Élet egy Deloreannel

Kicsit bajban vagyok, mert mára nagyon jó témám lett volna, ha ráért volna a szerelő vasárnap, de nem így történt. Ezért aztán mesélnivaló nélkül maradtam, szóval csak egy kis konzerv lesz mára, aztán jövő héten - egy kis szerencsével jön a már tervezett bejegyzés. Bár hétvégén egyelőre 400 km van betervezve, szóval elég jó eséllyel lesz mit mondanom. Most pedig jöhet ismét pár pont, amiről tudhatod, hogy egy Delorean áll a garázsban.

- Felhívod a szervizedet, hogy megvegyél a 1.29 dollárba kerülő alkatrészt, de a végén valahogy mégis 229 dollárt fizetsz.

- Amikor otthonra különféle háztartási eszközöket veszel, igyekszel mindegyikből rozsdamentes acélt venni. rosszabb esetben mindegyikre raksz is egy '83-as Delorean logót.

- A kávédarálód Krups gyártmány.

- Amikor meghallod a kondenzátor szót, arrébb sétálsz.

- Annyit beszélsz az autódról, hogy már nem csak te, hanem az ismerőseid is Deloreannel álmodnak.

Két nagy utazás is van, volt mostanában. Az egyik Bopat mongóliai kirándulása, amiről blogot is ír, ahova szépen mennek fel az újabb és újabb napok. Kiraktam már korábban ide jobbra az ajánlók közé, de most, hogy van már rajta nézni és olvasnivaló, jobban megéri kattintani, még akkor is, ha Delorean nincs is benne.

Aztán Delomanék elindultak a Deloreanes világ körüli útjukra. Igazából csak 2016-ra tervezték, nem tudom miért indultak meg ennyire hamar, de ha már mennek, akkor megéri őket is követni ezen a linken.

Ha már szerdán is a pénzről volt szó, akkor most is arról lesz. Jó kis tematikus hét lett a mostani. A lényeg, hogy találtam egy írást, amit Knut Grimsrud írt még 1998-ban. A Deloreantulajdonosok mindig is kíváncsiak voltak arra, hogy éppen mennyit ér az autójuk, részben azért, mert mindenki ezt kérdezgette tőlük. (Nekem is van ilyen jellegű élményem. Sok.) Azt mindenki tudta, hogy egy erősen limitált példányszámú, elég különleges autóról van szó, de a konkrét ár az internet előtti időkben nem volt annyira egyértelmű, mint most, ahol csak elmegyünk az eBayre vagy egy tetszőleges Deloreanekkel foglalkozó oldalra és megnézzük. Szerencsére ez az írás pont ezt az időszakot veszi célba és 1983 és 1997 között vizsgálja az árakat.

Az adatokat a Cars of Particular Interest (CPI) nevű kiadványból vette, amiről ugyan én nem hallottam, viszont azt állítja, hogy sokkal valósabb, piaci árak vannak benne, mint egyéb kiadványokban. Ez igaz lehet, mert kb. 5 éve is voltak olyan biztosítók, amelyikek a Deloreanek biztosítási árát egy 55000 dolláros árcimkéhez igazították, ami azért eléggé irreális volt. Szóval akkor az első ábra:

Angolul nem tudóknak azért leírom, hogy a bal oldali oszlop mutatja az árat, az alsó pedig az évet, nem meglepő módon. A kék vonal a tökéletes, a zöld a jó, a piros az elfogadható állapotú autókat jelenti.

Knut első megállapítása az, hogy ezek az árak jóval alacsonyabbak, mint amiket a helyi újságokban vagy éppen a kezdetleges neten találhat az érdeklődő. Ez azt jelenti, hogy habár az eladók szerették volna feltornázni az autók árát, a vevők számára közel sem volt annyira vonzó a vétel gondolata. Ez egyébként nem meglepő. Ebben az időszakban a Deloreanek karbantartása sokkal nehezebb volt, mint napjainkban. Eddigre már 10 év feletti járművek voltak, elkezdtek előjönni a komolyabb hibák és Amerikában senki sem értett a K-Jethez vagy éppen a teljesen európai tartalomhoz. Sokszor szerszámok sem álltak rendelkezésre. Knut említ egy anekdotát is, ami többször előfordult vele. Sokszor megkérdezték tőle, hogy mennyibe kerül az autó és ő mindig visszakérdezett, hogy: "Miért? Akarsz egyet?" A válasz erre minden esetben az volt, hogy: "Ááá, dehogy."

Volt a cikkben egy érdekes összevetés is, amikor összehasonlította a Delorean és a Porsche 911SC árának változását ugyanebben az időszakban. Ezt mutatja a felső táblázat, csak a piros vonal ezúttal a Porsche-t jelenti. Erről egyébként egy táblázatot már mellékeltem korábban is, de ez kicsit más megközelítés, ezért megéri megemlíteni.

