Élet egy Deloreannel

Pikkpakk, alig négy és fél hónap alatt összedobtam az Eurofestes videót. Még van pár kisebb tennivaló vele, de úgy tűnik napokon belül elérhető lesz. Sima SD videó, abból is a szarabb minőség, de azért nézhető. Legkésőbb jövő szerdán linkelem.

Megírtam az augusztusi NAAF beszámolóját, de mivel ez majd a delorean.hu-ra fog kikerülni, ezért kicsit várni kell rá. Remélhetőleg még a mai nap folyamán meglesz, aztán akkor ide is belinkelem.

Update: Megvan, íme a link, de a delorean.hu Események menüpontjából is elérhető.

Azt hiszem mostanra összegyűlt, hogy kinek kell kulcstartó, úgyhogy a héten elkezdem a kipostázásukat. Megkeresek majd mindenkit, készüljetek! Egyébként meg hideg van és nyálas idő, autózás az nem lesz. Még jó, hogy múlt héten mentem egy jót.

A következő nap igazából a generációkon átívelő rajongásról szólt. A koncert után elég sokáig aludtunk, nehezen sikerült bármit is tennem másnap reggel, pedig az ivászat teljesen kimaradt, mert hát haza is kellett jönni valahogy.

Amikor végül sikerült leszenvedni magunkat a lakásból, jött a rokonság a két nagymama személyében és itt volt az ideje, hogy ők is rendesen megnézzék a Deloreant és kipróbálják mennyire kényelmes. Nagyon ritka ettől a korosztálytól ez a boldogság, amit az autó okozott, inkább a távolságtartó mosolygás a jellemző, esetleg az unokák, gyerekek figyelése, hogy jól viselkedjenek. A kipróbálás verdiktje végül az lett, hogy nagyon kényelmes ez az autó, de lehetne magasabb is, mert elég nehéz kiszállni belőle. Jogos észrevétel.

Ez után elindultunk csavarogni egyet. Autózgattunk, fagyiztunk, sétáltunk a Dunaparton, messziről nézve tombolt a romantika, pedig igazából mindenféle okokból végigröhögtük a fél napot. Szerencsére jó idő volt, bár estére esőt mondtak, aminek nem nagyon örültem. Ezért eleinte úgy gondoltam, hogy délután haza is megyek, mert ahogy már párszor említettem, ezek a gumik már nagyon szarok, kellene másikakat venni. Végül mégis maradtam és egészen estig nagyon jól szórakoztunk.

A tegnapi nap folytatásaként ismét jött a gyerekprogram is, mert vittem egy körre a Dudu kisfiát, aki végigvigyorogta az utat. Annak ellenére, hogy alig látott ki. Igaz eleinte szóvá tette, hogy túl halk ez az autó, de visszafelé kicsit elengedtem a lábamat és a motor 5000 körüli hangjával már kibékült. Nagyon élvezte, majd lehet, hogy az ő és az előző napi négy gyerek véleményéből összerakok egy bejegyzést a blogra. 

Ezután ideje volt tankolni egyet, ahol egy nem túl jó 11 fölötti fogyasztás jött ki, majd letettem az autót az éjszakára és reméltem, hogy nem fog esni az eső.

Nem jött be, nyolc után már elkezdett szemerkélni az eső, aztán egész este esett. Reggel, mikor indultam munkába, minden el volt ázva. Szerencsére az autót ez a legkevésbé sem zavarta, mindenféle beázása már a múlté, ezért csak a csúszkálással kellett foglalkoznom. Ami elmaradt. Hazafelé ki akartam hagyni egy elég komoly szerpentines szakaszt, ezért először komppal mentem, majd további bő egy órányi út várt rám. Teljesen eseménytelen volt minden, nem csúsztam meg egyszer sem, bár egyszer éreztem, hogy már határon vagyok. Már az írországi úton is éreztem, hogy maga az eső nem gond, csak az, ha áll a víz az aszfalton. Azzal nem tud mit kezdeni ez a régi gumi. Azért örültem, mikor végre beállhattam a garázsba a csuromvizes autóval. Szép tiszta lett.

Megtartottuk hétvégén az utolsó idei Delorean klubtalálkozót Donovalyn. Igaz, autó csak egy volt, Bopaté, mert minek Deloreannel menni egy klubtalálkozóra, de így is nagyon jó volt. Majd egyszer dubniczkia megírja, hogy mik is történtek.

