Élet egy Deloreannel

Csak egy minimális bejegyzés lesz mára, de mással nem akartam összerakni és mivel a héten eléggé el vagyok havazva, időm sem nagyon van kutakodni. Szóval Zsolt átküldött egy levelet, aminek a küldője készített egy Vissza a Jövőbe diorámát. Elég szépen sikerült, belinkelek róla egy videót:

Elég sok keverés volt ezzel az Oldtimer Sokadalommal szervezői meg saját részről is. Szervezői részről változott az időpont és a helyszín is, saját részről pedig - a klub hagyományaihoz méltóan - még pár nappal az esemény előtt is kétséges volt, hogy megyek-e, skynet autója pedig végül nem is ért oda. Ráadásnak pedig még az árvíz is megbolondította egy kicsit az indulást. Végül sikerült elindulni, összeszedtem egy havert útközben, megnéztük az árvizet, összeszedtük az autót és egész korán, olyan 9 körül sikerült elindulni.

Az odaút eseménytelen volt, a megérkezés viszont annál izgalmasabb. Alig álltunk be az autópiac felé kanyarodó sorba, nagy lendülettel érkezett mögénk egy jármű, ami a Suzukis kalandomat idézte fel. Szerencsére ez a sofőr jobban értett a gépéhez és meg tudott állni, majd hátranézve láttam, hogy kedvenc pankrátorunk és párja érkezett meg ezzel a lelkesedéssel. :)

Bent egy kis kóválygás után megtaláltuk a helyünket, beparkoltam, aztán nekiállhattunk széttrollkodni ezt a találkozót is. Persze ezt nem direkt csináljuk, hanem csak így sikerül. Ha jól emlékszem, akkor a jobb oldalamon egy gyönyörű M6-os BMW állt, a bal oldalon pedig valami fényesre polírozott keleti gép. Őszintén szólva nem nagyon volt időm megnézni őket, mert kiszállás után már jöttek is a bámészkodók, akik kérdeztek is azonnal. Innentől egy szokásos találkozó vette kezdetét, bár pár különbséggel.

Az egyik, hogy szerintem a helyszín annyira nem alkalmas autóstalálkozó tartására. Elég messze van a központtól, a kijutás nehézkes, az Oldtimerek el voltak rejtve az átlagos autók mögé, az utak elég szűkek, de legalább jók, szóval nem a legjobb helyszín. Mindezek ellenére elég sok autós jött el és egy ideig látogató is volt bőven, de a belvárosi fotózási pontok miatt a mezőny folyamatosan cserélődött. Talán én volt a legfixebb pont, bár ez is azért történt, mert én nem akartam bemenni a városba vesekövet rázatni. Egy szervezett felvonulásban részt vettem volna, de egy ilyen GPS versenyhez nem nagyon volt kedvem, mert továbbra sem szeretek Budapesten belül közlekedni.

Aztán a találkozások is elég hasznosak voltak, mert két olyan emberrel is találkoztam, akit nem vártam volna. Az egyik Rocko volt, aki a blogon elég sokat kommentel, valamint előkerült a korábban már egyszer említett Blacktissue is. Mindkettőjüknek nagyon örültem, bár a többi kérdező miatt nem tudtunk annyit beszélni, mint amennyit szerettem volna. Legközelebb majd pótoljuk. A klubból is megjelentek páran, jó volt őket is látni.

Végül pedig még egy kisebb dolog. Mikor a Sokadalmat megelőző napon elhoztam az autót a szerelőtől alig volt benne benzin. Ez úgy annyira keveset jelent, hogy alig tudtam elvergődni a kb. két kilométerre levő benzinkútig. Ez idő alatt rettenetes volt közlekedni. A motor kihagyott, a benzinpumpa hangja rettenetes volt, amikor levegőt szívott, az üzemanyagszint jelző villogott, szóval érződött, hogy a végét járja a gép. Tankolás után mindez rendbe jött, bár jobban ingadozott az alapjárat, mint szokott. Régen, 2008-9 körül kb. 700 és 1000 rpm között ingázott, aztán mikor kicsit szétszedtük Győrben, akkor ez megjavult. Persze tökéletes sosem volt, de mostanában 800 és 850 között volt, ami bőven jó. A Sokadalmon viszont volt, hogy 600 és 1200 között kóválygott, ami elég rettenetes. Megnézem, hogy elmúlik-e majd magától vagy sem.

