Írok még egy bejegyzést Hollandiáról, de igazából csak azért, mert ilyenkor mindig jó írni egy kicsit az olyan egyéb dolgokról, amik a többi bejegyzésbe nem illenek bele.
Amikor indultunk, felírtuk az induló kilométert, amikor pedig megérkeztünk, totálisan elfelejtettük. Aztán voltam Budapesten, meg mindenfelé csak úgy, aztán mire eszembe jutott, hogy ez elmaradt, már mindegy volt. Ezért ezúttal nincsen pontos adatom a megtett távra, de ahogy nagyjából végignyomkodtam a google mapsben az utat, elég jó közelítéssel kicsivel több, mint 3000 kilométert tettünk meg. Szép út volt, ezért már megéri elindulni.
A fogyasztás nagyon jól alakult, szinte az egész úton 9,4-9,7 liter közötti volt, jellemzően autópályatempóban, főleg 120 km/h, néha pedig 140 km/h körül. Ebből Hollandián belül volt egy kicsit eltérőbb érték, amikor kijött egy 10,5 liter is, egyszer pedig 11,3, de közvetlenül előtte meg volt egy 8,9, szóval szerintem ezeknek inkább az átlagát kell venni, mert habzott a benzin, vagy valamiért nem tudtam teletankolni. Szóval a fogyasztással meg vagyok elégedve.
Aztán a következő az autó műszaki állapota. Nagy nyűg egyszer sem volt, azonban volt egy rész, ahol kicsit rakoncátlankodott a Delorean, bár ezt már máskor is csinálta. Akkor, amikor a dugóban ülünk, megyünk, megállunk, forraljuk az autót, egyesben, üresben, akkor néha csinált olyat, hogy amikor mondjuk kettesből hirtelen állóra fékeztem és benyomtam a kuplungot, akkor kivillant a generátor lámpája és lefulladt. Ez mindig akkor történt, amikor hirtelen esett a fordulat, és nem tudta elkapni az alapjáratot. Kb. öt alkalommal fordult ez elő az út alatt, főleg a Dortmund körüli dugóban, azóta is gondolkodok, hogy mi lehetett. Erről majd még fogok írni. Más érdekesség nem volt vele, tankoltunk, mentünk.
Aztán az emberek. Egy nagy különbséget vettem észre, az ottani és az itthoni emberek viselkedése között. Az itthoniak, amint felszabadul egy kis idejük, szinte azonnal nekiállnak nyomkodni a telefonjukat, és minél fiatalabb valaki, annál inkább ez a jellemző. Hollandiában nem ezt vettem észre. Ott mászkálnak, beszélgetnek, nevetnek, elvannak. A fiatalok is. Többször láttam nagyobb csapat gyereket, akik röhögve mentek az úton, és egyiküknél sem volt telefon, vagy legalábbis nem látszódott, mert nem volt a kezükben.
Ennek némileg ellentmond, hogy amikor az Ednél voltam, beszélgettünk mindenféléről, pl. arról is kérdeztem, hogy látom, megint egyedül dolgozik. Mondta, hogy igen, mert kipróbált pár fiatal szerelőt, de mindegyik meglepődött, amikor először olajos lett a keze, vagy valamit nem csak cserélni kellett, hanem esetleg javítani, azon meg főleg, hogy nem a telefonjával vagy legalább egy számítógéppel kell elintézni valamit. Kicsit keserűen meg is jegyezte, hogy mi már nekik dinoszauruszok vagyunk.
Aztán tovább az emberekkel kapcsolatos vonalon, volt egy számomra érdekes, totálisan nem reprezentatív tesztem. Nem szoktam politikai témát érinteni a blogon, mert jobb a békesség, tehát akit ez zavar, az most ne olvassa ezt tovább! Szóval miután mindenhonnan azt hallani, hogy a csúnya gonosz migránsok már elfoglalták Európát, hogy Nyugat Európa már régen elesett a velük vívott harcban, ezért eldöntöttem, hogy számolni fogom a nem fehér bőrszínűeket. Persze nem vettem annyira komolyan, hogy strigulázzam, ezért csak nagyjából jók az értékek, de a nagyságrendek helyesek. Nos, az eredmény az lett, hogy Hollandiában kb. 20 színesbőrűt láttam a 4 nap alatt, az autópályán a megállókban további kb. 30-at. Fontos azonban, hogy nem voltam nagyvárosban, hanem csak a vidéki Hollandiában. Ezen kívül Zaandamot teljesen kihagytam, mert ha nem tettem volna, akkor levonhatnám azt a valószínűleg nem helyes következtetést, hogy Hollandia felét a kínaiak alkotják. Az, hogy ez az érték sok-e vagy kevés, azt mindenki döntse el maga, aki vitatná, az inkább menjen el, és tapasztalja meg.
