Élet egy Deloreannel

Múlt hét csütörtökön visszaért a Delorean Szegedről, voltunk vele Agárdon, majd ma reggel megint visszament Szegedre. Szóval aki akar szépen letakarított Deloreant (és minden más filmes autót) látni, az menjen az ottani Árkádba! Jövő hétfőig megteheti.

Ott hagytam abba, hogy volt pár lámpagondom. Egyik sem egy nagy meló, de az elsőt meg kellet csinálni, a másodikat meg már illet.

Az első gond a hátsó rendszám világítása volt. Öt évvel ezelőtt, amikor még nem volt rendszámom, akkor fent volt az autón, de a rendszámkeret felrakása után valahogy nem akart visszamenni a helyére. Ezért az elmúlt öt évben csak ott állt a polcon félrerakva, hogy majd egyszer rászánom az időt és kitalálom, hogy mi a baja. Hát mostanra ez az idő is eljött.

Előszedtem és - egyelőre csak tesztjelleggel, bekötés nélkül - gond nélkül sikerült felrakni, nem is értettem, hogy mi volt vele a gond. Közben rájöttem, hogy valószínűleg ezúttal a karosszériásoknak sikerült kiegyengetni az összevissza felrakott hátsó lökhárítót és rendszámkeretet, aztán ennek köszönhető a javulás, de igazából a fene tudja. Mindenesetre örültem, aztán neki is álltam a bekötésnek. Hogy rájöjjek, hogy az egyik bal oldali csúszósaru le van törve. Hoppá, emlékszem, ezt még én törtem le legutóbb. Kerítettem egy másikat egy nap alatt, aztán sikerült is körülbelül tíz perc alatt felapplikálni a vezetékre és a tesztvilágítás már működött is. Felcsavaroztam, bekapcsoltam a lámpát, majd elmormoltam egy diszkrét bazmeget.

A bal oldalra beraktam a ledes lámpát, de a jobb oldalit elfelejtettem. Így meg nem maradhatott, előkerítettem a másik ledes lámpát, aztán szétszedtem a jobb lámpát is. Egyébként ezeket a ledeket még jó pár évvel ezelőtt vettem az Edtől, amikor az ajtóban is cseréltem az égőket, de ezeknek a beszerelése elmaradt. Szóval szétszedtem a jobb oldalt is, beraktam oda is a ledet és így már úgy nézett ki az autó hátulja, ahogyan kellett.

Ez után már csak a belső lámpával kellett kezdenem valamit, mert ott is voltak bajok. Az egyik az volt, hogy a lámpa műanyagkerete több helyen eltörött. Igazából nem nagyon emlékszem, hogy mikor és hogyan, mert szerintem nem így érkezett az autó, de attól még rosszul nézett ki. Persze ez csak akkor látszott, ha valaki kiszedte, ami meg azért nem gyakori, de foglalkozni kellett vele. Kiszedtem, lekötöttem, aztán megragasztottam több helyen is. Egy kis száradás után már stabilan állt és sokkal jobban kapcsolt fel-le, bár őszintén szólva valami kis kontakthiba még mindig van valahol a lámpatestben, de csak akkor csinálja, amikor a helyén van, olyankor meg nem látni a hibát. Ezért aztán nem is foglalkoztam vele ezen túl, most már jól lesz így. Mondjuk egy kicsit néha lóg, ami egyébként a második probléma, ennek a megoldásán még gondolkodok, bár egyelőre nem értem, hogy ez hogyan maradhatott egyáltalán a helyén, mert nem nagyon illik oda.

Végül, mikor már úgy tűnt, hogy minden működik, még gyorsan kicseréltem itt is ledre a régi égőt, amivel egy kicsit jobb lett a fényerő. Habár ez utóbbi nem volt fontos hozzá, de most már jöhetett a műszaki vizsga.