A hazaút aztán ismét eseménytelen volt, levéve, hogy elképesztő szerencsénk volt. Ugyanis, kb. egy órával távozásunk után akkora zuhé szakadt a városba, hogy az árvíz miatt feltelt csatornák sok helyen nem tudták elvezetni a felesleges vizet, ami így az utcákon hömpölygött. Na ezt nem szerettem volna fotózás közben a Deloreanben átélni.

Agárd megvolt, majd írok róla beszámolót. Egyelőre még a túlélésért küzdök. "Egyebet nem tudok mondani, kérem kapcsójja ki!"

Nagy örömömre megint elmélkedhetek egy kicsit a VINhez kötött változásokon, ezúttal az antennákkal kapcsolatban. Felteszem hát a kérdést: Hány fajta antennatípusa volt a Deloreaneknek? Aki hármat mondott az majdnem jó, de teljesen mégsem. Mert valóban három helyen volt antenna, de összesen négy vagy öt működési elv szerint működtek.

Az első, alapverzió a szélvédőbe integrált antenna volt. Kívülről nem látszott, nem bontotta meg az autó összképét és tökéletes is lett volna, ha a rádióvétel nem lett volna olyan rossz miatta. Ha valaki elhagyta a jó vételű nagyvárosokat, akkor nagyon hamar elment a jel és a rádió használhatatlanná vált. Ezért döntött úgy a DMC a 3200-as VIN környékén, hogy szükségmegoldásként a jobb első acélelemet átfúrva, ott vezet ki egy antennát, ami aztán már jó vételt biztosít. Ide először egy fix antennát szereltek, ami már jól működött. Később aztán, valamikor a 6000-es VIN környékén újabb változás érkezett és a fix antennát lecserélték egy manuálisan kihúzhatóra. Aztán jött az 1982-es modellév, a 10000-es VINek és új megoldás, a bal hátsó automatikus antenna. Ebből is két verzió volt, bár működésük csak minimálisan tért el, ezért egyben lehet őket kezelni.

Na és itt jön a történetben egy tipikus DMC-s csavar. Nem lehet meghatározni a kimondott váltási VINt egyik helyen sem, mert az antennák beszerelése egy hosszú átmeneti időszakon keresztül történt, ameddig két vagy három megoldás is jelen volt egyszerre. Ez annak köszönhető, hogy mikor kitaláltak egy változást, azt azonnal elkezdték beépíteni amint elkészült, de azért még a régi készletet is kifuttatták. Néhány esetben még az is előfordult, hogy egy fix antennás autó olyan szélvédőt kapott, amiben volt még egy bónusz be nem kötött antenna vagy éppen olyan, mikor már automatikus hátsó antenna volt az autón, de kifúrt és ledugózott acélelem volt rajta.

Tehát az első 3200-as határ az inkább úgy 2500 és 3500 között történt, a 6000-es VIN környékén pedig vannak fix antennák, manuálisan mozgatható antennák és már automatikusak is. A 10000-es VINtől már elméletileg rendbe jött a helyzet, mert csak hátsó automatikus antennákat szereltek be, de azért itt is volt egy általam nem értett műszaki változtatás. Bár ez legalább a külalakot nem érintette. Ehhez még hozzájön a kazettás egység és az óra megléte vagy nem megléte is, amik szintén 1981 végén változtak. Ezek miatt mondta Nick Sutton, hogy a '81 októberben és novemberben gyártott autók között nem volt két ugyanolyan. Valami kis különbség mindegyiken volt a többihez képest.

