Élet egy Deloreannel

Holnap szeptember, lassan vége a szezonnak. Azért lesz még bőven tennivaló, majd jelentem be őket sorra. Egyelőre csak annyi, hogy idén meglátogatom a Hungarocont. Még soha nem voltam, de kértek Deloreant és elég jó fejnek tűnt a banda. Valamikor novemberben lesz, majd írom, hogy pontosan mikor, mi és hol.

Egy jó kis 1997-es cikket találtam mára, ahol a DMCH által megvett KAPAC alkatrészbázisról és pár ezzel kapcsolatos dologról van szó Knut Grimsrud tollából  Már 18 évvel ezelőtt is elég aktív volt a klubélet.

A legjobb kis raktár Texasban

Egyelőre még nem költözött át a raktár Texasba, de mindez megtörténik, amint a Delorean Motor Company minden ehhez szükséges dolgot elintézett. Ahogy a legutóbbi számban is említettem, Stephen Wynne, a texasi DMCtől megvette a KAPACtól a fennmaradó egykori alkatrészdepó maradékát. Mielőtt a raktárkészlet átszállításra kerül, a DMC egy nyílt napot szervez a raktárba. Ez az esemény ugyanolyan fontosnak ígérkezik, mint az éves Delorean Expo, és minden technikai dolgokra fogékony Delorean rajongónak nagyon izgalmas lesz. Lesznek szakemberek által tartott technikai szemináriumok, szociális és autóval kapcsolatos események is. Warren a DMC-től igazán szívesen tájékoztatott minden eseményről, amikor hívtam és azt mondta, hogy nyugodtan hívhatja bárki a (281)568-9573 -es számon, akinek kérdése van.

(Egy kis kitérő. Warren Wallingford az új DMC alkalmazottja volt évtizedekig. Két éve halt meg, Amerikában a Delorean tulajdonosok elsöprő többsége ismerte, ő volt a DMCH hangja, ő vette fel a telefont. Pár éve, amikor beindították a live chat szolgáltatást, még én is beszéltem vele pár szót.)

A következő információkat a DML-ről szedtem és most szó szerint idézem:

Azt mondják, hogy Stephen Wynne és a DMC egy Deloreanes eseményt fog tartani az egykori KAPAC raktárban, a november 1-2-i hétvégén Colombusban (Ohio). 

Az előző KAPAC eseményektől eltérően, ez egy sokkal teljesebb esemény lesz, egy versennyel és technikai szemináriumokkal. Ez egy nagy lehetőség, hogy a Delorean történelem egy fontos részét láthassad és magad is megnézhessed, hogy még milyen sok alkatrész van. A több mint 4000 m2-es raktár megvétele óta Stephen és a DMC alkalmazottai folyamatosan dolgoznak a raktárkészlet rendszerezésén és a jövő évi szállításra felkészítésén.

A DMC óriási szerencséjére segítségükre van Leif Montin (Az eredeti DMC Nemzeti Alkatrész Menedzsere), aki támogatja őket a rendszerezésben, a raktározásban és a mozgatásban is. Ezen az eseményen Leif is jelen lesz és szívesen válaszol minden kérdésre.

Az ütemterv még nem végleges, de egyelőre így néz ki:

Október 31, péntek, 7:00- : Gyülekező egy még később kihirdetésre kerülő helyen.

November 1, szombat 8:00-11:30 : A csapat fele megnézi a raktárat, a másik fele a technikai előadásokon van.

November 1, szombat 13:00-16:30 : A csapat másik fele nézi meg a raktárat, az elsők pedig a technikai előadásokon vannak.

November 2. vasárnap 8:00 : Verseny, reggeli, majd talán egy raktárnéző repeta.

Egy közeli hotellel már tárgyalunk a kedvezményes árakról. A teljes információ túl hosszú lenne ide, ha valakit érdekel ez a nagy esemény bővebben is, akkor hívja a DMCH-t a következő számokon:

(281) 568-9573 Voice
(281) 568-9386 Fax
delorean@mail.org

Én még nem írtam meg a NAAF-os beszámolómat, viszont Dubniczkia, aki idén vesztette el a NAAFszüzességét, nagy hirtelenséggel megírta az övét. Ide is rakom, idővel majd az enyém is érkezik a delorean.hu-ra.

