Élet egy Deloreannel

Úgy tűnik a héten szerdán vagy csütörtökön kimegyek egy kis kirándulásra Tata-Komárom környékére. Aki esetleg arra jár, szívesen várom, találkozhatunk. Főleg mert egy videózás is lesz, sokat fogok állni.

.... amit valószínűleg a cég minden dolgozója megkapott 1982 márciusában. A felső részen levő Draft / Piszkozat írás ezt kicsit kétségesebbé teszi, de aztán a fene tudja. Eddigre a cég már egy hónapja csődvédelem alatt állt, de még volt remény a feltámadásra. Akkor a levél:

Majd a fordítás:

Kedves ...,

Mint te is tudod, a DMC mostanában a túlélésért küzd, és ezért a hónap elején kénytelen volt a dolgozói többségétől megválni. Sajnos egyelőre nem lehetséges, hogy visszahívjunk dolgozni. Viszont a DMC most már készen áll a szabadságos kifizetésekkel kapcsolatos kérdések rendezésére.

Mivel a DMC feltámasztása jelenleg is folyamatban van, a segítségedet szeretnénk kérni. Amennyiben hajlandó vagy elfogadni a csatolt nyomtatványon levő összeg késedelmes kifizetését, akkor legyél szíves aláírni a nyomtatványt a lap alján, és juttasd vissza hozzánk minél hamarabb. Ha nem, akkor legyél szíves a nyomtatványt aláírás nélkül visszaküldeni. Hívjál nyugodtan, ha kérdésed van! 

Tisztelettel,

Steve Allred

Kontroller

 

Szép levél. Jó lenne tudni, hogy hányan fogadták el a későbbi fizetést, és hogy ebből aztán hányan kapták meg később a jussukat.

Úgy alakult, hogy a mai blog elmarad, de majd péntekre pótolom. Meg hát ennek is hétfőn kellett volna a saját belső szabályzatom alapján megjelennie. Még nem tudom mi lesz, de a múlt hetihez hasonló dolgok vannak az agyamban.

Mivel saját történetek már nincsenek, mert nem nagyon használom már az autót, ezért előszedtem azokat a képeket, infókat, amiket az év folyamán gyűjtöttem télre, hogy most is legyen mit írnom. Szerencsére elég szép mennyiség jött össze, ezért egy kisebb képgyűjteménnyel kezdek a Delorean elektromos rendszerének a fejlődéséről. Az összes kép a Lotus hetheli bázisán készült és nagyon korai prototípusok láthatóak rajtuk, ha jól nézem, akkor kb. a D2-estől a D4-esig.

A elsőn az első Chamber of Terrors látható, ami a Delorean utasoldal mögötti elektromos központját jelenti a relékkel, biztosítékokkal.

Habár eléggé más, mint a végső verzió, azért látszik hasonlóság is.

A második képen a motortérbeli Bosch központ található. Itt még a bal oldalfalon vannak az alkatrészek, ezek később jobb elől kapták meg végleges helyüket.

A harmadik kép a kábelkorbácsot mutatja a Bosch részekkel és a műszerfallal, beszerelés előtt.

Majd jön az egyik első prototípus műszerfal, ezúttal már jobb felbontásban, ami a Proto-1 műszerfalának az enyhén módosított változata. Ez a műszerfal PjGradynél van és átesett egy restauráción, valószínűleg a D2-ben volt. Az előző linken megnézhetitek a D3-as valószínűsíthető műszerfalát is, ami eléggé hasonló ehhez. Hozzáértők szerint Buick stílusú mindkettő. Erre némileg magyarázatot ad, hogy a műszerfal gyártója az AC Delco volt, ami tulajdonképpen a GM egyik részlege.

Végül pedig a kábelkorbács tervezéséről is van egy kép egy igazán autentikus frizurát viselő úriemberrel. Kíváncsi vagyok ki lehet.

A szezonnak nagyjából vége, ezért csak egy képet rakok ide. Nem stimmelnek az arányok és ezer hibája van, de valamiért nekem mégis tetszik.

 

Múlt szerdán elég jó volt az idő még estefelé is, ezért mindenképpen menni kellett még egy utolsót a szezonban. Az eheti időjárást nézve ez elég jó ötlet volt. Mivel későn tudtunk elindulni, sötétben meg még mindig nem a Delorean a kedvenc járművem, ezért túl nagy kirándulás nem fért bele, csak egy környékbeli 40 kilométer.