Egyszer régen, még 2010-ben voltam a Dunakanyarban a Deloreannel. Akkor egy kisvonatozás volt a program, most máshogy alakult. Őszintén szólva ezúttal kicsit kényszermegoldás volt az út, de jobban nem is nagyon sikerülhetett volna. Miután a Passat már lassan nagykorú, ezért olykor előjönnek hibái. Most éppen elől morog benne valami, de már hetek óta nem találjuk az okát. Amikor éppen mennem kellett, már olyan hangja volt, hogy nem mertem vele elindulni, ezért döntöttem a Delorean mellett. Meg mert jó poénnak tűnt, mert régen mentem vele és úgyis mindig jó egy kicsit meghajtani.

Szóval menni kellett, beültem a gépbe és egy nagyjából eseménytelen út következett. Ezúttal a kompozás odafelé kimaradt, mert inkább a szlovák oldalon mentem, ott pedig Garamkövesd és Szalka között van egy elég kemény szerpentin, ami Passattal is csak 50-60 körül biztonságos és mivel a Deloreanen elég szarok már a gumik, kicsit paráztam tőle. Persze feleslegesen, mert száraz időben tapadnak rendesen, így az 50-60 körüli sebességet ugyanúgy tudtam tartani. A lényeg, hogy odaértem és szóltam Dudunak, hogy pakolás van, megyünk dubniczkiahoz, mert nincsen messze és ezer éve rágja a fülemet, hogy ha Deloreannel arra járok, akkor szóljak és menjek. Így is történt, bepattantunk és már húztunk is tovább.

Közben volt egy nagyon vicces eset. Máskor is le lehet olvasni az emberek szájáról egy bazmeget vagy lehetett látni ahogy mutogatnak felém, de ilyet még nem láttam, mint ami ezúttal volt. Egy csávó vitte át a gyerekét a síneken, miközben fogta a kezét, majd amikor meglátott, teljesen lefagyott és annyira nézett, hogy miközben elhaladtunk mellette, még a gyerek kezét is elengedte, aki meg persze semmit nem értett az egészből. Na neki szó szerint tátva maradt a szája.  Így leírva persze nem megy át teljesen a dolog, de élőben több volt, mint mosolyogtató.

Megérkeztünk hozzá, de kuss és hullaszag volt a háznál, plusz a két kutya. Na mondom ez mi ez? Telefon, majd: "Jaaa, azt elfelejtettem mondani, hogy kertipartin vagyunk és egész nap iszunk, gyertek ide!" Nabazmeg, a klub esszenciája már megint teljes fordulatszámon üzemel, gyerünk tovább. Poros földút, szőlőhegy, amit akartok, magyarul egy olyan helyszín, ahol a Delorean olyan szinten volt tájidegen, hogy az én kis falum szinte már Kalifornia volt hozzá képest.

Beparkoltam az udvarra és egy rövid beszélgetés után neki is álltunk enni, ha már egyszer olyan volt a gulyás, hogy megállt benne a kanál. Plusz rájöttem, hogy a Delorean családi autó. Simán elfér benne négy gyerek, akik tökéletesen tudnak banánt szétkenni a kormányon. Persze nagy gondot nem okoztak, úgyhogy inkább csak röhögtünk a mérgeskedés helyett, szóval nagyon jó kis másfél óra volt, amit ott töltöttünk. Tovább nem tudtunk maradni, mert Dudunak koncertje volt, aztán nem jó, ha az énekesnő késik, indulnunk kellett.

Időben odaértünk, bár valahogy ennek az útnak is földúton araszolás lett a vége. Leálltunk a színpad mögé, mert nem akartam, hogy annyira szem előtt legyen a Delorean, de azt hiszem egyértelmű, hogy ez egy teljesen felesleges igyekezet volt, mert szinte azonnal megjelentek a bámészkodók és kisebb-nagyobb szünetekkel végig lézengett valaki az autó körül. A koncert után főleg az elszabadulás volt a nehéz, de mikor sikerült, onnantól már csak a hazaút és az alvás volt hátra. Jó kis nap volt, megérdemeltük a pihenőt. Meg hát másnap is volt még tenni és mennivaló.

Hétvégén sikerült megszerelni a gépemet, ha így is marad és nem döglik be újra, akkor a szerdai bejegyzéssel nem lesz gond, valamint ahogy a jelenlegi programomat nézem, még egy pénteki bejegyzésre is van lehetőség. Régen volt már, van pár témám.

