Élet egy Deloreannel

Ez volt az eddigi legnehezebb kiállítás, legalábbis bizonyos szempontból. Bizonyos szempontból meg éppen a legkönnyebb. Az egész úgy kezdődött, hogy Krisztián, aki egy sok éves NAAFos ismerős szólt, hogy lesz náluk Szegeden egy filmes autós kiállítás és nem tudnám-e odaadni az autót pár hétre. Az egyik haverja csinálja, teljesen megbízható, garantálja, hogy minden oké lesz. Mondtam, hogy akkor beszélhetünk róla.

Felhívtak, szimpatikusak voltak, megegyeztünk. Mivel a távolság miatt nem tudtam folyamatosan ott lenni az autóval, ezért elég komolyan végigmentünk a szerződés minden pontján, ha jól emlékszem kétszer küldtem vissza kisebb-nagyobb javításokra. Végül minden lerendeződött, jöhetett a tréler. Szóba került, hogy lábon viszem le, de mivel ez egy napomat elvitte volna, ezért a tréler maradt. Jött, felraktam a Deloreant és néztem, hogy elviszik. Na ez volt a nehéz rész, az elmúlt kilenc évben még nem volt ilyen.

Odaéréskor Krisztián már várta az autót, lejött vele, beállították, minden oké volt, ezután pedig ott volt egy hétig. Viszont majdnem három hétig kellett volna, de azt nem tudtam vállalni, mert pont az idő felénél volt Agárd, oda pedig nem létezik, hogy ne menjek. Természetesen az off autó is kizárt volt, ezért a találkozó napján visszahozták a Deloreant, hogy mehessek egy jó ivászatra.

Előtte viszont még elmentünk mi is megnézni, hogy minden rendben van-e, és mivel nagyon jól gondját viselték, vigyáztak rá, ezért a kérésre, hogy Agárd után visszajöhessen az autó, feltételesen igent mondtam. Azért csak feltételesen, mert az Agárd utáni hétre már el volt ígérve a Delorean egy filmforgatásra. Viszont mivel nem nagyon láttam mozgást ebben az ügyben, ezért gondoltam rákérdezek, hogy most akkor mi is van a filmmel? Mint kiderült, többszöri rendezőváltás és szervezési gondok után a dolog beleállt a földbe, de annyira, hogy nekem el is felejtettek szólni, mert akkora anyázással lett vége. Szép dolog az ilyen, de legalább felszabadult a hetem, vasárnap este mehetett vissza az autó Szegedre.

Itt aztán egy újabb hetet töltött, majd ismét tréler és vissza hozzám. Hát megjárta az autópályákat párszor szegénykém, jó volt visszakapni.

A kiállítás maga pedig nagyon jó volt. A szegedi Árkádban tartották és tizenegy filmes autót gyűjtöttek össze. A fenti galériában meg lehet nézni mindet. Volt melléjük egy-egy beöltözött ember, akik valamit általában tudtak is a kiállított autóról, bár mikor ott voltunk, akkor azért pár kérdésre nekem is kellett válaszolni.

Szóval igazán jó tapasztalat volt, főleg mert gond nélkül lement az egész. Ezt a tréleres megoldást még mindig nem szeretem, de ezúttal nagyon könnyűvé tette nekem a dolgokat. Az aggódós részt levéve persze.

Ez a NAAF még így is jó, ha kicsit le is vagyok robbanva, ráadásul vasárnapra meg is gyógyultam tőle. Valamint lett annyi élmény, hogy lesz mit írnom az összefoglalóba is. A Deloreannek viszont most jön egy kis pihenés, megszolgálta.

Alapvetően nem a kedvenceim a céges meghívások, ennek ellenére olykor elvállalok egyet-egyet. A legutóbbi is elég nehezen indult, őszintén szólva nem is volt sok kedvem hozzá, de aztán mikor kiderült, hogy miről is lesz szó, úgy tűnt, hogy ez mégis jó buli lesz.