Kiállás, és egy gyors átnézés után, már indultunk is. Kimondott cél nem volt, csak elindultam egy irányba, majd miután látszódott, hogy elég pofás lesz az aktuális napnyugta, ezért eszembe jutott, hogy mindig is akartam pár képet készíteni a Deloreanről és a környékbeli szélerőművekről. Mivel korábban már feltérképeztem, hogy hogyan lehet eljutni néhány jobb fekvésűhöz, ezért nem kellett a kóválygással tölteni az időt, célirányosan mehettünk a helyszínre.

Tökéletes időpontban értünk oda, egyből lehetett fotózni, amibe annyira belejöttünk, hogy egészen addig lőttük a képeket, amíg szinte teljesen ránk esteledett, így végül nem tudtam megúszni a sötétben vezetést. Szerencsére nem ugrott egy őz sem elénk, csak egy pár szokásos parázós hülyével találkoztunk, így gond nélkül értünk haza. Az autóval nem volt semmi, tette a dolgát, így most boldogan készülhet a téli álomra. Maximum még egy takarításra hozom ki.

Viszont az út mindenhogyan megérte, mert megcsináltuk a világegyetem leggiccsesebb képeit, ahonnan már tényleg csak a tűzijáték hiányzik és esetleg még egy üvöltő farkas kontúrja a háttérből.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Jó pár éve nem írtam már az oldal statisztikáiról, mert nem nagyon volt mit. A szokásos napi 40-50 látogató van, úgy tűnik elértem a maximumot, amit ebben a témában lehet. Index2 címlap esetén ez felmegy 1000 körülre, rendes Index címlapnál pedig olykor 3-4000 környékére. Viszont az elmúlt héten érdekes dolog történt. Ez:

A kérdésem az, hogy ez mi lehet? A Látogató és a Látogatás annyi, mint egy normál nap esetén, de a Lapletöltés nagyon megugrott. Ez valami program lehet vagy micsoda? Olyan nagyon nem zavar, csak feltűnt.

Ez a klub továbbra is egy szedett-vedett kupleráj, ahol mindenki ráér, ráadásul senki nem akar elintézni semmit. Ezért aztán egy klubtalálkozó megszervezése jellemzően egy féléves procedúra, hogy aztán az adott időpont előtt két nappal visszamondja legalább két ember. Idén is volt pár próbálkozás, bár a konkrét időpontig már nem jutottunk el. Ezért nyár végén a csajok kitalálták, hogy márpedig lesz találkozó idén is, mégpedig fixen szeptember 17-én Visegrádon. Így kerültünk október 15-én Budaörsre.

Persze lehetne megint mentségeket keresni, hogy közbejött valami, meg rossz idő volt, de akkor is a klub eszenciáját alkotó inkompetencia volt a hibás. De persze ezt már mindenki megszokta, szóval egy pillanatig sem problémáztunk ezen. Annak örültünk, hogy ha egy kicsit csökkentett létszámmal is, de sikerült összehozni a találkozót.

• 
• 
• 

2-3 óra között találkoztunk Skynetékkel, aztán hamarosan beesett Hannibal és Mentosék is. Eleinte elfoglaltuk magunkat a különféle BTTF ereklyékkel, aztán Skynet elindította a film első részét, amiből kb. 5 percet néztünk meg, azt is úgy 10 részletben, mert valahogy mindig más dolgunk akadt. Mondjuk az eredetivel megegyező távirányítóval "irányítani" a filmbeli Deloreant, miközben a filmes videokamerával veszi valaki az egészet, meglehetősen jópofa volt. Viszont hamar meguntuk a dolgot, megrendeltük a kaját, aztán onnantól már inkább az volt a program, na és persze a gyerekek pesztrálása, ami elég nagy különbség mondjuk a 2009-es tinnyei találkozóhoz képest.

Aztán elkezdett későn lenni, márpedig tervben volt egy bemelegedésszabályzó tesztjellegű kicserélése, hátha ez megjavítja Skynet autójának a nehézkes indulását. Őszintén szólva nem sok reményt láttunk a javulásra, de bemelegedésszabályzónk van pluszban, egy próbát meg megért. Szerencsére nem egy nagy dolog a csere normál esetben, de persze most Deloreanről van szó. Ami azt jelentette, hogy ebben az autóban egy harmadik fajta bemelegedésszabályzó van.

Nekem olyan van az autóban, aminek alul van egy vastagabb része, aminek mindkét oldalán jön ki egy vákuumcső, amik aztán egy T csatlakozóban találkoznak és mennek a motorba. Plusz fent van egy levegőzőrész is, a szokásos két benzincsatlakozó és áramcsatlakozón túl. A cseredarabon meg nincsen levegőző és nincsen alsó része sem.