Nagyon jó a szegedi kiállítás, akit érdekelnek a filmes autók, megéri megnézni. Van Herbie, Kitt, General Lee, Fantomasos Citroen, meg még pár dolog. Aki ráér és nincsen messze neki, az menjen oda! Akinek messze van, annak meg Agárd van közel, az meg ide jöjjön hétvégén. A Debrecen környékiek felmentést kapnak a hétvégi kirándulás alól. Agárd miatt csütörtöktől nem lesz Delorean Szegeden, de azt úgyis látott már mindenki ezerszer, szóval az nem gond. :)

Már említettem korábban, hogy volt egy nyűgöm a kormányommal. Pontosabban nekem az égvilágon semmi nyűgöm nem volt, de a szerelőm mondta, hogy nyűgöm van vele. Itt írtam már róla korábban. Röviden a lényeg, hogy mivel kikoptak az axiálcsuklók a kormányműben, ezért pár millimétert lötyögnek a kerekek oldalirányba, ami jó eséllyel buktához vezet a műszaki vizsgán. Amikor a probléma felmerült, nekiálltam a keresésnek, de nem jutottam semmire, inkább nekiálltam az OT-val foglalkozni. Miután viszont meglett az OT, ez a probléma került előtérbe és mentem pár kört, mire meglett a megoldás.

Két megoldás lett volna. Az egyik, hogy okosan oldjuk meg a problémát. Kiszedjük a kormányművet és felújíttatjuk valahol, aztán vissza. Ez elméletileg nem lett volna túl drága, ellenben elég sok utánajárással és főleg rettentően sok idővel járt volna. A másik az erőből megoldás volt, azaz vegyünk új kormányművet. Inkább az első megoldást támogattam, mert úgy érzésre a felújítás 40-50e Ft-ból meglett volna maximum, a teljes kormánymű a ki és beszereléssel viszont 150 körül jött volna ki.

A probléma a fenti képen látható. A nyíllal jelölt rész lötyögött kicsit befelé, mindkét oldalon, összesen összehozva azt a pár millimétert. Ez azért van, mert ennek a csuklónak a belső részén van egy kupak és egy rugó, ami ellentart a csuklórésznek, de valami közepesen okos tervező úgy gondolta, hogy oda a műanyagkupak is pont elég lesz. Ez a műanyagkupak aztán az évek során eltörik, szétveri a rugót, aztán lötyögni kezd az egész. 

Emiatt aztán leveleztem az Eddel egy sort, megkérdeztem a helyi szerelőket, írtam a dmctalk-ra, majd mivel mindenki csak a fejét csóválta vagy mindenféle nagyon drága felújító kiteket ajánlgatott, ezért vettem egy nagy levegőt és megvettem Ed kormányműjét. Ezek rendesen összerakott, a belső problémás részen megerősített alkatrészek, remélem, hogy nem lesz vele gond, mert őszintén szólva ez egy nagyon fájdalmas vásárlás volt. főleg azért, mert én még a másikat sem éreztem rossznak és őszintén szólva most sem érzek változást a kormányzással kapcsolatban. Mindegy, túl vagyok rajta, ez volt a kilenc év alatt az első olyan alkatrész, amit nagyon nehezemre esett megjavíttatni / kicseréltetni.

Ezen kívül a szerelőnél már csak egy javítani való dolog volt, az a szemét zörgés, amivel OT vizsgán az agyamra ment az autó. Ez még a régi karambolnak az utóhatása, valahogy azóta nem sikerült ezt a hővédőlemezt rendesen beállítani és néha eszébe jut, hogy a hőtől elhajoljon, aztán ezután nekiáll alapjáraton nekiütődni a generátor csavarjának. 

Amikor megmondtam a szerelőnek, hogy megint ez a bajom, csak röhögött, majd mondta, hogy most már csinál vele valamit, ami végleges lesz. Ezért aztán berakott egy távtartót a motor és a lemez közé, aztán most így jónak tűnik. Remélem jövőre nem áll neki megint, mert akkor mérges leszek.

Ezután el lehetett hozni az autót, már csak pár kisebb lámpakérdés várt megoldásra, de azokat már otthon megoldottam. Jövő héten kiejtem bővebben.