Az elmúlt két hétben folyamatosan esik-kel az otthoni gépem és mivel éppen tegnap este mutatta be a legutóbbi hanyattvágódását, ezért a mai blog kimarad. Remélhetőleg sikerül holnapig megjavítani, és akkor pénteken pótolom a ma kimaradt bejegyzést. A videóval pont ugyanez miatt szintén nem tudok haladni. Vannak bajok.

Az elmúlt hónapban lett pár érdekes cuccunk, amiket meg lehet venni. Nem nagy példányszám, szóval aki akar, annak itt az ideje elfáradni a fórumba és szólni nekem, hogy igénye van rá. Nem tudom milyen lesz az érdeklődés, de a fórumtagok elsőbbséget élveznek. Ha utána is marad, akkor kaphatnak a blogolvasók, majd ha még mindig van, akkor a FB oldalunkon is meghirdetem.

Ja és hamarosan lesz pulóver is. Na persze. Ismerem már a fajtánkat, nem biztos, hogy idén végigmegy.

Ismét sikerült egy régóta húzódó problémát megoldani. Valamikor két-három éve kezdett el a sofőr oldali ülés háttámlája leesni. Eleinte még a visszarakás után elég sokáig ott maradt, de aztán ahogy telt az idő, egyre kevésbé akaródzott neki. Végül aztán tavaly már el kellett vinni egy kárpitoshoz, aki több hiba javításával együtt ezt is megcsinálta. Viszont ahogy az előző linken is mondtam már, nem nagyon sikerült jól a munka, mert néha ugyanolyan rossz volt, mint korábban. Végül az idei szezont már ismét egy teljesen rossz, folyamatosan leeső üléskárpittal kezdtem. Elég hamar eljutottam odáig, hogy már nem is raktam vissza, de azért idegesített a dolog, ezért körbekérdeztem, hogy ki kit ajánl. Végül csak visszajutottam a szokásos kárpitosomhoz, aki legutóbb a sok munkája miatt nem tudta elvállalni a Deloreant.

Az ülés kiszerelése aránylag kevés anyázással ment, de továbbra sem értem, hogy hogyan lehetne ezt okosabban megcsinálni. Az autó alján levő négy csavar kicsavarása nem egy különleges dolog és utána az ülés nagyjából kiszedése sem probléma, a fő gond az, hogy nagyon kicsi a hely a biztonsági öv tartója és az ülés között, ezért csak úgy lehet nagy nehezen kirángatni az ülést, ha teljesen előre tolom. És még kifelé az egyszerűbb, mert a berakás a nagyon szűk helyen még egy fokkal nagyobb szenvedés. A biztonsági öv tartójának a kicsavarása nem opció, mert annyira hosszú csavarral van benne, hogy ha kiszedem, akkor kizárt, hogy az üléstől vissza tudnám csavarni, úgyhogy marad egyelőre a rángatás.

Szóval kiszedtem az ülést és kicsit átnéztem. Hát több gond is volt. Az alján a gumi teljesen el volt szakadva, néhány tartórúd ki volt jőve, a szivacs pedig ketté volt törve. Plusz ugye a háttámla, ami szintén el volt törve és emiatt nem is ment vissza már hosszabb időre a helyére. Úgy éreztem tényleg itt az ideje a javításnak.

Elvittem a kárpitoshoz az ülést, átnézte, hümmögött egy sort, aztán mondta, hogy eltart egy darabig, de mindent meg lehet csinálni. Már készültem a két hetes várakozásra, de ezúttal nem volt ezer dolga, ezért szűk egy hét alatt már csörgött is a telefon, hogy készen is van. Még aznap elmentem érte és nagyon szép lett. Plusz még a két kis lyukat is megjavította, ami az ülőlapon volt, azt hiszem a 2014-es NAAF óta.

Innentől már csak a hazamenetel és a visszaszenvedés volt hátra, valamint a teszt. Ami nagyon érdekes volt, mert érezhetően magasabban ülök, mint eddig. Ez főleg azért bosszantó, mert a visszarakás legnagyobb szopása az a csavaronkénti három alátét volt, amit be kellett rakni az üléslap és az autó padlója közé. Magyarán azt hiszem egyszer még kiveszem az ülést, aztán csak egy-egy alátétet rakok vissza, annyi is elég lesz. Ezzel is nyerek pár millimétert.

A végeredmény ennek ellenére abszolút pozitív, ha a jelenlegi helyzetet nézem, akkor 9 pont, ha pedig így is marad és nem esik le a támla 1-2 év után, akkor 10. Majd meglátom. 30000 Ft-ot fizettem.