A Pepperl and Fuchs hívott meg a veszprémi családi napjára, ami akkor vált igazán érdekessé, amikor megláttam a rendezvény plakátját. Innen már látszott, hogy komolyan gondolják a dolgot. A BTTF téma onnan adódott, hogy idén lett 20 éves a cég itt Magyarországon és ezért csaptak egy nagy bulit, ahová többek között a Deloreant is meghívták. Így aztán igent mondtam, majd az indulás napján bepattantam a gépbe, és egy hónap után ismét Veszprémben voltam. Előtte meg öt évig nem, de hát ilyen ez.

Közben megálltam a cseszneki várnál, mert ott azért turistáskodni kell egy gyorsat, de aztán már rohantam is tovább, elvégre időre mentem. Ezért aztán egy kicsit hamarabb értem, mint kellett volna, de nem volt gond, aránylag hamar behívtak, aztán már állták is körbe az autót az emberek.

A nap eleje kicsit esősen, nyűgösen indult, de mire odaértem már sütött a nap. Igaz, addigra pár csöpp eső már látszott az autón, de nem számított sokat, így is szép volt. A dolgozók pedig nagyon jó fejek voltak. Jól viselkedtek, általában értelmes kérdéseket tettek fel, beszéltek a saját hobbigépeikről, meg mindenféléről, ami az eszükbe / eszünkbe jutott. Maradtam kb. 3 órát, aztán jöttek a további programok, nekem meg otthon is dolgom volt, ezért elköszöntem és indultam haza.

Az úton semmi nem történt, a cseszneki szerpentinezést nagyon jól bírja a Delorean, hála az új gumiknak, élveztem az utazás minden percét. főleg mivel más úton mentem oda és vissza, ezért felfedeztem új helyeket is, aminek külön örültem. Egyébként marha jó érzés olyan helyekre menni, ahol nagy valószínűség szerint ez az első Delorean.

Bónusznak pedig a főfőnököt Michael Jr. Fuchsnak hívják. Volt is BTTF plakát az ő főszereplésével. Vicces volt.

Ismét jön az év csúcspontja, a NAAF. Gyertek, gyertek! Én ott leszek. Meg még sokan mások is.

Az esetek nagy részében a Deloreanes dolgok egy naposak. Ez alól csak a NAAF, Agárd és a külföldi találkozók képeznek kivételt. Olykor azonban előfordul, hogy összejön egy hétvégére több dolog is, aztán ilyenkor jön az, amikor a Delorean szinte napiautóvá válik. Ez is egy ilyen hétvége volt.

Sokfelé szoktam járni, sok embernek megmutatom a Deloreant, de nagyon kevés van, akinek a kedvéért hosszabb útra is hajlandó vagyok. Most viszont ilyen történt, mert volt egy ballagás, ahová muszáj volt elmennem. Az egész még 2010-ben kezdődött, amikor az azévi NAAFon lett két napra egy kölcsöngyerekünk. Erről írtam is annak idején itt. Hát ez a kölcsöngyerek azóta elvégezte az iskolát és az apukája, akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot, elhívott, hogy legyen az egyik ballagási ajándék a Delorean. Ennek a kérésnek pedig nem lehetett ellenállni.

Mondjuk felszisszentem, amikor kiderült, hogy reggel nyolcra kell Gyömrőn lenni, de sajnos nem hozzám időzítik a ballagást, menni (és kelni) kellett. Az odaút, meg igazából az egész hétvége összes útja eseménytelen volt, időben odaértem, majd próbáltam az instrukcióknak megfelelni, miszerint álljak be valahova a közelbe, ahol nem fognak észrevenni. Aha, persze. Lopakodni Deloreannel egy ballagásra készülő iskola előtt, mi? Természetesen lebuktam, a meglepetés ugrott, de ennek ellenére is jó ajándék volt a Delorean. Végigvártam a rettentő unalmas ballagást, aztán átmentünk az ünnepelttel az ebéd helyszínére, ahonnan valamikor két óra körül távoztam a következő úticélomhoz, dubniczkia-hoz.