A Skynetének az alsó része hiányzik, viszont a szellőző be van kötve a szívócsonkba, a Bopatéra már nem is emlékszem, de az még egy másik fajta, ha jól emlékszem az alja az övében sincsen meg. Remélem jól emlékszem, ha mégsem, javítsatok ki, de a lényeg, hogy mindenkié más. Szóval itt egy kicsit tanakodtunk, hogy akkor mi is legyen, mennyire lehet fontos ez a bekötés, de aztán eljutottunk arra, hogy akkor derül ki, ha kipróbáljuk, álljunk is neki! Kiszedtük a régit, egy kis benzin ment csak el, semmi vészes. Beraktuk az újat, ledugóztuk a szívócsonkból jövő csövet, aztán indítottunk. Egy kis szenvedéssel, de beindult. Igazából nem volt javulás. Leállítottuk az autót, lehúztuk az áramot a szabályzóról, indítottunk, és indult ugyanúgy. Faszaság, ez a jó a K-jetben, Leszeded róla a fele alkatrészt, aztán nem történik semmi.

Végül visszaraktuk a régit, megkerestünk egy leejtett tömítést az egyre kevesebb fényben, megtakarítottuk a szabályzó áramvezetékét, aztán jóváhagytuk a szerelésünket. A Delorean indult, tehát úgy tűnt, hogy ha nem is javítottunk, de nem is rontottunk a helyzeten, ennyit megért a dolog. Azóta Skynet megjáratta már a gépet, úgy tűnik valamennyit mégis javult a helyzet. Ennek lehet örülni, de szerintem a hiba gyökere azért még nincsen meg.

Eddigre már jól besötétedett, ezért a Wild Gunman kipróbálása a legközelebbi találkozóra maradt, de szerintem így is jól szórakoztunk. Innen már csak a könnyes búcsú volt hátra. Remélem jövőre sikerül nagyobb létszámmal összehozni a tagságot.

Mivel nincsen semmi történés, mert szerintem hamarosan vége az idei autózásnak, találkozózásnak, ezért csak egy képet rakok ide, amin két rozsdamentes gépjármű található. Az egyiket talán felismeritek, a másik pedig egy 1936 Ford Stainless Steel Tudor Deluxe Touring Sedan Model 68-700. Szép neve van.

Ez egy jól szervezett cégnek tűnt, már elsőre is. Időben szóltak, időben le lett minden fixálva, csak az időjárástól függött az egész, ami meg szerencsére kegyes volt hozzánk.

10-re kellett odaérnem, ezért elég korán kellett elindulnom, főleg azért, mert a rendezvény előtt még volt egy találkozóm a Mentosszal, akinek hoztam egy routert. Találkoztunk, kicsit beszéltünk, de aztán menni kellett a bejárathoz, mert idő volt. Felhívtam a kontaktot, találkoztunk, odavitt a helyemre, kis gondolkodás után beálltam, aztán vártam, hogy most mi fog történni.

Hát nagyjából az, ami minden ilyen alkalommal. Jöttek az emberek, jellemzően a férfiak nézték az autót és kérdezgettek, a nők meg nem értették az egészet és mentek volna inkább fagyit enni. Volt elég sok gyerek, ha már családi napról volt szó, szerencsére aránylag jól viselkedtek. Egyetlen necces helyzet volt, amikor egy kiscsávó, aki éppen egy Segwayt próbálgatott, elesett és nekiütődött az autónak. Pont a bal elejének. Nem szép dolog, de úgy leüvöltöttem, hogy szerintem azóta sem mert visszaszállni rá. Szerencsére senkinek / semminek nem lett baja. Mondjuk ettől féltem, már amikor odaállítottak is, mert pont mellettem volt egy ilyen próbapálya, de a rendezvény felépítéséből adódóan nem tudtam máshova menni.

Ugyanis a rendezvény négy részre volt osztva, időszakok alapján. Mivel 125 éves volt a cég, ezért volt egy 1920-as évek, egy '60-as évek, egy jelen, valamint egy jövő blokk. Mindegyik az adott kor néhány jellegzetes részét mutatta be. A Delorean természetesen a jövőben volt, az elektromos biciklik, a Segwayek, plusz néhány egyéb ilyen dolog társaságában.

Ezen kívül sok különlegesség nem volt, csak a szokásos dolgokat tudnám elmondani. Négyig tartott a mókázás, igazából elég jól elvoltam. Néha egy kicsit elmászkáltam, ettem egyet, nézelődtem, így meg hamar elment az idő. Aztán négy után kicsivel leléptem, majd kint találkoztam Skynettel, akinek elhoztam a tartalék bemelegedésszabályzómat. Aztán megbeszéltük, hogy egy klubtalálkozó keretein belül majd bele is szereljük az autójába. Erről lesz szó a jövő héten.