Emiatt aztán már alapból is elég kevert volt a gyárból kijövő autók kinézete, de erre még a QAC és a viszonteladók is rátettek egy lapáttal, pusztán önszorgalomból, mert volt hogy ott is elvégeztek frissítéseket, javításokat. Végeredményként szerintem a Delorean szépségversenyeknek a legnagyobb problémája lehet az antenna elhelyezése és annak eredetisége.

Azt hiszem ez már szokásnak mondható, hogy ha végzek egy nagyobb kirándulásommal akkor utána mindig szervizben állok meg. Hollandiából a sebváltó, Írországból szintén sebváltó olajfolyása plusz hűtővíztartály, München után mondjuk nem volt semmi, de most megint sebváltó és hűtővízcsöpögés. Azt hiszem az autó hibái elég konzekvensek.

Előbb viszont egy kis összefoglaló az útról. A teljes táv körülbelül 1800 km volt, ami - nem Írországhoz viszonyítva - átlagosnak mondható. Ez alatt az egy indulási anomáliát levéve nem volt műszaki probléma és a fogyasztás az összes tankolásnál 9,5 l/100 km -re jött ki. Ez mondjuk elég érthetetlen, mert igencsak különböző részekből állt össze az út, de van rá egy esetleges magyarázat. Az odaút és visszaút autópályás 9,5-es fogyasztása nagyjából érthető, mert légkondival mentünk elég változatos tempóban. Az olasz autópályás 9,5-es fogyasztás kicsit sok, mert nem volt légkondi, de cserébe a padovai és veronai 9,5-es fogyasztás nagyon kevés, mert végig dugóban álltunk. A 13 sokkal reálisabb lett volna. Szóval egészében véve minden oké, valószínűleg egy tankolásnál nem tankoltam tele rendesen az autót.

Na de akkor vissza a szerelésekre. Odaértem a szervizbe és megmutattam a vízhibámat, elmondtam az indítási gondot és újra előhoztam a sebváltó olajfolyását, majd elmentem haza. Kb. egy hétig hagytam ott az autót, mert nem kellett különösebben, ez alatt sikerült elérni némi haladást. A beindulási hiba eltűnt magától, gondolom a kiszáradás miatt, szóval azzal nem csináltak semmit. A sebváltóhoz vittem extra alkatrészt, amivel sikerült megcsinálni. Komolyan. Most már tényleg.

A hűtővízzel meg nem jutottak semmire, mert amíg ott volt az autó, addig nem folyatott semmit. Ez végül is érthető, mert nekem az 1800 km alatt 1 litert kellett rátölteni, ezért a folyás a kb. 5 kilométeres tesztvezetés alatt nem feltétlenül jön elő. Viszont mivel én már láttam a gondot, ezért tudtam, hogy mit kell nézni ilyenkor. A kupak rugó alatti részén van egy tömítés. Ez rányomódik a tartály teteje és a betöltőnyílás közötti karimára és így zár. Volt egy gyanúm, hogy itt lehet a gond és itt nem zár rendesen a rendszer. Emiatt pedig itt kipárolog a 80 fokos víz. Úgy gondoltam, hogy az előbb említett karimában álló hűtővíz szintén ezt az elméletet erősíti. Emiatt vettem az Edtől egy kupakot, becsavartam, majd elmentem Olaszországba. A helyzet nem változott, ezért felmerült, hogy esetleg a tartály a gyártáshibás. Hogyan lehetne ezt megoldani? Hát mondjuk így:

Kerestünk egy olyan gumigyűrűt, ami ráillik a tartály és betöltő rész közötti karimára, rácsavartuk így a kupakot, majd elindultam haza. Hazáig egy pár csepp még kijött, valószínűleg a még csőben levő víz, aztán másnap elmentem a Sokadalomra, amit aztán megjártam egy csöpp hűtővíz elvesztése nélkül. Még egy félelmem van, hogy nem túl vastag-e a gyűrű, mert akkor előfordulhat, hogy az előírt 15 psi (1 bar) nyomás helyett csak nagyobb nyomáson nyit a rendszer és emiatt eldurran valami kevésbé erős cső. Emiatt még valahol kell egy nyomástesztet csinálnom mostanában, ha el nem linkeskedem.