Felelőtlen ígéreteket tenni sohasem okoz problémát. Valami ilyesmi volt az is amikor azt ígértem Sidnek, hogy megírom az idei NAAF-ot. Írni egy olyan találkozóról amin mindössze négy órát töltöttem eleve érdekes.

Az idei volt a 14. Nemzetközi Amerikai Autós Fesztivál. Vajon véletlen, hogy eddig 13 alkalommal kihagytam ?Nem hinném... Pedig szeretem az amerikai kocsikat. Tényleg. Tetszenek a méreteik, a V8 hangja, a gyönyörűséges formáik. Az ötvenes és hatvanas évek formai megoldási pedig egyszerűen letaglózóak. De valahogy azt éreztem, hogy épp' eleget látok ezekből különféle egyéb találkozókon és múzeumokban. Meg persze voltak előítéleteim is a tulajdonosokkal szemben. (Most nem rád gondolok Mentos :) Valahogy túl mélyre égett belém a kilencvenes évekből a hathengeres Amerikai sportkocsik képei, amiket olajszőkítők és tablettás borászok vezettek fröcskölt 7up Jordan Team pólóban és ujjközös papucsban. Pedig gyerekként imádtam ezeket az autókat. '94-ben majdnem el is hoztam egy zöld kombit egy dunaújvárosi bontóból. Még ma is rákivánok egy-egy Caprice-re a nyolcvanas évekből, de végül mindig meggyávulok.

Hogy miért mentem mégis a fesztiválra? Mert Sidnek évek óta ígérem hogy megyek. Az idén már nem nagyon tudtam mire fogni és már elviselhetetlenül kellemetlen lett volna lemondani. No meg érdekelt is. Péntek estig úgy volt, hogy két napra megyek, már a sátrat is bepakoltam a kocsiba, de az utolsó után pillanatban meggyőztem Andit, hogy neki is nagyon jó lesz ha jön. Szombat reggel el is indultunk Komáromba, Igazi klassz kabriózós idő volt. A megérkezés után rögtön kompetenciaproblémába ütköztünk; a beengedő emberek ragaszkodtak hozzá, hogy autóval menjünk be, hisz' a Ford amerikai. Mondtam, hogy jó megfigyelés, de ez sajnos német gyártmány és szeretnék a parkolóban helyet foglalni. Aztán mikor már bent voltunk láttuk, hogy azért nem akkora a szigor. Cortinák, PT Cruiserek és Voyagerek? Mercedes dízelmotor és Ausztriai gyártás? Nekem ezek nem igazán ide való kocsik, még akkor sem ha egyszer szeretnék egy PT-t. A belépő fejenként 4000 Ft, ami olyan magas összeg egy ilyen rendezvényen, amit semmi sem indokol. És a kiállítók/résztvevők száma? Nekem csalódás. Sokkal többet vártam. Persze nem a rendezvény miatt jöttem elsősorban, hanem, hogy találkozzam a klubtársakkal. Ahogy Mentosék itt élnek az egyszerűen csodálatos. Igazi fesztivál arcok. A nappalinak kinevezett sátorban volt TV, hűtőszekrény, internet, klíma és a néhány centire egy medence. Így már értem. Találkozónak gyenge ez, de fesztiválnak tökéletes, ha az ember a barátaival három-négy napig szét akar csúszni.

Persze körbenéztem. Vagy nem voltam eléggé résen, vagy nem voltam hangulatban, de nem térdeltem be igazán semmitől. Persze tetszett egy csomó minden, de inkább a hangulat és a party volt az, ami elragadó ezen a helyen. A kedvencünk egy férfitársaság volt, akik egy pick-up platóját töltötték fel vízzel és a guruló medencében egymásra köpködték a sört, fojtogatták egymást Elvis szemüvegben. Ennél rajzolni sem lehetne szebbet.