Megállapítható, hogy a Delorean jobban tartotta az árát ebben az időszakban, azonban a jelenlegi helyzettel kapcsolatban ezzel már annyira nem vagyok bizakodó. Láttam az elmúlt pár évben Porschékat elég durva áron árulni.

Végszóként Knut még kisebb jóslatokat is tett, amiben leírta, hogy véleménye szerint a Deloreanek ára a közeljövőben nem fog nagyot emelkedni és ebben igaza is lett. Később, mikor én 2008-ban megvettem az autót, akkor már sokan várták az emelkedést John Delorean halála, és a 30 év elérése miatt. Igaz nem akkor, hanem pár év késéssel, de ez az emelkedés azt hiszem az elmúlt két évben meg is érkezett.

Ilyen és régen volt már, itt volt az ideje. Pár héttel ezelőtt egy nyugis péntek délután nekiálltam a blog végigolvasásának és beírtam minden költséget amit találtam az excelembe. 2015 január 1-ig jutottam, az idei ráköltések nincsenek benne. A 13-14-es év elég lightos volt, nem költöttem sokat az autóra, az idei sokkal húzósabb lesz, de azt majd csak jövőre írom meg valamikor. Jöjjön hát a teljes lista:

Egy kis hozzáfűznivaló természetesen itt is van. Ebben a listában nincsen benne a benzinköltség, az autópályadíjak és a biztosítások, csak a szerelések és alkatrészek árai. Viszont az OT vizsga és az azzal kapcsolatos költségek benne vannak. Benne van továbbá a karambolos 190000 Ft, amit a biztosító fizetett., tehát ez végül is levonandó belőle. Valamint nincsen benne az, amit elfelejtettem a blogra megírni, de nem hiszem hogy sok ilyen dolog lenne, talán pár kisebb dolog.

Szóval év elejéig 6,8 millió Ft, de az autó értéke már 10 millió fölött van. Eddig jó. :)

Most már ezt nem lehetne megcsinálni. Jókor vettem a Deloreant.

A pénteki bejegyzés időhiány miatt elmaradt, mint a borravaló. A múlt hetem egy elképesztő rohanás volt, nem volt időm semmire, erre sem. Bepótolni nem fogom, viszont most péntekre igyekszem egy kicsit többet írni, remélem sikerülni fog. Bár az is igaz, hogy mostanra már elég jól elfogytak a témák, nagyon nehéz már olyan új dokumentumokat találni, amiket megéri lefordítani. Azért vannak még forrásaim, ahol megéri nézelődni.

Mostanában nem szoktam már hosszabb bejegyzéseket írni a Delorean takarításáról két okból. Az egyik, hogy nem koszolódik el annyira, (bár lehet hogy csak az ingerküszöböm nőtt meg ) a másik pedig, hogy az első évekhez képest igencsak megritkult a takarítások száma. Amit 2008-ban írtam, most is megállja a helyét, de a jelenlegi helyzet brutálisabb volt mindennél, mint amit eddig tapasztaltam koszügyben.

Az idei NAAF por szempontjából is felülmúlta az eddigieket és a Delorean egy gyártási hibából adódóan sokkal jobban ki van téve az elkoszolódásnak. Ugyanis ezt az autót nyitott ajtóval kell mutogatni, emiatt pedig nem csak a külsejét, hanem a belsejét is belepi a por. :) Ennyire:

Amikor hazaértem, éreztem, hogy ez a takarítás más lesz, mint a többi, ezért gondolkodtam azon, hogy elviszem rendes kézi mosásra, de aztán arra jutottam, hogy én jobban meg fogom csinálni. Ezért aztán egy szép péntek délutánon kiálltam az udvarra és nekiestem.

Először kapott egy slagos leveretést, majd utána ugyanezt közelről úgy, hogy ronggyal is átmentem rajta. Így kívülről már kezdett autóformát ölteni, már csak egy újabb rongycsere utáni mosás és egy szárazra törlés volt hátra.

Eddigre messziről már jól nézett ki az autó, jött a beltér, ahol szintén atomcsapás utáni állapotok uralkodtak. Itt először egy kipakolás, porszívózás, minden letörölgetése, majd a cuccok válogatása, visszapakolás, kábé két marék szemét kidobása, majd minden újbóli letörlése volt hátra.

Végül újabb rongycsere, nagy levegő, hátsó légterelő felnyitása, a két motorháztető közötti rész, majd a motortér takarítása következett. A motortér csak óvatos és nagyjábóli takarítást kapott a beázást elkerülendő, de a többi rész az rendes, alapos tisztítást kapott.

Ez után még egy kis papírrendezés, néhány dolog beírása, matricák fel és átragasztása, aztán a munka nyugtázása következett és az óra megnézése. Két és fél óráig tartott. Kidöglöttem rendesen.

Kisebb technikai zavarok után a hétvégén kikerült a NAAF beszámoló a delorean.hu-ra. Lehet olvasgatni.