Tehát elmondhatom, hogy négy év után sikerült elérnem, hogy semmi sem folyik az autóból.  Furcsa érzés. :)

Pár éve már tervezem ezt az agárdi találkozót, de úgy tűnik, hogy idén el is jutok. Vízpart, amcsi gépek, jó banda, rakenroll, ordítva hányás. Jó lesz, na. Akit érdekel egy ilyen kulturált rendezvény az jöjjön!

Mostanában elég sok helyen találkoztam Deloreanes videókkal amiket kár lett volna magamnak meghagyni, ezért megosztom őket itt is. A legfrissebb jön először, bár a többi sem régi:

Ragasztószalagból készült Delorean

Sajnos beágyazni nem tudtam, ezért csak linkként rakom fel ide. A elején van egy kis reklám, de aztán már meg is lehet csodálni a címben szereplő Deloreanutánzatot.

Aztán egy kisfilm, amiben egy tudós időgépet épít egy Deloreanből. Igazán eredeti ötlet, nekem eszembe nem jutott volna.

Aztán egy hete volt a párizsi repülőkiállítás, ahol az egyik kiállító egy Deloreannel mutatta be, hogy a jövő elérkezett:

Ezeken kívül pedig ismét van pár klip, amiben a Delorean is szerepet kap. Mivel egyik sem tükrözi zenei ízlésemet, ezért csak linkeket közlök, nem ágyazom be őket. Fú, de szemét vagyok.

Mostantól kicsit felgyorsul a leírás, mert a kirándulásnak ez a része már sokkal lazább lett. Habár élmény és mondanivaló lenne sok, mivel az autó nem játszik központi szerepet, ezért kicsit visszafogom magam. Ott hagytam abba, hogy elindultunk Verona felé. Az odaút nem volt különösebben eseménydús, de hasonló volt mint amikor a müncheni túrán mentünk a német vidéken. Lassan, 50-90 körüli sebességgel haladtunk, néztük a tájat, élveztük a jó időt (és a kisebb záporokat) és úgy általában jól éreztük magunkat. Nagyon szeretem ezt az állapotot. Az meg külön jó volt, hogy mivel nem a pályán mentünk, ezért nem kellett átjönnünk megint az egész városon, hanem az út, egyenesen a kinézett szállodánkhoz vitt.

Ahol már várt minket a szoba és a garázs. A garázs pedig megér egy említést, mert a le és feljutás rettenetes volt. Nagyon szűk és csúszós volt a felülete, a nap félig odasütött, szóval abszolút érzésből lehetett csak le és felmenni, mert látni alig lehetett valamit. Szerencsére nem lett gond, de a gumik csikorogtak rendesen.

Maga Verona pár szóban azért megér egy említést, mert nagyon jó város. Elég sok mindent megnéztünk a bő egy nap alatt míg ott voltunk. A városban csak simán sétálgatni is nagyon jó, az utcáknak igazán kellemes a hangulatuk. A híd, - Ponte Pietro - nekem nagyon tetszett, az Arénáról és a kötelező római jelmezes katonákról nem is beszélve. Megnéztük a Rómeó és Júliából az erkélyt, ami persze nem az, de mivel mi is átlagos turisták voltunk, ezért nem szabadott kihagyni. Persze a népek folyamatosan tapogatták szerencsétlen Júliát, ami miatt meg is említettem, hogy nincs még egy nő a világon (még ha szobor is), akinek a mellét ennyien tesztelték le, mint ezét a szerencsétlen (elméletileg) szűzies lányét. Ez után felmentünk a város tetejére, a Castel San Pietrora és ott leültünk egy kis időre kipihenni a ki tudja hány kilométer gyaloglást. Szép kilátás nyílik a városra, megérte felszenvedni magamat a sok lépcsőn. 