A felvonulást kihagytuk. Inkább hazaindultunk Szlovákián keresztül. Szép nap volt. Örülök, hogy végül engedtem a csábításnak és elmentem a fesztiválra. Hogy tetszett-e? Mint autós találkozó nagyon nem, de mint fesztivál igen. És mit mondott Andi amikor eljöttünk? Azt, hogy jöjjünk vissza jövőre saját amerikai vassal több napra.

A héten nem tervezek nagy kirándulásokat, valamikor hétköznap (valószínűleg holnap) elmegyek kitakaríttatni a Deloreant, mert még benne (és rajta) van a NAAF pora. A külsején kicsit segített a szombat esti eső, tehát most már nem úgy néz ki, mint amit lehánytak, hanem mint amit lehánytak, de aztán kicsit felhígították esővel. És most azt hiszitek vicceltem, mi? Majd megírom. :)

Ez nem egy olyan szokásos hirdetés lesz, mint volt, inkább egy kőrözési plakát, de attól még ide illik.

Eltűnt

Valószínűleg labilis, ne közelítsék meg!

Calvin Klein

Kor: 17 (becsült)

Lakhely: Ismeretlen (Lehetséges, hogy szökött elmegyógyintézeti páciens)

Rokonság: Nem ismert

Utoljára ekkor látták: 1955 november 12, szombat

Utolsó ismert tartózkodási helye: Hill Valley középiskola, "Tengermélyi varázs" bál

Egészségügyi problémák: Ismeretlenek. Levéve azt, hogy néha fura dolgokat beszél és gitározás közben görcsös vonaglásba kezd.

További információk: A név lehet, hogy álnév. Sokat látták a Hill Valley középiskolában, habár nem diák, valamint Lou kávézójában a Domb és a Fő utca sarkán. Belekeveredett a Kőműves utcában egy veszekedésbe, amiben a másik fél a High Valley középiskola egyik diákja, Buford "Biff" Howard Tannen volt.

Ismert kapcsolatok: Emmett Lathrop Brown a Folyómellék úton

Eltűnését bejelentette: George Douglas McFly és Lorraine Baines

AZ ELTŰNT LABILIS LEHET ÉS KISZÁMÍTHATATLAN, ESETLEG ERŐSZAKOS

Ha bármilyen információval rendelkezik az eltűntről, lépjen kapcsolatba a Hill Valley rendőrséggel.

Nehéz helyzetben vagyok most. A harmadik általam átélt agárdi találkozóról kéne írnom, de semmi nem jut az eszembe azon kívül, hogy megint nagyon jól sikerült az egész. Viszont mivel már elég régen volt, eltelt már másfél hónap, nem feltétlenül emlékszem azokra az apró kis részletekre, amik olyannyira emlékezetessé tesznek egy-egy találkozót. Azért megpróbálok összeszedni párat, de ezúttal nem lesz egy rekordhosszúságú bejegyzés, az biztos.

Ezúttal csak pénteken értünk le és így egy nap késéssel indultunk a többiekhez képest, de nyugodtan mondhatom, hogy nagyon hamar behoztuk a lemaradást. A sátor ezúttal mondjuk kicsit hamarabb épült fel, mint legutóbb, mert akkor sötétben vertük be az utolsó szöget, most pedig még világosban be tudtuk vinni a komplett berendezést, de ez mit sem von le az érdemeinkből, ami a "Helóbazmegdejóhogylátlakmitiszunk?" mondatra adott optimális válaszainkat és cselekedeteinket illeti. Ismét fogyott a pálinka, folyt a whiskey és valahogy másnapra mindig rekedtesek voltunk a kiabálástól, tehát ismét bebizonyosodott, hogy ez nem egy három Michelin csillagos puccos étterem, hanem egy, az ősi ösztönökre ható amerikai autós találkozó.