Ezen a héten csütörtöktől, Szegeden lesz kiállítva az autóm, az ottani Árkádban. Jövő szerdáig vagy inkább csütörtökig marad, aki arra jár és meg akarja nézni, az ebben az időben megteheti. A tervek szerint nem egyedül lesz, hanem további filmes autók is lesznek KITT-től General Lee-ig. Pontosabbat nem tudok, de majd vasárnap én is megnézem.

Ha most nagyot akarnék mondani, akkor azt mondanám, hogy: "Én OT vizsgára ennyit még nem készültem!" A szó szoros értelmében ez így igaz is, de mivel ez még csak a második OT vizsgám volt, ez az információ egy kicsit árnyalja a képet. Szóval inkább annál maradnék, hogy ezúttal jobban rákészültem a vizsgára, mint legutóbb, mert akkor egy kicsit rezgett a léc.

Május 10. reggel 8. órára volt időpontom Veszprémbe, aminek örültem is, meg nem is. Jó volt, hogy korán túl leszek rajta, de a korán kelés zavart egy kicsit. Mintha csak egy sima munkanap lett volna. Meg hát azt is problémásnak éreztem, hogy nem lesz időm a vizsga előtt még egyszer átnézni a gépet, hogy minden rendben van-e. Viszont ezen nem paráztam sokat, kora reggel ott voltam a Hebi haveromnál és már indultam is.

Az út eseménytelenül telt, levéve, hogy kicsit elkeveredtem, mert úgy gondoltam, hogy pont most van itt az ideje a világ felfedezésének, de szerencsére elég hamar visszakerültem a főútra, hogy aztán jó negyed órával hamarabb odaérjek Veszprémbe, mint terveztem. Ami jól is jött, mert itt jutott eszembe, hogy ideje lenne felragasztani az OT plakettet az autóra, amire végül is csak öt évem volt, de mégsem foglalkoztam vele, csak hurcoltam magammal. Gyors megállás egy benzinkútnál, ragasztóvétel, aztán már ment is fel a plakett. Egész szép lett, csak magamat kentem össze egy kicsit.

Ezután mentem a vizsgaközponthoz, ahol viszont nem volt vizsgaközpont. Mármint a helye megvolt, de az épület nem. Ez olyan igazi nem várt fordulat volt, de szerencsére lehetett látni nem messze egy új épületet, ahova máshonnan kellett bemenni, de mint kiderült, mégiscsak az a hely volt, amit én kerestem.

Beálltam, majd számba vettem a hibákat. A kipufogó előtti lemez megint zörög. Pár napja kezdte, el is küldtem a francba. Aztán láttam pár csepp hűtővizet és tudtam, hogy néha folyik a sebváltóból is az olaj, de nem annyira, hogy számítson. Azért egy kellemes izgalomra elég volt ez is.

Bementem az épületbe, megbeszéltem a recepcióssal a tennivalókat, kifizettem 30e Ft-ot, kitöltöttem pár papírt és zöröghettem is be a vizsgaállomásra. És valóban, ez a rohadt lemez úgy nekiállt zörögni, mintha az élete múlt volna rajta. Biztosan csak az én bosszantásomért csinálta. Mondjuk abban biztos voltam, hogy ebből még nem lesz baj, de akkor is égőnek éreztem a dolgot.

Maga a vizsga simán lezajlott. Szerencsére a hűtővíz egyáltalán nem csöpögött és a sebváltóolaj is jól viselkedett. Az autó alja meg ezúttal sokkal jobban nézett ki, mint legutóbb, ezért körülbelül fél óra alatt megvolt minden és csont nélkül átment a Delorean. A kérdésemre, hogy mégis hány ponttal, nem feleltek egyértelműen, de az elmondásokból arra következtettem, hogy egy gyenge négyes megvolt. Mert hát persze nem tökéletes, én is látom a hibáit, de ezek nem az autó elhanyagoltságából, hanem a korából adódnak. Javítani meg vagy fogom vagy nem őket, majd ahogy adja magát.

Végül még annyi, hogy nem hiába nem írtam a többi OT-s járműről, mert nem voltak. Öt éve még ömlesztve jött mindenki, volt idő a bámészkodásra, most viszont már időpont van, amit meglepően jól tartanak is. Így aztán csak pár motort láttam, azok meg nekem annyira nem voltak a szívem csücskei, bár azt el kell ismernem, hogy igazán gondosan voltak felújítva az ott levő példányok.