Itt igazából nem volt kimondott program, csak mivel úgyis a Dunakanyar volt a következő célpont, ezért pont útba esett. Ide egy kis késéssel megérkeztek Duduék is, majd egy pár óráig ettünk, kutyáztunk és csodálkoztunk az autón, hogy "Fúmilyenállatlett!" és "Ezmégazéletbennemvoltilyentiszta!" Hat óra körül aztán indultunk tovább.

Innentől már belassultak a dolgok, ha jól emlékszem aznap már nem autóztam, de másnap még elmentünk étterembe, meg volt egy kis egyéb bóklászás is, majd másnap hajnalban ismét Deloreannel mentem munkába. 

Eddigre viszont kiderült, hogy egy hibája mégiscsak van az autónak. Eddig működött az indexkapcsolók automatikus leállása visszakanyarodás esetén, de ez valami okból most már nem megy. Gondolom a kormánymű cseréjekor valamit elfelejtettek visszadugni. Ezzel majd meg kell látogatni valamikor a szerelőt, habár nem egy túl fontos dolog.

Ma már vagyok, szerdai blog is lesz. Még bőven van mit írni, pedig már jó pár hete nem is mentem az autóval. Na de majd a NAAF-on megkapja a magáét úgyis.

A hétfői blog kimaradt, mert nem vagyok az országban és nem volt rá időm. Viszont ugyanezért a szerdai is ki fog maradni és majd jövő héten jövök.

Miután meglett a műszaki és végre nem folyt semmi a Deloreanből, már csak a helyzet kiélvezése volt hátra. Ezt pedig kapásból egy szokásos szülinapossal kezdtem, akinek ugyan nem volt szülinapja, de még mindig így hivatkozok azokra, akik képesek eljönni az ország másik feléből Deloreannézőbe.

Ez a csapat Pécsről jött, valamint bizonyos szempontból Németországból, mert a fő tag ott dolgozik. Szerveztük már egy ideje a találkozót, de miután ő ritkán jár haza, nekem meg elég sűrű volt az év eleje, eltelt pár hónap, mire összejött. 

Persze itt is a szokásos dolgok történtek, mint Tesco parkoló, általános dumálás, mások megállnak, azokkal is beszélgettünk, meg azt hiszem ezúttal még tankoltam is egyet és boltoltunk is. Igazából semmi olyan különleges, amit megéri külön kiemelni. Jó fej emberek, jó beszélgetés, értelmes kérdések és kész.

Igazából azért szeretem az ilyeneket, mert szemben a véletlenszerű találkozásokkal, itt nagyon ritka az "alumínium" és a "ugye, marha nehéz" kérdés, ezért ezeket az idegesítő köröket ki lehet hagyni és egyből ugorhatunk a "mekkora a motor és mennyit eszik" részekhez. Ami persze még mindig nem az igazi, de akkor is sokkal jobb.

A képeket nézve egy érdekesség azért volt. Ott volt mellettünk egy cirkusz és volt elefánt is. Aztán megnézhettük, hogy ha rájön a szükség, akkor egy elefánt aztán énekelheti a zúg a Volgát. Na de azt hiszem elkalandoztam. :)

Megvolt ez is, hazamentünk, majd kicsit később szervizes lett a Passatom. Mármint nagyszervizes, vezérműszíjcserével, olajcserével, műszakival, kisebb javításokkal. Emiatt meg nem volt autóm majdnem egy hétig, kénytelen voltam otthon dekkolni és feltalálni magam. Ami egyértelműen azzal jár, hogy mászkáltam körbe néha a Deloreannel. Így aztán egyszer a Dév haveromat is összeszedtem, aztán autózgattunk egy kicsit. Ezen kívül volt még pár kisebb út is, de csak annyit lehet mondani róla, hogy az autó nagyon faszán összeállt, lehet kenni neki. 

Ennek mondjuk meg is van az eredménye, mert mostanában nem nagyon tudom 10 alá vinni az átlagfogyasztást, inkább 11 körül van vagy felette. Viszont elég jól megy, ezért ki kell használni. Egy hibája van, ez a hülye félmelegen nem akarok beindulni hiba, de egyelőre még ötletem sincs mi lehet. Lehet, hogy megírom a dmctalkra. Nekik mindenre van ötletük.