Ismét voltak koncertek, ismét voltak jó fej emberek és új ismeretségek, kint ücsörgés este a jó időben vagy éppen fürdés a velencei tóban, V8-as dögök és pár nem V8-as dög is, de ezeket ennél jobban nem emelném ki, ezerszer kifejtettem már, nem akarom túlragozni. Talán csak annyi, hogy idén mintha kicsit kevesebb lett volna az amerikai autós és kicsit több az offos, de ez a koncerteken jelenlevők mennyiségét nem befolyásolta. Mondjuk még Mentos is offal jött, mert éppen dögrováson volt a gép, de mit sem számított, mert ismét bebizonyította, hogy ő még egy Renaultban ülve, mackónadrágban is tud az élet császárának tűnni. Sajnos idén nem készült róla fotó, de egy év múlva majd pótolom.

Szóval ismét jó volt, jövőre is megyünk.

Ja és műszaki hiba, gond nem volt. Működött a Delorean, mint az álom.

Fúúú népek, ez nagyon kemény volt! Most regenerálódok, aztán majd az autó is ellátogat a szervizbe, aztán pár hét múlva minden visszatér a normális kerékvágásba. Ez a NAAF jó kis klubtalálkozó volt, sok taggal. Majd megírom.

Bejegyzés nincs, NAAF van. Pakolás, jövés, örülés, ivás. Gyerünk!

A Levendulafesztivál és Agárd között volt pár kisebb dolog, amiket most összefoglalva írok meg, mert annyi minden nem történt, hogy mindegyik saját bejegyzést kapjon. Többször mentem kisebb nagyobb köröket a környéken, párszor egyedül, olykor egy ismerőssel. A Delorean működött, nem hisztizett, nem volt semmi gond.

Köszönhető ez részben annak, hogy most aztán tényleg rendbe van rakva. A motor, a K-jet (most már ismét KL-Jet), minden frankón be van állítva, kicseréltem a lámpákat, megjavítottam (pontosabban Ed megjavított) néhány kisebb bugot és ami a mostani bejegyzés témája: Mostanra kicseréltem a teljes hűtést.

Kezdődött mindez a bedöglő vízpumpával és a eltört víztartállyal, aztán a vízcsövekkel, végül a Hollandiából hozott hűtővel. Erről ott azt hiszem nem is írtam, de a lényeg az volt, hogy mikor ott hagytam egyik este a Deloreant Ed műhelyében, egész pofás hűtővíztócsát eresztett maga alá reggelre. Ed mutatta is, hogy a hűtő egyik csatlakozása folyik, lehet, hogy cserélni kéne. Mondtam neki, hogy tervben van, erre előkapott egyet, bedobta az autóba négy kormánnyal együtt és kérdezte, hogy megegyeztünk? Őszintén szólva magamtól nem akartam volna még ezt is megvenni, mert idén már egyébként is eléggé sokat költöttem a Deloreanre, de erre a lazaságra nem tudtam nemet mondani. Pontosabban annyit mondtam, hogy ha sikerül beférni a cuccoknak a hűtő és a kormányok mellé, akkor viszem. Befértünk, hoztam.

Aztán kb. egy hónappal a megérkezésünk után meg is történt a csere. Elég jól sikerült, egyszer sem kellett visszamennem javításra, minden csatlakozás tökéletesen meg lett húzva. Az autó pedig azóta is boldogan működik. Nem látom, hogy hidegebb lenne vagy bármi változott volna, bár az is igaz, hogy azóta egy laza 20 fokot ment feljebb az átlaghőmérséklet. Azért remélem, hogy az elkövetkező 10 évben a hűtéssel nem lesz bajom.

Aztán még egy fontosabb dolog volt. A Delorean már megvan bő hét éve, azalatt már elég sok mindent cseréltem, javítottam rajta, a régi elhasznált alkatrészeket pedig mindig eltettem. Ez nagyjából úgy mindent jelentett, ami valaha kikerült a Deloreanből, a régi gumikéderektől kezdve, az eltört alátéteken keresztül a már nem használt hűtővizes palackokig. Ez a sok szemét pedig már négy polcot foglalt el a tesóm garázsában és már nagyon bökte a szemem.

