Élet egy Deloreannel

Már a szerelőnél van a Delorean, hogy csütörtökön mehessen műszakira. Elméletileg nem lesz gond, remélem a gyakorlat is ezt mutatja majd. Egy komolyabb szerelnivaló azért van vele, majd írom, ha eljutok odáig. Eddig csak említés szintjén foglalkoztam vele.

Az Oldtimer Premier valahogy egy fix találkozóvá vált, ahol minden év elején összegyűlik a klub egy része. Kicsit előreszaladva, az idei év kicsit gyengére sikerült a korábbiakhoz képest, de egy napot azért ez is megért.

Nagy szívfájdalmam, hogy ez a találkozó rettenetesen korán kezdődik, mivel pedig messziről megyek, ezért még korábban kell kelnem. Ezúttal is hétkor már indultam itthonról, hogy aztán a Deloreanbe átülve mehessek Biatorbágyra. Az út nagyjából eseménytelen volt, levéve a sok szerencsétlent, akiknek meggyőződése, hogy ebben az országban a 70 km/h a maximális megengedett sebesség. Valamikor fél tíz körül állhattam be a helyemre, addigra pedig már találkoztam Hannibalékkal. Ő, a szokásainak megfelelően módszeresen fotózta végig az összes beérkező autót, egyértelműen engem is kiszúrt azonnal. Bent aztán rendes üdvözlés, majd annak konstatálása, hogy ennyien vagyunk.

Később azért befutott Skynet és az Ati is, Skynet egy Nissan Figaroval, ami egy elég érdekes öszvér a számomra, mert habár 90-es évekbeli autó, a formavilága sok szempontból inkább a 60-as éveket idézi. Persze nem értek én ezekhez, de ha valaki kommentben kijavít vagy hozzáfűz valamit, szívesen veszem. Maradjunk annyiban, hogy jópofa dolog volt. Képet persze elfelejtettem készíteni róla.

Természetesen most is voltak érdekes autók. Igaz, a kiállított autók zöme a korábbi években már látottak közül került ki, de azért a Mad Max Merci vagy a Lotus Esprit elég jó volt. Bár a legjobb a totálisan szétrohadt nem tudom micsoda volt, ami a saját lábán jött ide. Nem tudom hogyan lehet ezt az állapotot elérni, de biztos benne volt 10-20 év érlelés egy mocsaras mezőn.

A kevés megjelent klubtag miatt kicsit unalmasabb volt a találkozó, persze az érdeklődők azért vittek bele egy kis életet, de ennek ellenére kicsivel dél, és egy gyors kaja után, már indultam is haza. Hogy aztán a hazaúton belefussak a világ legnagyobb rendőrautó sorába, amit 20-30 km-en keresztül kísérgettünk úgy ötven másik autóval. Nem tudom, hogy miért kellett villogóval menni ilyen lassan ilyen hosszan, de az biztos, hogy ilyen körülmények között előzni nem nagyon volt értelme.

Majd amikor hazaértem, letakartam az autót és tudtam, hogy innentől nyugisabb időszak jön, mert eddigre már csak két nap műszakim maradt. Amit elég derekasan elnéztem, ami azt illeti. Mert azt hittem, hogy május közepéig mehetek, aztán kiderült, hogy 5 éve jobban pörgettem a dolgokat, mert április 24-én már megvolt minden. Innentől jöhettek az útvonalengedélyek, mert az OT vizsga csak május 10-én volt várható.

Hazatértem a nagy messziből, szerdán már lesz rendes bejegyzés. Plusz mivel megjött az OT-s papírom, a héten mehetek műszakira is. Ami vagy összejön vagy nem, de mostantól a lehetőség már adott.

A héten nem vagyok, mert munka ügyben külföldre kellett utaznom. Emiatt a szerdai bejegyzés kimarad. A jövő héttel nem lesznek ilyen gondok.

Előzőleg írtam már a Delorean műanyagrészeinek a festéséről, azonban a felkészítés még közel sem ért véget ezzel a kis optikai tuninggal, mert voltak műszaki problémák is. Nem túl komolyak, de voltak.

