Élet egy Deloreannel

Szóval hirtelen felindulásból elmentem egy hétre kirándulni a Deloreannel Olaszországba, tehát igazából a bloghoz anyagot gyűjteni. Majd jövő héten érkezek, addig pedig nem lesz szerdai és pénteki bejegyzés. Azt meg majd meglátom hogy Szabinak hogyan lesz ideje.

Nagyon sokat rágódtam ezen a témán, mert habár nagyon érdekes, nem értek hozzá, ezért esélyes hogy hülyeséget fogok írni pár helyen. Ezért ha hibát lát bárki, az szóljon és javítom!

Arról már volt szó korábban, hogy John Delorean több szabadalomnak is a birtokosa volt. Emiatt pedig volt egy kimondottan a szabadalmi ügyeivel foglalkozó ügyvédje. Az ő tulajdonában volt egy kupac papír, amire John Delorean saját kézírásával egy igencsak különleges motor működését és terveit rajzolta fel. Ezek aztán egy kisebb kitérővel a Jalopnikra kerültek, én is onnan fordítom le.

A tervek elég kezdetleges állapotban voltak, emiatt nem lehet tudni hogy mekkora lett volna a teljesítménye vagy éppen a mérete, le lehetett-e volna cserélni a PRV-6-ot vele és egyebek. Ami viszont látszik, az az, hogy egy igazán radikális motormegoldás lett volna, a kísérleti motorok összes jellemzőjével.

John Delorean 1954 óta dolgozott ezen a motoron, akkor jött az alapötlet. A kidolgozás viszont 1979-ig váratott magára, az írás alapját képező dokumentumok pedig 1980-as keltezésűek. A motor maga axiális motor, ami azt jelenti hogy a dugattyúk nem egy főtengelyen, hanem egy swashplaten (na ezt fordítsa le valaki!) vannak. Valahogy úgy, ahogy a következő képen is látható.

Delorean motorja azonban csak három, háromszög alakban elhelyezett hengerrel bírt volna, ezek viszont kétvégű dugattyúk lettek volna, mindkét oldalt rendelkeztek volna égéstérrel. Így lett volna három hengere és hat dugattyúja. Ráadásul a swashplate motor jellegzetességéből adódóan az égéstér mérete dinamikusan változtatható lett volna a swashplate dőlésszögének a beállításával. A motor opcionálisan turbóval is szerelhető lett volna, és középen, a három henger között helyezkedett volna el.

A motor különlegességét tovább fokozta, hogy léghűtéses lett volna olyan módon, hogy a motorba beleöntötték volna a hűtésre szolgáló levegőcsatornákat. Ráadásul különféle nagy nyomású levegővel töltött csapágyak segítségével a levegő tulajdonképpen csapágygolyókat helyettesített volna, a motor kenőanyaga pedig hűtési funkciókat is el tudott volna látni. 

A jegyzetek szerint a motor gázolajjal és benzinnel is működőképes lett volna, sőt még a a "szénhajtású" szó is szerepelt rajtuk. A benzines üzem esetén pedig nem szokványos gyertyákat használtak volna, hanem valamilyen lézermegoldást. Ráadásul habár az első motorok fémből készültek volna, a jegyzetek szólnak a kerámiablokkok potenciális használatáról is.

Volt azonban egy olyan ötlet, ami azóta meg is valósult, habár más formában. Ez pedig a fékerő-visszanyerő rendszer. Ez a motor azonban nem hibrid, hanem ebből a szempontból egy teljesen szokványos robbanómotor. Ez a motor a fékezési energiát egy lendkerékben tárolta volna, ahogy a korai KERS rendszerek is tették. Azonban az eltárolt energia hasznos energiává alakítása már elég szokatlan volt. Delorean úgy gondolta, hogy ezzel az energiával meg lehetne forgattatni egy kompresszort, ami aztán többletteljesítménnyel látja el a motort.

Szó mi szó, elég érdekes gondolatok. Én magam nem vagyok gépész, nem tudom megítélni a koncepció működőképességét, de ha valakinek ötlete vagy ellenvetése van, szívesen fogadom a kommenteknél.

... soha nem voltál még festékboltban az autódhoz.

... elmész egy autókiállításra és a szervezőknek fogalmuk sincsen hogy milyen kategóriába tegyenek.

... a hosszabb úton mész haza, csak hogy tovább tartson az utazás.

... a McDriveban inkább kinyitod az ajtót, ahelyett hogy az ablakot használnád.

... megállít a rendőr és figyelmezteted hogy nehogy beüsse a fejét.

1.

Tavaly egy római ismerősöm (40-es nő) segített az olaszországi Deló-vásárlásban; utánanézett, hogy milyen iratokat és hol kell intézni, sőt, az eladóval is beszélt telefonon. Csak annyit tudott, hogy egy veterán autóról van szó, a típust nem említettem neki. Pár hónappal később e-mailen küldtem neki pár képet a kocsiról, másnap jött is a válasz:

Ő: Ejha, nagyon klassz kocsi, az ember szinte várja, hogy előugorjon belőle Batman! :)

Én: De Diana, az egy másik film volt! Az enyém ebben szerepelt:

Ő: Tudtam én, hogy valami mozifilmben láttam! ;)

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  

2.