Innen már csak a hazaút volt hátra, majd másnap az Aréna belsejének megnézése után a tényleges hazaindulás. Ezt persze csak úgy általában mondom, mert még volt pár nap időnk, de az biztos, hogy Veronánál és a Garda tónál ezúttal nem mentünk messzebbre. Úgyhogy összeszedtük magunkat és vissza Lignanoba. Ahova elég korán odaértünk, kivettünk egy szobát a korábbi hotelünkben és levonultunk a tengerpartra. Aztán másnap is. Ismét sok gyaloglás, sütkérezés a napon, valamint minden elvárásoknak megfelelő cselekedet ami ilyen helyzetben elvárható. 

Erről sokat írni nem lehetne, de a Delorean azért kitett magáért. Éppen megérkeztünk Lignanoba, leállítottam az autót és megnéztük a Sabbiadoro Campinget, ahol kb. felnőttem és miután végeztem az új teknősök és piros halak leltározásával beültünk és az autó nem indult be. Pontosan az a hiba és jelenség, mint Írországban. Próbáltam újra és megint nem, aztán harmadikra vagy negyedikre beindult és onnantól megint jó volt egy darabig. Ez után még egyszer jött elő a hiba ha jól emlékszem, amikor megálltunk hazafelé Ausztriában tankolni. Sokat gondolkodtam, hogy mi lehet az oka, de megint csak az esős időjárást okolom. Érdekes, hogy vannak ilyen jellemző Deloreanhibák, ez pl. majdnem a "hot start issue", de mégsem az. Melegen mindig indul, hidegen mindig indul, amikor olyan "félmeleg", tehát hagytam mondjuk 10-15 percig állni, akkor jön elő. Van egy olyan érzésem, hogy most megint nem jön elő a gond a következő esőig, de majd igyekszem figyelni.

Mikor végeztünk a másfél napos pihenőnkkel elindultunk most már végleg hazafelé. Hasonlóan eseménytelen utunk volt, mint idefelé, csak két különbség volt. Az egyik a már említett indítási gond a tankolásnál, a másik pedig, hogy kitaláltam, hogy ezúttal menjünk inkább Rábafüzes felé és ne Bécs felé. Rettentően rossz döntés volt. Igaz, hogy az osztrák autópálya nem a szívem csücske, de az 50-nel kamionkísérgetés rossz minőségű utakon kimondottan habzó szájú őrültté változtat. Valahogy nem olyan volt, mint pár nappal azelőtt Verona felé. Szóval arra soha többet Deloreannel.

Szerencsére azért még időben hazaértünk, pontosabban Ácsra, mert a Passatom éppen műszakin volt, ezért a Deloreant le is raktam a szervizbe, hogy akkor neki lehet állni a folyásoknak, indítási gondnak. Arról meg majd legközelebb írok, hogy mi lett a vége.

A DCM tényleg leigázza a világot. Múlt héten Jalopnik és index címlap, azóta meg egy jól sikerült link miatt a Facebookos oldal lett indokolatlanul népszerű. Az ottani átlagos 4-500 körüli elért ember helyett a legújabb (Delorean Transformeres) link 10200 emberhez jutott el. Emiatt aztán nagyon sok külföldi like-ot kapott az oldal. Pedig szerintem nem is volt olyan nagy szám és biztos ezer másik helyen is fent volt a neten. Hihetetlenek a népek.

