnap érkezett a bepakolásra, össze is rakták amit kellett, majd másnap kezdődhetett a bemutató. Ahova én nem tudtam menni, már nem is tudom miért, de nem is kellettem, mert szerencsére a Zsolt ott tudott lenni, és figyelte a hordát, hogy ne tegyenek kárt az autóban. Le is ment eseménytelenül minden, vasárnap mehettem a gépért.

Addigra a sebváltóból kicsöpögött pár csepp olaj, de pont az a mennyiség, ami egyáltalán nem érdekelt. Sokkal jobb volt az, hogy habár elméletileg vasárnap egész nap kipakolás volt, mégis ez a kép fogadott, amikor odaértem.

Úgy tűnik mindenki jobban sietett, mint én. Innen már csak egy kellemes végig zuhogó esőben megtett hazaút volt hátra, amit ráadásul nem az autópályán tettem meg. Ezután megint megfogadtam, hogy itt spórolásnak nincs helye, autópályázni kell, mert ha legközelebb agyvérzést kapok a sok üzemanyag fetisisztától, akkor az sokkal drágább lesz. Bár annyi jó volt benne, hogy Skynet észrevett, és le is cseszett, hogy nem ugrottam be hozzá, de hát így próbáljon az ember Deloreannel sunnyogni.

Írok még egy bejegyzést Hollandiáról, de igazából csak azért, mert ilyenkor mindig jó írni egy kicsit az olyan egyéb dolgokról, amik a többi bejegyzésbe nem illenek bele.

Amikor indultunk, felírtuk az induló kilométert, amikor pedig megérkeztünk, totálisan elfelejtettük. Aztán voltam Budapesten, meg mindenfelé csak úgy, aztán mire eszembe jutott, hogy ez elmaradt, már mindegy volt. Ezért ezúttal nincsen pontos adatom a megtett távra, de ahogy nagyjából végignyomkodtam a google mapsben az utat, elég jó közelítéssel kicsivel több, mint 3000 kilométert tettünk meg. Szép út volt, ezért már megéri elindulni.

A fogyasztás nagyon jól alakult, szinte az egész úton 9,4-9,7 liter közötti volt, jellemzően autópályatempóban, főleg 120 km/h, néha pedig 140 km/h körül. Ebből Hollandián belül volt egy kicsit eltérőbb érték, amikor kijött egy 10,5 liter is, egyszer pedig 11,3, de közvetlenül előtte meg volt egy 8,9, szóval szerintem ezeknek inkább az átlagát kell venni, mert habzott a benzin, vagy valamiért nem tudtam teletankolni. Szóval a fogyasztással meg vagyok elégedve.

Aztán a következő az autó műszaki állapota. Nagy nyűg egyszer sem volt, azonban volt egy rész, ahol kicsit rakoncátlankodott a Delorean, bár ezt már máskor is csinálta. Akkor, amikor a dugóban ülünk, megyünk, megállunk, forraljuk az autót, egyesben, üresben, akkor néha csinált olyat, hogy amikor mondjuk kettesből hirtelen állóra fékeztem és benyomtam a kuplungot, akkor kivillant a generátor lámpája és lefulladt. Ez mindig akkor történt, amikor hirtelen esett a fordulat, és nem tudta elkapni az alapjáratot. Kb. öt alkalommal fordult ez elő az út alatt, főleg a Dortmund körüli dugóban, azóta is gondolkodok, hogy mi lehetett. Erről majd még fogok írni. Más érdekesség nem volt vele, tankoltunk, mentünk.

Aztán az emberek. Egy nagy különbséget vettem észre, az ottani és az itthoni emberek viselkedése között. Az itthoniak, amint felszabadul egy kis idejük, szinte azonnal nekiállnak nyomkodni a telefonjukat, és minél fiatalabb valaki, annál inkább ez a jellemző. Hollandiában nem ezt vettem észre. Ott mászkálnak, beszélgetnek, nevetnek, elvannak. A fiatalok is. Többször láttam nagyobb csapat gyereket, akik röhögve mentek az úton, és egyiküknél sem volt telefon, vagy legalábbis nem látszódott, mert nem volt a kezükben.

Ennek némileg ellentmond, hogy amikor az Ednél voltam, beszélgettünk mindenféléről, pl. arról is kérdeztem, hogy látom, megint egyedül dolgozik. Mondta, hogy igen, mert kipróbált pár fiatal szerelőt, de mindegyik meglepődött, amikor először olajos lett a keze, vagy valamit nem csak cserélni kellett, hanem esetleg javítani, azon meg főleg, hogy nem a telefonjával vagy legalább egy számítógéppel kell elintézni valamit. Kicsit keserűen meg is jegyezte, hogy mi már nekik dinoszauruszok vagyunk.

Aztán tovább az emberekkel kapcsolatos vonalon, volt egy számomra érdekes, totálisan nem reprezentatív tesztem. Nem szoktam politikai témát érinteni a blogon, mert jobb a békesség, tehát akit ez zavar, az most ne olvassa ezt tovább! Szóval miután mindenhonnan azt hallani, hogy a csúnya gonosz migránsok már elfoglalták Európát, hogy Nyugat Európa már régen elesett a velük vívott harcban, ezért eldöntöttem, hogy számolni fogom a nem fehér bőrszínűeket. Persze nem vettem annyira komolyan, hogy strigulázzam, ezért csak nagyjából jók az értékek, de a nagyságrendek helyesek. Nos, az eredmény az lett, hogy Hollandiában kb. 20 színesbőrűt láttam a 4 nap alatt, az autópályán a megállókban további kb. 30-at. Fontos azonban, hogy nem voltam nagyvárosban, hanem csak a vidéki Hollandiában. Ezen kívül Zaandamot teljesen kihagytam, mert ha nem tettem volna, akkor levonhatnám azt a valószínűleg nem helyes következtetést, hogy Hollandia felét a kínaiak alkotják. Az, hogy ez az érték sok-e vagy kevés, azt mindenki döntse el maga, aki vitatná, az inkább menjen el, és tapasztalja meg. 

A múlt hét végén elmentem Győrbe a Barney's Dinner találkozójára. Nagyon jó volt, több ismerőssel  is összefutottam, majd valamikor megírom. Most hétvégén pedig Tatán lesz két szülinaposom. Sűrű hetek ezek. Közben megvan a klubtalálkozó időpontja, a fórumban minden fontos adat megvan. Aki pólót akar, az is ott keressen!