Holnap ismét jön haza a Delorean Szegedről, most lesz egy kis szünet. A következő nagy esemény a legfontosabb az évben, a NAAF! A legjobb, ha már most elkezd készülni mindenki augusztus 10-re. Oké, tudom, hogy az olvasók közül kevesen jönnek el, de mindig van pár ember aki mégis veszi a fáradtságot és eddig még egyik sem bánta meg. Csak mondom.

A felkészítés után már nyugodtan jelentkeztem be a vizsgára. Elég hamar kellett, mert ez speciális műszaki, nem csak olyan általános, amire az ember odamegy, aztán kész. Bő egy hét volt a várakozási idő, de ez bele volt számolva.

A műszaki napján összeszedtem Dudut, aztán már mentünk is Győrbe az állomásra. Beálltunk az orbitális nagy sorba, de nem féltem, mert volt időpontom, reggel kilenc, szóval vártam, hogy majd hívnak. A pénz befizetése után kiderült, hogy a reggel kilenc, az inkább csak olyan tájékoztató jelegű időpont, ami reggel kilenc és délután kettő között tetszőlegesen lehet bármi. Csodás, pont itt akartam a sorban eltölteni a napot.

Viszont szerencsére az unokatesóm itt dolgozik és egy haverja nagyon meg akarta nézni a Deloreant, ezért elintézték, hogy ne délután kerüljek sorra, hanem csak úgy fél órával a kért időpont után. Az még bőven jó volt, örültem, mint állat.

Közben volt egy vicces történet, amikor odajött egy csávó, hogy a haverja éppen most vett Deloreant, látta a facebookon. Ezekkel az infókkal kapcsolatban már kicsit szkeptikus vagyok, mert eddig mindig kiderült valami zavar a történettel kapcsolatban, ezúttal is így történt. Előkereste a havert a telefonján, a képpel együtt, majd megnéztem a képet és megmondtam, hogy oké, ez az én autóm, itt Győrben látta a haverja, mikor itt állt pár napig. Ez a rejtély is megoldva.

Ez után nem sokkal már állhattam is be a vizsgasorra. Ezúttal sokkal jobban rákészültem a vizsgára, nem bíztam a lengéscsillapítók mérését a véletlenre. Teletankoltam az autót közvetlenül a vizsga előtt, valamint megpakoltam az elejét kockakővel. Nem is volt gond ezen a teszten, lehetett tovább menni.

Jött a fékpad és ki is jött, hogy alkalmatlan a Delorean. Hogymi??? Nem rég lett az egész megcsinálva, kitisztítva. Alánéztek gyorsan és előjött az autóból az a ribanc, amit mindig is utáltam. Eddig ilyen baja még soha nem volt, de most, pont ebben az órában, úgy gondolta, hogy itt az idő, hogy elkezdje folyatni a fékolajat bal hátul. De nem csak úgy csöpögősen, hanem annyira, hogy lehetőleg még a kerék és az egész környék olajos legyen. Óbaszódjmegteszemét!

Már lebegett előttem az új vizsgára jelentkezés, mikor megpróbálták még egyszer a tesztet és ezúttal átment az autó, de ismét kellett a jóindulat, pont mint öt éve, hogy egy hülyeség miatt ki ne vágjanak. Nagyon mérges voltam, mert meg voltam győződve, hogy ezúttal teljesen patent gépet hozok, erre egy ilyennel éget be. 

Végül aztán más probléma nem volt, meglett a papír, aztán mentem is vissza a Tibi bához, hogy egy diszrét lebaszással legyen gazdagabb, mert azt mondták, hogy minden tökéletesen működik. Ott is hagytam az autót, hogy megcsinálják az olajfolyást, de egy óra múlva már hívtak is, hogy meghúztak egy hollandert, azóta nem csöpög. Nem lepődtem meg. A Delorean ilyen.

Nem tudom pontosan mennyibe került a vizsga, most nem emlékszem, de valahol 20e körül volt, nagyjából, mint egy átlagos autóé. Így aztán az OT és a műszaki megvolt 50e-ből, ami elég jó, figyelembe véve, hogy öt évente kell vizsgára járni.