Ez a bejegyzés időről időre eszembe jut mikor autózok és időről időre el is felejtem, ahogy kiszállok. Legutóbb viszont már tudtam, hogy nem lesz esélyem az emlékezésre, ezért felírtam a telefonomba, így végre eljutottam odáig, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Ennek örülve nem is gondolkodok nagyon azon, hogy inkább szerdai ez a téma, mint pénteki.

Szóval a Delorean hangjai. Mert van neki sok. És itt most nem a kis zörgésekre, nyüsszögésekre gondolok, hanem a normális autóhasználat közbeni mechanikus zajokra, azokra, amiket az új autókból oly kíméletlenül igyekeznek kiirtani. Pedig ezek a hangok (vagy a hiányuk) nagyon sokat segítenek egyes hibák feltárásában.

Kezdjük az indulással. Beülök, elforgatom a kulcsot félig, jön az első 1-2 másodperces búgás, a benzinpumpa. Ha ez elhallgatott, akkor lehet indítani. Ha ez elmarad, akkor megéri odafigyelni ezentúl, bár könnyen lehet, hogy már nem odafigyelni kell, hanem cserélni. A benzinpumpa konstans búgása egyébként is hallható, ha odafigyel az ember. Ha ez akadozik, akkor nagy a baj, de ez valószínűleg érezhető is, ahogy az nálam is volt a miskolci út során.

Ez után ajtó becsuk, egyes bekattan, kuplung fel és lehet menni. Minden váltásnál hallatszik a kattanó hang, ahogy a fogaskerekek egymáshoz kapcsolódnak. Meleg van, a légkondit biztosan be kell kapcsolni. Bal hátulról már jön is a kattanás, ahogy a légkondicionáló kompresszora indul, majd minden alkalommal mikor szükséges ki-be kapcsolgat, hogy hűvösen tartsa az utasteret. Közben jól hallhatóan elindultak az első ventilátorok, amik normál esetben csak egy bizonyos hőfok elérése után indulnának egy jobb hátulról jövő relékattanás után. Ha a kompresszor túl gyakran kattog, akkor az jelentheti azt, hogy fogy a gáz a rendszerből. Nálam már lassan itt járunk. Ugyaninnen, az utasülés mögül jön a reflektor relékattanása is szükség esetén.

Hosszabb légkondihasználat után az utas lábtere felől sokszor hallatszik sziszegés. Ez ha jól tudom, akkor a légkondicionáló vízkiválasztójából érkezik. A megnevezés biztosan helytelen, arra az alkatrészre gondolok, amelyik a levegőből kivonja a vizet. Hibás működés vagy dugulás esetén ez a víz nem az autón kívülre, hanem az utas lábára csöpög.

Menetközben a Delorean utasterének a hangossága / halksága nagyon függ a szél irányától. Ha szembe fúj a szél, akkor érezhetően hangosabb az utastér, mint hátszél esetén. Ez mondjuk lehet, hogy csak nálam van az ajtók és a szélvédő közötti takarólemez túlzott lapossága miatt, de erre nem tudok biztosat mondani. Csak azt, hogy új autókhoz képest a Delorean utasterében elég erős a szélzaj. Ami pedig külön érdekes, az a beltér akusztikája, ami szerintem elég rossz. A normál beszédhang sokkal halkabbnak hallatszik, mint kéne, ami miatt hangosabban kell beszélni. Ha pedig még a szélzaj is rátesz egy lapáttal, akkor érződik ez igazán. Nem kell félreérteni, nem annyira drámai ez a hatás, de hosszú utak végén sokszor érzem a torkomon, hogy hangosabban beszéltem.

Megérkezés után, a garázsba beállás alatt egyszer még biztosan bekapcsolnak a ventilátorok, majd miután elfordítom a slusszkulcsot és leállítom az autót, a benzinpumpa a motor leállása után még megy pár másodpercig, majd csend. Kiszállok, ránézek az autóra, súlyos dupla kattanással becsukom az ajtót és elmosolyodok. Minden hang rendben van.