Többsávos út belső sávjában álltam a piros lámpánál, amikor a jobb oldalamon megállt egy városi terepjáró. A vezetője, egy középkorú csávó kapálózott egy kicsit, hogy felfigyeljek rá, aztán átkiabált a nyitott ablakokon:

- Helló, ez most replika vagy eredeti?

- Helló, eredeti.

- Hűűűűűűű, nem semmi! Gratulálok!

- Köszi!

Egy darabig morfondírozott magában, aztán kibökte: 

- De ez még azok között is ritka, ugye?

- ???

- Hát úgy értem, hogy balkormányosat ebből alig gyártottak, ugye?

- Ezeket amerikai piacra gyártották, szinte mind balkormányos.

- Hm, tényleg? Ezt nem hittem volna...

Szerencsére ekkor zöldre váltott a lámpa, így újabb érdekességeket már nem tudtam meg a saját autómról :) A mindössze pár példányban készült jobbkormányos Deloreanekről egyébként Sid írt régebben itt és itt.

(Az aranyköpések előző gyűjteménye ezen a linken olvasható)

Megvolt az idei NAAF is, majd valamikor megírom a beszámolót. Elég sokan voltunk a klubból is, bár autóval csak egyedül. Aki nem volt bánhatja, de jövőre pótolhat.

Bejegyzés nincs, NAAF van. Még van időtök összepakolni és elindulni. :)

Írtam múlt héten, hogy hétvégén Siófokon leszek és így is lett. Terv szerint kezdődött minden, féltem is, hogy még a végén nem lesz mit írnom, de a Deloreannel soha nem eseménytelen az élet. Maga az átpakolás, indulás gond nélkül zajlott, az autó nem rakoncátlankodott, viszont kb. 10 kilométert mentünk, mikor hopp, kiugrott egy őz.

Most pedig egy kis intermezzo, cliffhanger, ki mit akar. Szóval az a helyzet, hogy a Passat elé már kétszer ugrott ki őz és mindkétszer beletapostam a fékbe, minek köszönhetően elkerültem az elsőt és elütöttem a másodikat. Először az alja szakadt le az autónak, másodszor pedig a lámpámnak lett kampec. A második után megígértem magamnak, hogy ezúttal másképpen lesz. Ha lesz lélekjelenlétem és az őz messze van, akkor satufék, fél perc várakozás és utána lassú elindulás. Ha pedig közel van, akkor nincs fék, kikerülöm az elsőt, aztán nyomás a környékről is. Ezúttal a második eset volt.

Elrántottam tehát a kormányt, nem fékeztem és elkerültem az őzet. Aztán már ugrott is a második. Mögöttem. Fuhhh. Megúsztam. Azért hirtelen elmúlt minden álmosságom és beállt egy egészséges adrenalinszint is, biztos ami biztos.

Folytattuk hát utunkat és túl sok minden nem is történt Székesfehérvárig, ahol a légkondi hirtelen füstöt kezdett el benyomni az olyan sötét fajtából, hogy már látszott is. Nézelődtem, szagoltam, megállni nem tudtam, de nem jöttem rá egy pár másodpercig az okára. Aztán kiderült, hogy nem az én autómban van a hiba, hanem az előttem levő BMW-nél nem ideális az égés. Láttam én hogy füstöl, de ilyet még soha nem láttam, hogy egy autó légkondija egy az egyben benyomta volna a külső füstöt. Ezért aztán egy kicsit lemaradtam, a BMW a következő lehajtónál elment és a levegő is kitisztult. Megvolt a második adrenalinlöket.

Szerencsére ez után már nem történt semmi dráma a kissé kótyagos és szerencsétlen többi közlekedőt levéve, sikeresen beparkoltunk az udvarba, ahol aztán egy újabb NAAFra gyakorlásos hétvégét töltöttünk el. A két napos pihenőt letudva pedig elindultunk visszafelé, és eddigre már nyilvánvalóvá vált valami.

Abszolút hidegen elég kelletlen az autó. Nem kimondottan rossz és a gyorsulása sem katasztrófa, ha nyomom neki, akkor megy jól, de érződik rajta hogy nem akarja. Ez a beállítás óta van. Akkor mondták is hogy a bemelegedés-szabályzóm elég rossz már és majd figyeljem hogy milyen az autó, mert szegényebbre vették a keveréket. Azt hiszem egyszer majd visszamegyek valamikor egy gyorsjavításra. Ezt levéve a hazaút már elég jól és stresszmentesen zajlott. Székesfehérvárt elkerülve már a forgalom is felritkult, lehetett jönni rendesen.