Ezért aztán egyik nap nekiálltam és kiválogattam az igazi szemetet belőle. Még így is maradtak olyan dolgok, amik már nem használhatóak, de valami okból mégis megtartottam őket, de a fent látható képen látható dobozok már valahol a szeméttelepen vannak. Megtartottam pl. a törött lengőkaromat elrettentő példának, a lámpákat és úgy általában azokat a dolgokat, amik jellemző alkatrészei az autónak. Viszont a kopott szinkrongyűrűk a váltóból, a 30 éves féktárcsák és rossz kuplungalkatrészek már nincsenek meg. Jó kis meló volt, de megérte.

Pár hete volt szó róla itt a blogon, hogy a Vissza a jövőbe film eredeti forgatókönyvében egy atombomba robbanásának energiáját lovagolta volna meg Marty, hogy visszajusson a jövőbe. A végleges, villámcsapásos változatnak egyébként is van egy gyenge pontja: tudjuk, hogy este 10.04-kor várható a nagy esemény, no de annak a percnek melyik másodpercében? Persze a filmben pont jó pillanatban érkezik a Delorean és áramszedője az óratoronyhoz, de könnyen belátható, hogy volt ott még másik 59 másodperc, amikor becsaphatott volna a villám, miközben még mindig 10.04-et mutatott az óra.

Szóval ez egy elég gyenge lábakon álló hollywood-i megoldás volt, és ennek kapcsán érdekes egy kicsit elmélkedni rajta, hogy manapság honnan tudnánk szert tenni 1,21 gigawattra, azaz egymilliárd-kétszáztízmillió watt teljesítményre. Egy amerikai weboldalon össze is szedték, mi kellene ennek előállításához (a fizikusokat és egyéb kockafejeket kérem, ne velem kötözködjenek, ha hibát találnak a számításokban):

Például a nyugdíjazott amerikai űrsiklók rakéta-teljesítményének tizedrésze már elegendő lenne.

A Hoover-gát 17 generátorából 10-re lenne szükség (60%). Ezek egyenként csekély 1800 tonnát nyomnak.

 484 szélturbina. Az bizony 1452 darab bazinagy lapátot jelent. 

Egy atomerőmű, amiből egyébként 69 kereskedelmi illetve lakossági célú van az USÁ-ban, szóval kedvünkre válogathatnánk a megcsapolandó objektumok között. (Saját számítás: a négy darab fél gigawattos paksi blokkból hármat kellene felhasználni, de nem kellene rájuk adni a teljes "kakaót".) 

8066666670 (nyolcmilliárd-hatvanhatmillió-hatszázhatvanhatezer-hatszázhetven) kereket hajtó hörcsög. Vagyis ha a világon minden ember tartana otthon egy-egy hörcsögöt, az még kevés lenne!

6050000 (hatmillió-ötvenezer) kerékpáros. Ennyi bicajossal 33 ezer Tour De France versenyt lehetne lebonyolítani.

8066666,66 (nyolcmillió-hatvanhatezer-hatszázhatvanhat egész hatvanhat század) napelem (kb egy négyzetméteresek és 150 wattosak). Ennyiből például a Pentagon összes emeletét 16-szor be lehetne teríteni. (Figyeld meg, hogy pont 1000 hörcsög tesz ki egy napelemet :))

1621983 (egymillió-hatszázhuszonegyezer-kilencszáznyolcvanhárom) ló, azaz össze kellene szedni minden kilencedik pacit az USÁ-ban. (Magyarországon kb. 60 ezer ló van, szóval mindegyiknek hoznia kellene még magával 26 külföldi haverját (vagy 130 ezer hörcsögöt), hogy meglegyen a létszám.  

Végül pedig ugye 1 azaz egy darab villám szükségeltetik az időutazáshoz. Igazság szerint némelyik villám teljesítménye jócskán meghaladja az 1,21 gigawattot, de hogy melyik másodpercben csap majd le, azt a forgatókönyvíróktól kell megkérdezni.

Aki szeretne egy valamivel tudományosabb eszmefuttatást is elolvasni a Vissza a jövőbe filmek időutazásairól, tud angolul és nem fél a képletektől, az ide kattintson.

Facebook-oldalunkon még több érdekességet találsz a magyar Deloreanek mindennapjairól, a típus történetéről és a Vissza a jövőbe filmekről: https://www.facebook.com/dmchungary