Múlt hétvégén végig a Deloreannel mászkáltam, szóval ha valaki látott egy Deloreant, akkor az jó eséllyel én voltam. Kivéve Dunakeszin egy kiállításon, mert ott a Szabi autója volt. Ezen a héten pénteken pedig Veszprém környékén leszek látható. Megyek mostanában eleget.

Elég régen kezdődött a Vurdonos felújítás alapozása. Tudtam, hogy mindig elég elfoglaltak, ezért már februárban elkezdtem mondogatni nekik, hogy szeretném, ha ők vennék kezelésbe az autómat az OT vizsga előtt. Akkor még március végében, április elejében maradtunk, de aztán ahogy közeledett az időpont úgy tolódott egyre későbbre a dolog és ezért maradtunk abban, hogy a festést és pár dolgot inkább máshol csináltatok meg.

Miután azok meglettek és túl voltam pár találkozón és egy kisebb villanyszerelésen is, május elején eljött az ideje a Vurdonos átnézésnek is. Őket semmiképpen nem akartam kihagyni, mert OT vizsgáztatásban ők az igazán tapasztaltak, valamint megértik azt az igényt is, hogy: "Nem kell az utolsó csavart is kiszedni és lekadmiumozni, elég ha gond nélkül átmegy a vizsgán." Sok szép veterán van, de ha már túl szépek, akkor az ember nem is meri használni, én pedig nem szeretnék ebbe a helyzetbe kerülni. A többi Deloreanhez, de talán a többi veteránhoz képest is, az én autóm egy sokat használt autó. Valamint nem is tökéletes. Az enyémen mindig lesz sok tökéletlenség, de én szeretem ezeket. Élővé teszik az autót.

Szóval elvittem az autót a műhelyükbe, leraktam, aztán vártam a csodát. Csak egy pár napot késett a szerelés, de végül azért két nappal az OT vizsga előtt elkészült. Sajnos akkor élőben alánézni nem tudtam, mert mire odaértem, már kint állt a gép az udvaron, de a képek alapján, amiket készítettek, nem féltem a vizsgától. Na jó, egy kicsit azért igen, mert szokás szerint a sebváltóból már megint csöpögött olykor az olaj, de az autó alja és alapvetően minden része csillogott-villogott. Minden, amit hibaként felsoroltam, az meg lett csinálva, a rugóktól a csomagtartó zsanérjáig, nem maradt ki semmi. Ez az előző szerelőnél nem egészen így sikerült, ezért külön örültem.

Miután elhoztam az autót, leparkoltam a Hebi haveromnál, ahol eddigre már majdnem egy hetet állt a Delorean és vártam a május 10-et, amikor pedig jött a nagy megmérettetés. Ez a szerelés sem lett túl drága, 80e Ft-ot fizettem. Nem vészes.

Megvan a műszaki, öt évig megint nyugi van. Most már csak annyi a dolgom, hogy rendesen betárazok találkozókból meg mindenféle rendezvényekből. Az első éppen ezen a hévégén lesz Budapest mellett, ahová egy ismerőshöz megyek. Kezdésnek éppen jó lesz, ha valaki arrafelé Deloreant lát, jó eséllyel én leszek.

Hát ez egy nem várt találkozó volt. Mármint abból a szempontból, hogy ha rajtam múlik, akkor soha nem jött volna létre. Klaudia szólt, hogy két francia csávó úgy döntött, hogy elmennek egy trélerrel Törökországba, amin viszik a Vissza a Jövőbe replikájukat. Ejha mondom, ez azért nincsen minden nap, ezért nekiálltam leszervezni a találkozót, hátha éppen rajtunk keresztül jönnek.

Őszintén szólva olyan nagyon nem pörgök a BTTF replikákra, viszont ha házhoz jön, akkor azért meg kell, hogy nézzem. Felvettem hát a kapcsolatot a franciákkal és pár nap alatt megbeszéltük, hogy errefelé jönnek és Győrben meg is tudnak szállni. Kezdésnek elküldték ezt a képet. Frankóság.