Az első, ami már régóta idegesített - ha jól emlékszem a tavalyi Eurofestre menet közben vettem észre - a bal első helyzetjelző kiégése volt. Még mielőtt valaki megszól, hogy még ezt sem tudom megoldani, kifejtem kicsit bővebben. Még odafele úton szétszedtem és rájöttem, hogy ez nem az egy csavarhúzós megoldás, mert az égő konkrétan bele volt rohadva a foglalatba. A hazaérkezés után megint megpróbáltam, akkor több időm volt, de ismét arra jutottam, hogy itt az egyetlen megoldás, ha levágom az egész foglalatot és újat rakok a régi helyére. Ehhez viszont már tényleg nem értek, ráadásul foglalatom sem volt.

A második viszont már sokkal Deloreanesebb hiba volt, villogott a tolatólámpám. Mármint néha ment, néha nem, néha meg villogott. Ezt elég nehezen vettem észre, mert én magam nem láttam, de szerencsére szólt valaki, aztán utána már tesztelgettem, amikor volt segítségem. Miután magától nem múlt el a hiba, amire azért ennél az autónál bőven van esély, felvettem ezt is a villanyszerelős hibalistára.

Az első hiba elég egyértelmű volt, azzal kapcsolatban nem volt kétségem a szakember megkeresését illetően, viszont a tolatólámpás esettel úgy voltam, hogy két helyen lehet a gond. Vagy a lámpatesteknél, bár erre a szinkronban villogás miatt nem sok esélyt adtam vagy pedig a jeladónál. Az első hibalehetőséget kizárta a karosszériás, mert teljesen szétszedte és összerakta a hátsó lámpákat, viszont mivel a hiba megmaradt, a villanyszerelőre maradt ez is.

Bejelentkeztem és elmentem, szerencsére elég hamar tudtak fogadni. Nagyon reméltem, hogy gyorsan megleszek, egy órát adtam magunknak, mert utána még le akartam takaríttatni az autót. Végül aztán fél óra alatt végeztünk. A foglalat tényleg menthetetlen volt, ott csak a levágás és új beszerelése segített, és a tolatólámpa is hasonlóan egyszerű volt. Végigkövették a vezetékeket és úgy tűnt, hogy nincs nagy gond, csak a sebességváltóból kijövő jelkábel foglalata van teljesen elkorrodálódva. Szétszedték, megtisztították és már készen is voltam. Ritka az ilyen sikertörténet. Bementem fizetni, átadtam a horrorszerű 2000 Ft-ot, aztán vágtáztam is az autómosóba.

Ahol pedig egy óra alatt úgy kisuvickolták a gépet, hogy szerintem még most, egy hónap elteltével is öröm ránézni. Igaz, tényleg eléggé odavolt szegény, de akkor is csodás munkát végeztek a mosósok. Mikor pedig ezzel is megvoltam, mehettem haza, és a Delorean ismét letakarva várta a következő bevetést, az Oldtimer Premiert.

Ahogy már kommentben is írtam, megvan az OT. Ezúttal elég könnyen ment, nem volt semmi gond. Majd valamikor el is érek addig, hogy megírjam, de van még addig pár téma. Most pedig neki lehet állni a műszakira készülésnek.

Mire ez a bejegyzés megjelenik, addigra valószínűleg már túl is vagyok az OT vizsgán, remélem sikeresen. Elég sok dolog volt az idei felkészítéssel, nem vettem annyira lazán, mint 5 évvel ezelőtt. Oké, hogy meglett akkor is, de azért éreztem, hogy aznap rezgett a léc. Idén nem akarom ugyanezt. Persze azt tudom, hogy az én autóm soha nem lesz optikailag csillagos ötös, túl sokat használom én ahhoz, de azért egy erős hármasra vagy négyes alára szerintem simán képes.

Emiatt aztán elég hamar lefoglaltam a május 10-i időpontot, aztán pedig időben nekiálltam a rendberakásnak is. Olyan egetverően nagy bajok nem voltak, de tényleg szüksége volt a Deloreannek egy kis kozmetikai törődésre, mert hajlamos vagyok inkább csak a mechanikai dolgokkal foglalkozni. A legégetőbb az első-hátsó műanyag lökhárítók festése volt, főleg a hátsóé. Az első csak egy nagyon enyhén volt felrepedezve a széleken, őszintén szólva, ha nem kerestem, akkor nem látszódtak. A hátsó rész viszont tényleg nagyon rosszul nézett ki. Ennyire:

Ha ez így marad, akkor úgy vágtak volna ki a vizsgáról, hogy a Holdig szállok. Ezért még februárban megkérdeztem a Vurdont, hogy hogyan állnak idővel. Azt mondták, hogy áprilistól tudják fogadni az autót, de örülnének, ha minél több mindent megcsináltatnék rajta addig, mert elég sűrű a programjuk. Megfogadtam a tanácsot és az egyik környékbeli karosszériást kértem meg a festésre és az alváz rozsdátlanítására. Két hétig állt ott az autó, mert mint kiderült, ez a festék nem egy egyszerű, hanem valami speciális gumitartalmú festék és elég nehéz volt beszerezni az alapanyagokat. Mondtam, hogy semmi gond, időnk még van, fasza legyen. Az is lett.

