Élet egy Deloreannel

Egyszer régen, még 2010-ben voltam a Dunakanyarban a Deloreannel. Akkor egy kisvonatozás volt a program, most máshogy alakult. Őszintén szólva ezúttal kicsit kényszermegoldás volt az út, de jobban nem is nagyon sikerülhetett volna. Miután a Passat már lassan nagykorú, ezért olykor előjönnek hibái. Most éppen elől morog benne valami, de már hetek óta nem találjuk az okát. Amikor éppen mennem kellett, már olyan hangja volt, hogy nem mertem vele elindulni, ezért döntöttem a Delorean mellett. Meg mert jó poénnak tűnt, mert régen mentem vele és úgyis mindig jó egy kicsit meghajtani.

Szóval menni kellett, beültem a gépbe és egy nagyjából eseménytelen út következett. Ezúttal a kompozás odafelé kimaradt, mert inkább a szlovák oldalon mentem, ott pedig Garamkövesd és Szalka között van egy elég kemény szerpentin, ami Passattal is csak 50-60 körül biztonságos és mivel a Deloreanen elég szarok már a gumik, kicsit paráztam tőle. Persze feleslegesen, mert száraz időben tapadnak rendesen, így az 50-60 körüli sebességet ugyanúgy tudtam tartani. A lényeg, hogy odaértem és szóltam Dudunak, hogy pakolás van, megyünk dubniczkiahoz, mert nincsen messze és ezer éve rágja a fülemet, hogy ha Deloreannel arra járok, akkor szóljak és menjek. Így is történt, bepattantunk és már húztunk is tovább.

Közben volt egy nagyon vicces eset. Máskor is le lehet olvasni az emberek szájáról egy bazmeget vagy lehetett látni ahogy mutogatnak felém, de ilyet még nem láttam, mint ami ezúttal volt. Egy csávó vitte át a gyerekét a síneken, miközben fogta a kezét, majd amikor meglátott, teljesen lefagyott és annyira nézett, hogy miközben elhaladtunk mellette, még a gyerek kezét is elengedte, aki meg persze semmit nem értett az egészből. Na neki szó szerint tátva maradt a szája.  Így leírva persze nem megy át teljesen a dolog, de élőben több volt, mint mosolyogtató.

Megérkeztünk hozzá, de kuss és hullaszag volt a háznál, plusz a két kutya. Na mondom ez mi ez? Telefon, majd: "Jaaa, azt elfelejtettem mondani, hogy kertipartin vagyunk és egész nap iszunk, gyertek ide!" Nabazmeg, a klub esszenciája már megint teljes fordulatszámon üzemel, gyerünk tovább. Poros földút, szőlőhegy, amit akartok, magyarul egy olyan helyszín, ahol a Delorean olyan szinten volt tájidegen, hogy az én kis falum szinte már Kalifornia volt hozzá képest.

Beparkoltam az udvarra és egy rövid beszélgetés után neki is álltunk enni, ha már egyszer olyan volt a gulyás, hogy megállt benne a kanál. Plusz rájöttem, hogy a Delorean családi autó. Simán elfér benne négy gyerek, akik tökéletesen tudnak banánt szétkenni a kormányon. Persze nagy gondot nem okoztak, úgyhogy inkább csak röhögtünk a mérgeskedés helyett, szóval nagyon jó kis másfél óra volt, amit ott töltöttünk. Tovább nem tudtunk maradni, mert Dudunak koncertje volt, aztán nem jó, ha az énekesnő késik, indulnunk kellett.

Időben odaértünk, bár valahogy ennek az útnak is földúton araszolás lett a vége. Leálltunk a színpad mögé, mert nem akartam, hogy annyira szem előtt legyen a Delorean, de azt hiszem egyértelmű, hogy ez egy teljesen felesleges igyekezet volt, mert szinte azonnal megjelentek a bámészkodók és kisebb-nagyobb szünetekkel végig lézengett valaki az autó körül. A koncert után főleg az elszabadulás volt a nehéz, de mikor sikerült, onnantól már csak a hazaút és az alvás volt hátra. Jó kis nap volt, megérdemeltük a pihenőt. Meg hát másnap is volt még tenni és mennivaló.