Élet egy Deloreannel

Sokan feltették ezt a kérdést nekem, sokáig nem tudtam igazi választ adni, nem volt igazi válaszom. Azt tudtam hogy kell, akarom az autót de nem tudtam miért. Igen a Vissza a jövőbe film is segített a döntésben, de volt még kismillió más film amit szerettem, illetve az autókat bennük. Előtte a 68-69-es Mustangokat nézegettem, szerettem nagyon, főleg a Bullit című filmbeli jeleneteket néztem meg sokszor.

Na ismét megnéztem :)

Tehát ez sem volt döntő ok.

Történt hogy 2009-ben kilátogattam Komáromba, az Amerikai autós fesztiválra. Oda is Mustangot mentem sasolni, és ott ért a felismerés, hogy én nem akarom azt az autót. Miért? Mert az egy tömegcikk volt akkor amikor gyártották, és most is az, ugyanis nagyon sok volt ott Komáromban, minden évjáratú, felépítésű.  Most is 40 évvel később. Veterános szinttel mérve a Mustangból annyi van mint most a Suzukikból.

Ellenben a Delorean egészen más volt. Emlékszem egyszer mentünk Siddel ketten a bőröshöz, kormány bőröztetni. Kis falukon mentünk át, és mindenki nagyon nézte az autót, 180 fokban pörögtek az autó után. De a legjobb az volt amikor egy srác a barátnőjével sétáltak a járdán és leesett az álla. El tudtam olvasni a szájáról amit mondott „Húúú aztakurva!!!!”

Ekkor döbbentem rá hogy miért tetszik az autó, pontosan azért mert kivált az emberekből egy olyan reakciót, amit nem sok más autó vált ki. Na jó, ne beszéljük a szupersport autókról, nem arra gondoltam. De ki fordul meg egy 30 éve Ford capri, vagy egy 1-es Golf után? Persze van olyan aki igen, de nem sokan.

Ezenkívül volt még egy nagy élményem Hollandiában, ahol előttem halad 9 (KILENC!!!) Delorean. Ahogy haladtunk végig a rendezett kis Holland falvakon, ott is megállt az élet, az emberek ledermedtek és tátott szájjal figyelték a nem mindennapi eseményt.

Na ekkor már 99%-an állt a mutató, a 100% akkor következett be amikor megnyertem az aukciót. :) 

Tehát ha valaki egy egyedi autót szeretne magának, az egy Deloreannal tuti jól jár, nem fog mindennap találkozni ilyen autóval. Kivéve ha gyakran megyünk talira. :D

- My girlfriend gave me the choice of her or the car. Last I checked, there were more women than DeLoreans in the world; easy choice. 

- A barátnőm választás elé állított. Vagy ő vagy az autó. Mikor legutóbb néztem, több nő volt, mint Delorean, szóval könnyű választás volt.

Ha már két hete írtam John Delorean DMC utáni terveiről is, akkor folytatom a sort. Szerintem még igazi Deloreanbuzi körökben sem köztudott, hogy John haláláig dolgozott és utolsó éveit egy karóra tervezésének szentelte. Az erre alapított cég, a Delorean Time egy abszolút felső kategóriás órát tervezett és próbált volna eladni, de tervben volt több további kiegészítő is.

Az előző mondatomban már elmondtam a végeredményt, miszerint ez sem lett egy sikeres üzlet, de azt hozzá kell tenni, hogy maga a koncepció nem volt rossz, az első prototípus óra el is készült. A sikeres üzletmenetet leginkább John halála hátráltatta. (Bocs, ez kicsit morbid volt.)

Az óra felső kategóriás árához (3495$) felső kategóriás anyaghasználat és megjelenés társult, ugyanis a DMC-12-höz hasonlóan szintén rozsdamentes acélból készült és egy számomra lefordíthatatlan elem nélküli kvarc technológiával készítette volna a Seiko leányvállalata a Tech Time. (... analog motion-activated quartz movement, featuring a Titanium Lithium Capacitor ... ).

Az óra azonban csak a bevezető lett volna a nagy dobás, a DMC2 előtt, ami valószínűleg egy aránylag olcsó (30000$ alatt), rendkívül könnyű (kb. 650 kg), kizárólag műanyagokból épített, 250 lóerő körüli teljesítményű  élményautó lett volna. Tervben volt még egy Ferrari jellegű, V12-es motorral hajtott luxussportautó is, amiről sokkal több nem derül ki, ahogy az sem, hogy a két autó közül most végülis melyik a DMC2 .

Ráadásul az óra birtoklása a jövendőbeli autó várólistáján előre helyezte volna a potenciális vásárlót. Az óráról elég kevés kép készült és sajnos egyik sem mutatja a számlapját, az mindegyik képen rejtve van. Jelenlegi hollétéről nem tudtam fellelni semmit.

Végül pedig összeraktam egy videót, amiben John maga beszél az óráról és a két új autóról:

Ez megint egy olyan bejegyzés lesz, aminek a darabjai már fent vannak a blogon, de összeszedve még nem írtam róla, pedig talán az egyik legfontosabb, amit ide írni lehet. Ez pedig a Deloreanszervizek helye és tulajdonosai. Itt most három európai és három amerikai szervizről szeretnék szólni, természetesen az európaiakra jobban odafigyelve.