Sokszor volt már olyan, hogy elővettem egy régi bejegyzést, aztán kibővítettem plusz információkkal, de azért bő hat évvel ezelőttihez még nem nyúltam hozzá. Eljött ennek is az ideje. Őszintén szólva gondolkodtam rajta, hogy külön cikket csinálok, de inkább hozzáírtam a régihez, hogy egy helyen legyen minden. Szóval erre tessék, sok-sok új információ található a bejegyzésben, főleg a végén.

Elkészültem a beszámolóval, a delorean.hu-n hamarosan megjelenik. Amint megvan, belinkelem ide is. Jó kis fesztivál volt az idei, nyilvánvalóan megyünk jövőre is.

(Újabb részletek a filmtrilógiáról megjelent új könyvből.) Amint a rajzasztalon elkészültek a végleges tervek (lásd erről a korábbi bejegyzéseket itt és itt), Kevin Pike speciális effektes csapata azonnal munkához látott a Deloreaneken. Pike-ról találtam egy 1985-ös filmrészletet, íme ő az:

Három kocsit vásároltak egy gyűjtőtől, az időgép-alkatrészeket pedig számos különböző forrásból szerezték be. Felosztották egymás között, hogy – a tervrajzokkal a kezükben – ki melyik részegységet próbálja megtalálni és megvenni. „Tíz-tizenöt szakember építette a Deloreaneket – meséli Pike – és mindegyik autónak úgy kellett kinéznie, mintha Brown Doki rakta volna össze a műhelyében. Persze arra is ügyelnünk kellett, hogy a sok le- és felszerelt alkatrész ellenére a kocsik működőképesek maradjanak, és a sok időgépes kütyü is működjön bennük.”

„Nem rakhattál csak úgy a kocsi hátuljára egy fémdarabot, mondván, hogy az a plutóniumtároló. Működnie is kellett: a plutóniumkapszulának valahogy bele kellett csusszannia a motorba”

Michael Scheffe (a tervrajzok készítője) naponta ellenőrizte a munkálatokat: „Kevinék jól megszenvedtek a tervek megvalósításával, de nagyszerű munkát végeztek. Ma is emlékszem azokra a fickókra a műhelyben: a heggesztőkre, a villamossági szerelőkre. Érezni lehetett a levegőben az igyekezetet, hogy valami nagy dolgot akartak letenni az asztalra”

A csapat nem csak az időgépeket építette, de például a filmforgatás közben ők törölték le az ujjlenyomatokat a karosszériáról (bármilyen nevetségesen hangzik is, de ez komoly feladat egy Delorean esetében) vagy cserélték ki a horpadt karosszéria-elemeket a másik két autóról leszedett darabokkal. Az úgynevezett „A-kocsi” kapta a legtöbb figyelmet, mert ezt használták a közeli felvételeknél, amikor a színészek az autó körül játszottak:

A „B-kocsit” a távoli képekhez és a kaszkadőr jelenetekhez használták, a „C-kocsit” pedig – ahogy a forgatás előrehaladt – szép akkurátusan feldarabolták, hogy beleférjenek a kamerákkal. Ez az autó szerepel például akkor, amikor Marty 1955-be érkezve elgázolja a madárijesztőt, majd behajt a pajtába, és közben belülről látjuk az eseményeket.

Mivel a kamerát és az operatőröket esélytelen lett volna bepréselni a sofőrülés mögé, a rendező által elképzelt felvételt csak úgy tudták megvalósítani, hogy szétvágták a Deloreant, és Michael J. Fox mögül filmeztek. Íme egy-egy fotó a C-kocsinak a filmezés közbeni állapotáról illetve a forgatás befejezése után maradt roncsáról:

Még egy érdekes problémát kellett megoldania a speciális effektes csapatnak. Bár a filmrajongók számos elméletet állítottak fel, hogy miért 88 mérföldes sebességre kellett felgyorsulnia az időgépnek, de Bob Gale és Bob Zemeckis (a forgatókönyvírók) rövid választ adnak erre: egyszerűen mert ezt a számot könnyen megjegyezhették a nézők. Ezzel viszont elég nagy fejtörést okoztak Pike embereinek, mert egy 1979-es amerikai jogszabály értelmében minden új gépjárműnek legfeljebb 85 mérföld per óráig lehetett kalibrálva a sebességmérője, ezzel próbálták ugyanis a törvényhozók alacsonyabb sebességre bírni a vezetőket. Bár 1981-ben eltörölték ezt az előírást, a Deloreanek műszerfala még 85 mérföldes számlappal készült. Pike-ék ezért nem csak egy módosított, 95-ig kalibrált órát tettek a kocsikba, de még egy piros számokkal világító digitális kijelzőt is raktak a műszerfal tetejére. Az alábbiakban az én gyári műszerfalam látható, alatta pedig egy filmkocka az átalakított számlapról.

És még mindig nincs vége a sorozatnak: a következő részben az időutazáskor látható vizuális effektekről és az óratoronyba csapó villám filmbeli megvalósításáról lesz szó.