Tökéletes lett a szín is és a minőség is. Amíg pedig ez készült, addig foglalkoztak az alvázzal és a környékkel is egy kicsit. Őszintén szólva itt egy kicsit többet vártam. Nem lett rossz, de pár dolgot elfelejtettek, amit kértem. Pl. jó lett volna megjavítani az eyebrowt, ami elmaradt, plusz pár dolgot, amire mondtam, hogy figyeljenek oda, rozsdás maradt. Pl. a csomagtartó egyik zsanérja, alulról néhány részlet, meg pár apróság. Annyira mondjuk nem problémáztam rajta, a festés volt a lényeg, a többire még ott volt a Vurdon, akik tudják, hogy minek hogyan kell lennie.

Bónuszként pedig az alváz lekezelése közben sikerült előkeríteni az alvázszámomat. Mármint az alvázam számát. Aki nem érti miről is van szó, az itt visszaolvashat. Szóval az alváz bal hátsó belső részén nekem is megvolt ez dombornyomással, de valamivel le volt kenve és el volt rejtve. Most már ez is látszik.. Az ilyeneknek nagyon tudok örülni.

Végül pedig az ár. A két elem festéséért 55e Ft-ot fizettem, ami szerintem teljesen rendben van. Az alváz és a környék nagyjábóli rendberakásáért, valamint a fel és leszerelésért további 50e Ft-ot hagytam ott. Ez nagyjából oké, de éreztem, hogy itt a Vurdon fogja befejezni igazán jóra a munkát.

Szerdán megyek az OT vizsgára! 2012-ben azt hittem, hogy soha nem lesz 2017, aztán nesze. Drukkoljatok, mert az én autóm soha nem olyan szép, mint Bopaté vagy Skyneté.

Körülbelül egy hónappal ezelőtt volt két szülinapos, akiket most egyben írok meg. Azért is, mert egy nap voltak, meg azért is, mert meglehetősen hasonló volt a két találkozó mind egymáshoz, mind pedig a többi eddig szülinaposhoz. 

Szokás szerinte hetekkel, hónapokkal a találkozó előtt elkezdődött a szervezés, amit szeretek, mert jobban rá lehet készülni a dologra. Ha jól emlékszem, itt is volt pár csúszás, de aztán végül április elsejére mindenkinek jó volt az időpont és egytől jött az első csapat, fél háromtól a másik. Vagy valami ilyesmi, igazából lényegtelen.

Az első csapatnál a feleség keresett meg és a férjének volt ajándék a Delorean megnézése és egy kisebb kör vele, a második csapatnál pedig egy régi nagyon kedves ismerősöm barátja volt a szerencsés. Szokás szerint a tatai Tesco parkolójában volt a találkozó és őszintén szólva sok nagy különlegességet nem tudok mondani. Kedves emberek, egy jó beszélgetés, egy kis autózás, amit csak egy tankolós szakított meg, mert már nagyon a végén járt a benzinem, és ennyi.

Amiatt volt egy kicsit kellemetlen a dolog, mert koszos volt az autó és még mivel a festések előtt voltam, ezért mindenkitől elnézést kellett kérnem a hátsó lökhárító hibája miatt is. Szerencsére azóta ezek a hibák már megoldódtak. Volt még a szokásos hűtővízcsöpögés és egy akkori új hiba, az, hogy jobbra kanyarodásnál nyikorgott a jobb hátulja az autónak. Ez azóta elmúlt, remélem nem is jön vissza, mert ez egy elég nehezen megtalálható problémának tűnik. Ezeket levéve nem volt semmi probléma, az autó tette a dolgát. Biztos örült a járatásnak.

A múlt heti blog egy minimális jelentést levéve elmaradt, igazából teljesen esélytelen volt megírnom, de a héten már biztosan lesz valami szerdán. Még nem a múlt keddi esemény, addig még sok dolgot meg kell írnom, de majd valamikor az is sorra kerül.