Először is a Delorean szervizek más nagy autómárkák szervizeivel szemben mindig összefonódnak a szerelő személyével. Többször hallottam szervizt nem a nevével, hanem a szerelőjével azonosítani. És most jöjjenek a szervizek távolsági sorrendben:

Delorean.de

Müncheni székhellyel a legközelebbi szerviz. Én magam nem sokat tudok róluk, egy párszor már beszéltem velük. A főnök Deloman, a rendes neve Wolfgang Hank, és ha jól tudom, akkor Zsiga neki adta el az autóját. Tőle még nem rendeltem, az órabére elég magas, ha jól emlékszem valahol 70-80 euró körüli.

Delorean.eu

Delomannel szemben Ed Udingről viszont tonnányit tudnék mesélni. Egyértelműen ő a fő alkatrészellátóm és a legfőbb tanácsadóm (bár Welmoedet sem szabad elfelejteni). Ha rendelek valamit vagy csak kérdezek, általában még aznap válaszol, az alkatrészeket is azonnal küldi. Az eddigi legtöbb várakozásom két hét volt szállítással együtt, de átlagban négy-öt munkanapon belül ideérnek a rendelt cuccok.

A vásárlás rendszerint a következő forgatókönyv szerint működik:

- Kinézem a kívánt alkatrész(eke)t. Elküldöm a cikkszámokat Ednek.

- Ed válaszol, hogy mi van neki raktáron és elküldi az árat szállítással együtt.

- Elküldöm a pénzt.

- Másnap Ed küldi a cuccot.

Kisebb negatívumnak viszont meg kell említenem, hogy habár tud angolul, de a helyesírása nem az igazi. Vannak jellemző hibák, pl. need-neat bold-bolt és még pár dolog. Megtanulható, de szokni kell.

Árai szintén nem olcsók magyar viszonylatban, de Delomanhez képest azért mérsékeltebbek. 60 euró/óra. Hollandiában, Amszterdamtól északra van a telephelye.

PjGrady Europe

PJGrady megint csak megkerülhetetlen. Róla már írtam korábban, azt már nem ismétlem. Európai telephelyükön Chris Nicholson a főnök, az ő nevével is gyakran lehet találkozni Rob Gradyé mellett. Mivel elég közel vannak az egykori gyárhoz, ezért jellemzően ők újítják fel a pajták mélyéről előkerülő prototípusokat és nagyon sok egyéb projectjük is van. Megéri nézegetni az oldalt.

A telephelyük Londontól keletre Canvey Islandben van. A jelenlegi font-euró átváltási arány miatt jelenleg egész jók lehetnek az áraik, de velük nem vagyok kapcsolatban.

Végül pedig meg kell még említeni két további oldalt. Az egyik a delorean.com, amit szerintem senkinek nem kell bemutatni, valamint a specialtauto.com-ot. Mindkettő amerikai és mindkettőn jó cuccokat lehet találni.

Jövő héten elmegyek egy hétre síelni és egyelőre még nincsen semmi betárazva. Szóval a héten biztosan meglesz minden frissítés, de a jövő héten még nem tudom. Igyekszem mindent megírni, de nem garantálom.

Ebben viszont könnyen tudnátok segíteni, ha írnátok ti valamit. :) Pl. Dubniczkia lóg egy írással és rajta kívül szinte mindenki más lóg az autóbuzériájának és a saját autójának a történetével. Szóval emberek, aktiváljátok magatokat!

Úgy tűnik a mai bejegyzés nem annyira szöveges, mint inkább videós lesz. Összeszedtem a youtube-ról a jobb Deloreanreklámokat, amiknek egy jó részét szerintem már mindenki látta, aki a blogot olvassa, de talán tudok újat is mutatni.

Elsőre egy eredeti reklám, ami még 1981 körül ment a TV-ben. Arra tökéletes volt, hogy a Deloreant a vágyak netovábbjaként, a tökéletesség mintapéldájaként fesse le. Ez sajnos később elég jól visszaütött, mert a korai autók közel sem voltak olyan jók, mint a reklám által sugallt Delorean.

A következő egy 1985-ös Deloreant mutat be, természetesen már a fluxuskondenzátoros alapfelszereltséggel:

Utána egy saját készítésű önreklám következik. :)

Majd egy maximum pár éves amerikai TV-kben futó DMC Midwest reklám:

Végül pedig egy elég hosszú, sok videóból összevágott, de szerintem nagyon jó hangulatú reklám befejezésként:

A 400. bejegyzésben már írtam, hogy vettem új autótakarót. Akkor nem linkeltem képet, mert akkor még nem voltam otthon, de jól is tettem, mert aztán az a takaró nem is lett jó az autóra. Van mentségem, mert amikor az ember bemegy a boltba, akkor megkérdezik, hogy milyen autóra lesz. Ha pedig az eladónak mondasz egy Deloreant, akkor néz mint hal a szatyorban, hogy az micsoda. Én is így voltam. Próbáltuk akkor belőni az autó méreteit, de most mondjatok egy autót, ami olyan formájú, mint a DMC! Nem nagyon van ilyesmi, úgyhogy először hoztam egy S-es méretűt, ami kb. Nissan Micrára való. Gondoltam elég lesz, mert úgyis marha lapos az autó. Végülis nagyjából igazam lett, mert ha nem lett volna körbe a gumi a takarón, akkor szépen ráment volna, viszont így csak nehezen lehetett ráteríteni. Mivel a csávóval megbeszéltem, hogy visszahozom, ha nem jó, ezért nem szórakoztam, inkább visszavittem és hoztam egy M-est, ez pl. a Golfokra való. Hazavittem, rápróbáltam és nagyon patent lett. Íme:

Még kicsit gyűrött, de idővel majd kisimul szépen.

Egy másik téma zárásként, hogy a győri Delorean műszakilag készen van. Hamarosan megvan hozzá a P-s rendszám, úgyhogy esélyes, hogy hamarosan promózzuk majd egy kicsit a gépeket egy kis túrával. Jöhetne a tavasz. :)

... hogy Delorean saját elmondása szerint eléggé introvertált volt fiatal korában és azért, hogy fejlessze a kapcsolatépítési képességeit, kora húszas éveiben házaló biztosítási ügynöknek állt?
 

John Delorean 1984 után már sokkal kevésbé volt reflektorfényben, bár néha még azért feltűnt. Miután elvált, igyekezett elfoglalni magát azzal, amihez a legjobban értett, autót tervezett.

1985 Októberében beszélt először hivatalosan a legújabb ötletéről és tervéről, ami a Firestar 500 nevet kapta. Sok szempontból a DMC-12-re épült volna, bár ezúttal mind árban, mind pedig a teljesítményében a felső kategóriát célozta meg.

Természetesen a tervben nem volt egyedül, segítségére volt Marvin Katz, az ohioi Kapac igazgatóhelyettese, aki beleegyezett, hogy a DMC-től 1982 után megvett raktárkészletet Delorean rendelkezésére bocsájtja ha a Firestar valóban gyártásba kerül. Volt még néhány kisebb támogató is, de igazi nagy befektető nem érkezett.

Túl sok konkrétum nem derült ki az autóról, bár Delorean azt mondta, hogy a sirályszárny ajtók megmaradtak és hogy nagyobb motor lesz benne, mint a Deloreanben volt. És az is biztos volt, hogy az nem Renault lesz, mert a Renault 1985-ben még a pénzét várta a tönkrement DMC-től. Delorean az autó árát 85 000 dollár körülire becsülte, bár elképzelhetőnek tartotta, hogy ez feljebb megy. Persze ezért a pénzért a Deloreannél jóval nagyobb teljesítményt, jobb kezelhetőséget és magasabb építési minőséget adott volna az új jármű. 

Eközben Delorean ellen több bírósági eljárás is folyt még a DMC miatt, így az autóból végül nem lett semmi, de a pár kikerült képet azért megéri megnézni (Bocs a fekete csíkért, de hajtás volt az újságban).

Minden szabályomnak, fogadkozásomnak és a józan észnek ellenmenve most hétvégén kihoztam az autót és mentem egy kört hóban, latyakban, sárban. A fontosabb ok az volt, hogy a fákon igazán jól nézett ki a hó és a nap is szépen sütött. A másik pedig a szokásos "ami tilos az biztos jó" érzet. Tehát ha havon nem szabad menni, akkor ki kell próbálni. (Főleg ha a Bopat folyamatosan azt mondogatja, hogy egyszer aztán kimegy majd pörögni a saját járművével. :) ) Elöljáróban annyi, hogy a tiltásnak bizony van létjogosultsága.

Nem mentem sokat, maximum 5 km-t és ennek zömét alacsony sebességen, de ez is elég volt ahhoz, hogy értékeljem az autót. Szerintem havon 10/2 az osztályzata a jelenlegi régi nyári gumikkal. Ez körülbelül azt jelenti, hogy ha nem sima aszfalton megyek, hanem havon, ne adj Isten jégen, akkor kb. 10 km/h a maximum ahonnan még tervszerűen meg tudok állni. Amikor kb. 20 km/h-val mentem rá a sima hóra és csináltam egy fékezést a kerekek azonnal blokkoltak és szépen elcsúsztam a következő aszfaltrészig. Amikor pedig kb. ugyanennyivel egy kis kanyarodás közben bő gázt nyomtam nem meglepő módon az autó fara kitört és csak durva ellenkormányzással tudtam nagyjából irányítani. A teljes gyorsítás után maximum 30 km/h-ról van szó! Ezt azért ízlelgessük egy kicsit. Mikor is megyünk ennyivel? Szinte soha.

Viszont ez csak másodlagos volt, elsősorban fényképezni akartam. Ez meg nem sikerült, mert az összes rokon, barát kirándulni volt, nem vette fel stb. , így nem tudtam senkitől fényképezőt kuncsorogni. Ezért sajnos be kell érni a mobilos képeimmel, ami olyan amilyen, de legalább van.