Meg is beszéltünk egy keddi napot, amikor itt lesznek és én meg meghirdettem itt a blogon és a fórumon is. Hát maradjunk annyiban, hogy mások is úgy vannak, mint én. Ha házhoz jön, megnézik, de azért egy utazást már kevesen vállalnak be. Mindegy. Jobban elfértünk. :)

Ez a találkozó három nappal volt az Oldtimer Premier után és balszerencsémre éppen előző nap járt le a Delorean műszakija, ezért erre az útra útvonalengedélyt kellett kérnem. Csak hát az nem megy olyan egyszerűen. Mégpedig azért, mert valami okból, amíg nem járt le a műszaki, addig nem lehet útvonalengedélyt kérni. Ezért aztán nem tudtam előre dolgozni, hanem kénytelen voltam aznap is elmenni a papírért a hivatalba, ahol aztán szerencsére gond nélkül megadták három napra. Mondom az pont jó, mert az alatt elmegyek, megcsináljuk a bulit, leparkolom Győrben az autót, aztán át is tudom vinni a Vurdonhoz a felújítás következő fázisához.

Így aztán összeszedtem a Dudut és jöttünk Győrbe. Megtaláltuk a címet és kábé 3 perc eltéréssel megérkezett mindenki. Tökéletes volt az időzítés. Bent pedig már láttuk is az autót, mert ők szintén pár perce érkeztek. Szokásos üdvözlés, bámészkodás, udvariassági kérdések, aztán elkezdtünk igazán beszélgetni.

Sajnos nem emlékszem mindenre, de az biztos, hogy ez a Delorean egy volt a közel keletiek közül. A Vinje 11776, tehát egy '82-esről van szó. Ez már maga is egy kicsit problémás, ha valaki replikát épít, de ez ráadásul automata váltós. Elég jól átnéztem az autót és az volt az érzésem, hogy gondosan rakták össze. Valamikor 20-25 évvel ezelőtt. Azóta pedig csak a kötelező karbantartásokat kapta meg. Néhány replikaalkatrész elég lazán áll csak a helyén, több helyen lejött a festék, az acél is horpadt itt-ott, a színek sem mindig stimmelnek, szóval egy replikaversenyen maximum a középmezőny alján végezne, de ha messziről nézi az ember, akkor azért elég impozáns látvány. Egészében véve jól áll neki a távolság.

Műszakilag sem tűnt a legjobbnak a gép, mert annyira kopogott a motor a leállásnál, hogy majd a szívem szakadt meg. Lehet, hogy csak kipufogó, de végeredményben erre a Deloreanre ideje lenne rákölteni egy közepes összeget. Viszont volt egy olyan dolog, ami nekem nagyon tetszett, ez pedig a tükörpolír. Mármint, hogy láthattam, nem úgy, mintha megfordult volna a fejemben, hogy én is megcsináljam ilyenre az autót. Eddig csak neten láttam ilyet, élőben tényleg nagyon érdekes. Persze emiatt még annyira sem replika, de technikailag jó volt látni. 

A két fickó viszont zseniális volt. Főleg a Dokit játszó. Nagyon jól elbeszélgettünk a Deloreanekről, a szervizekről és úgy általában mindenről, ami eszünkbe jutott. Olyannyira, hogy miután leraktam az autót a haveromnál, ahol az elkövetkező pár napot töltötte, visszamentünk hozzájuk és elmentünk vacsorázni. Eddigre már összeismerkedtek pár lengyellel, akik természetesen megtöltötték őket vodkával, szóval elképesztően jól telt az este. Főleg, mert akkora adag vacsorát kaptak, hogy szerintem azóta is azt eszik.

Végszóként annyit, hogy igazán jó ötlet volt ez a találkozó, kár lett volna kihagyni. De mint mostanában az összes találkozó, az autók csak mint egy indok voltak jelen, de a találkozót nem a két Delorean tették felejthetetlenné, hanem az emberek. Az autókat már megszoktuk, az embereket viszont nem lehet.