Siófokon pedig tankoltam egyet és a Velodromos, végig légkondis, sok pöcsöléses út végül 12 literes átlagfogyasztást hozott. Nem a legjobb, de légkondi nélkül 11 körül szokott lenni mindig ilyen esetben, szóval ez normális. Jó kirándulás volt.

1.

Éppen leparkoltam a Delóval, amikor odaért egy 60-as nő. Szemből érkezett, nem látta a kerekeket, csak a kocsi elejét és a felnyitott ajtót (kb. mint a filmbeli család a pajtában landoló Deloreant).

- Jaj de aranyos ez az öööö... mi is ez? Ez egy kocsi?

- Igen.

- Tényleg? Egy kocsi? Jaaaaaj, hát nagyon cuki kis autócska!!!

(A későbbi beszélgetés során kiderült, hogy sosem látta a Vissza a jövőbe filmeket.)

2.

Az amerikai autós találkozón beraktam a szélvédő mögé a Sport Almanachot és az Oh`Lálá magazint is. Egy anyuka a két év körüli kisfiával beült a kocsiba, persze a kissrác egyből az Oh`Lálát kezdte lapozgatni, jól megnézve magának a "pucér néniket". 

- Hű, hát lehet, hogy az az újság még nem neki való! - szóltam az anyukának. Mire ő teljesen rezignáltan legyintett:

- Mindegy, látott ő már ilyet eleget...

:)

Itt az idő, pakolja mindenki össze a motyóját és pénteken reggel legkésőbb költözzön Komáromba, mert jó lesz. Az év eseményeinek a legfontosabbja közeledik!

Nick Sutton (Ugye most már mindenki tudja ki az! :) ) írt egy kis történetet még egy éve a dmctalkra. Itt az ideje a fordításnak:

1981 márciusában már készen volt a sorozatban gyártott autók első része, ezért ideje volt beengedni a nagyon érdeklődő újságírókat a gyárba, egy kis termékbemutatóra. Körülbelül nyolc újságíró érkezett március 15-én Dunmurrybe a reggeli órákban.

Erre a bemutatóra már hónapok óta készültek a gyárban, főleg az autók vonatkozásában, mert az volt a terv, hogy a bemutató gyáron kívüli tesztvezetést is fog tartalmazni. Öt autót jelöltek ki erre a célra, az 554, 555, 556, 557 és 558-as számúakat, amelyekből az egyik tartalékautó volt, ha valami gond történne. Chris Bradley volt a felelős az autók felkészítéséért, aki komolyan is vette a dolgot. A látogatást megelőző négy napban 60 órát dolgozott, hogy minden rendben legyen. Miután minden mechanikus dolog rendben volt, kitakarították az autókat és jöhettek a látogatók.

Egy probléma volt csak, de az elég nagy. Dunmurryben szinte alig volt ólommentes benzinünk. Még arra sem volt elég, hogy megtöltsük a tesztautók tankját, nem hogy tartalékba is legyen egy kicsi. Ebben az időben az ólommentes benzint lehetetlen volt beszerezni Írország vagy éppen Nagy Britannia benzinkútjain, csak a fontosabb autógyárak telephelyein volt elérhető, mint a Jaguar, TVR, Rolls Royce vagy éppen a Lotus. Ezek a gyárak legalább egy napnyi távolságra voltak, ráadásul jött a hétvége és akkor ezek a gyárak nem dolgoztak. Emiatt legkorábban keddre érkezett volna meg a szállítmány, vasárnap pedig már jöttek az újságírók. Légi úton pedig tilos volt az üzemanyag szállítás, kivéve ha megfelelt a csomag a rendkívül szigorú csomagolási feltételeknek és az elképesztő papírmunkának.

Hogy hogyan oldódott meg a helyzet? Utolsó éjszaka egyszer csak megjelent egy rakomány 4 darab 45 gallonos hordóval ki tudja honnan. Isteni beavatkozás lehetett?

Aznap reggel engem is megkértek hogy segítsek egy kisebb dologban. (Majd miután végeztem, az volt a parancs hogy tűnjek el a gyár mélyébe valahova és ne is lássanak!)  Azt kérték, hogy a város túloldalán felvegyek három újságírót a hoteljükben és hozzam be őket a gyárba. Most már könnyen menne, mert az utolsó kátyút is ismerem Belfastban, de akkor mindez egy elég nagy feladat volt. Olyannyira, hogy egy kanyart elrontottam valahol és eltévedtem. Nagyon. Én mindezt nagyon kellemetlen élménynek éltem meg, de az újságírók élvezték. Végül aztán 30 perces késéssel és totál elvörösödve érkeztem meg. Egy szóval sem kellett mondaniuk hogy tűnjek el, magamtól sem akartam másképp.

Az újságírók először a tesztpályán próbálták ki az autókat, majd észak felé indultak és Bushmillsben éjszakáztak. Történeteik és a tapasztalataik pedig a Delorean Gold Portfolioban vannak lejegyezve. Végül aztán az lett az eredménye a látogatásuknak, hogy bebőröztettük a kormányokat, mert az újságírók hiányolták ezt a megoldást.