Élet egy Deloreannel

Előzőleg írtam már a Delorean műanyagrészeinek a festéséről, azonban a felkészítés még közel sem ért véget ezzel a kis optikai tuninggal, mert voltak műszaki problémák is. Nem túl komolyak, de voltak.

Az első, ami már régóta idegesített - ha jól emlékszem a tavalyi Eurofestre menet közben vettem észre - a bal első helyzetjelző kiégése volt. Még mielőtt valaki megszól, hogy még ezt sem tudom megoldani, kifejtem kicsit bővebben. Még odafele úton szétszedtem és rájöttem, hogy ez nem az egy csavarhúzós megoldás, mert az égő konkrétan bele volt rohadva a foglalatba. A hazaérkezés után megint megpróbáltam, akkor több időm volt, de ismét arra jutottam, hogy itt az egyetlen megoldás, ha levágom az egész foglalatot és újat rakok a régi helyére. Ehhez viszont már tényleg nem értek, ráadásul foglalatom sem volt.

A második viszont már sokkal Deloreanesebb hiba volt, villogott a tolatólámpám. Mármint néha ment, néha nem, néha meg villogott. Ezt elég nehezen vettem észre, mert én magam nem láttam, de szerencsére szólt valaki, aztán utána már tesztelgettem, amikor volt segítségem. Miután magától nem múlt el a hiba, amire azért ennél az autónál bőven van esély, felvettem ezt is a villanyszerelős hibalistára.

Az első hiba elég egyértelmű volt, azzal kapcsolatban nem volt kétségem a szakember megkeresését illetően, viszont a tolatólámpás esettel úgy voltam, hogy két helyen lehet a gond. Vagy a lámpatesteknél, bár erre a szinkronban villogás miatt nem sok esélyt adtam vagy pedig a jeladónál. Az első hibalehetőséget kizárta a karosszériás, mert teljesen szétszedte és összerakta a hátsó lámpákat, viszont mivel a hiba megmaradt, a villanyszerelőre maradt ez is.

Bejelentkeztem és elmentem, szerencsére elég hamar tudtak fogadni. Nagyon reméltem, hogy gyorsan megleszek, egy órát adtam magunknak, mert utána még le akartam takaríttatni az autót. Végül aztán fél óra alatt végeztünk. A foglalat tényleg menthetetlen volt, ott csak a levágás és új beszerelése segített, és a tolatólámpa is hasonlóan egyszerű volt. Végigkövették a vezetékeket és úgy tűnt, hogy nincs nagy gond, csak a sebességváltóból kijövő jelkábel foglalata van teljesen elkorrodálódva. Szétszedték, megtisztították és már készen is voltam. Ritka az ilyen sikertörténet. Bementem fizetni, átadtam a horrorszerű 2000 Ft-ot, aztán vágtáztam is az autómosóba.

Ahol pedig egy óra alatt úgy kisuvickolták a gépet, hogy szerintem még most, egy hónap elteltével is öröm ránézni. Igaz, tényleg eléggé odavolt szegény, de akkor is csodás munkát végeztek a mosósok. Mikor pedig ezzel is megvoltam, mehettem haza, és a Delorean ismét letakarva várta a következő bevetést, az Oldtimer Premiert.

Ahogy már kommentben is írtam, megvan az OT. Ezúttal elég könnyen ment, nem volt semmi gond. Majd valamikor el is érek addig, hogy megírjam, de van még addig pár téma. Most pedig neki lehet állni a műszakira készülésnek.

Mire ez a bejegyzés megjelenik, addigra valószínűleg már túl is vagyok az OT vizsgán, remélem sikeresen. Elég sok dolog volt az idei felkészítéssel, nem vettem annyira lazán, mint 5 évvel ezelőtt. Oké, hogy meglett akkor is, de azért éreztem, hogy aznap rezgett a léc. Idén nem akarom ugyanezt. Persze azt tudom, hogy az én autóm soha nem lesz optikailag csillagos ötös, túl sokat használom én ahhoz, de azért egy erős hármasra vagy négyes alára szerintem simán képes.

Emiatt aztán elég hamar lefoglaltam a május 10-i időpontot, aztán pedig időben nekiálltam a rendberakásnak is. Olyan egetverően nagy bajok nem voltak, de tényleg szüksége volt a Deloreannek egy kis kozmetikai törődésre, mert hajlamos vagyok inkább csak a mechanikai dolgokkal foglalkozni. A legégetőbb az első-hátsó műanyag lökhárítók festése volt, főleg a hátsóé. Az első csak egy nagyon enyhén volt felrepedezve a széleken, őszintén szólva, ha nem kerestem, akkor nem látszódtak. A hátsó rész viszont tényleg nagyon rosszul nézett ki. Ennyire:

Ha ez így marad, akkor úgy vágtak volna ki a vizsgáról, hogy a Holdig szállok. Ezért még februárban megkérdeztem a Vurdont, hogy hogyan állnak idővel. Azt mondták, hogy áprilistól tudják fogadni az autót, de örülnének, ha minél több mindent megcsináltatnék rajta addig, mert elég sűrű a programjuk. Megfogadtam a tanácsot és az egyik környékbeli karosszériást kértem meg a festésre és az alváz rozsdátlanítására. Két hétig állt ott az autó, mert mint kiderült, ez a festék nem egy egyszerű, hanem valami speciális gumitartalmú festék és elég nehéz volt beszerezni az alapanyagokat. Mondtam, hogy semmi gond, időnk még van, fasza legyen. Az is lett.

Tökéletes lett a szín is és a minőség is. Amíg pedig ez készült, addig foglalkoztak az alvázzal és a környékkel is egy kicsit. Őszintén szólva itt egy kicsit többet vártam. Nem lett rossz, de pár dolgot elfelejtettek, amit kértem. Pl. jó lett volna megjavítani az eyebrowt, ami elmaradt, plusz pár dolgot, amire mondtam, hogy figyeljenek oda, rozsdás maradt. Pl. a csomagtartó egyik zsanérja, alulról néhány részlet, meg pár apróság. Annyira mondjuk nem problémáztam rajta, a festés volt a lényeg, a többire még ott volt a Vurdon, akik tudják, hogy minek hogyan kell lennie.

Bónuszként pedig az alváz lekezelése közben sikerült előkeríteni az alvázszámomat. Mármint az alvázam számát. Aki nem érti miről is van szó, az itt visszaolvashat. Szóval az alváz bal hátsó belső részén nekem is megvolt ez dombornyomással, de valamivel le volt kenve és el volt rejtve. Most már ez is látszik.. Az ilyeneknek nagyon tudok örülni.

Végül pedig az ár. A két elem festéséért 55e Ft-ot fizettem, ami szerintem teljesen rendben van. Az alváz és a környék nagyjábóli rendberakásáért, valamint a fel és leszerelésért további 50e Ft-ot hagytam ott. Ez nagyjából oké, de éreztem, hogy itt a Vurdon fogja befejezni igazán jóra a munkát.

Szerdán megyek az OT vizsgára! 2012-ben azt hittem, hogy soha nem lesz 2017, aztán nesze. Drukkoljatok, mert az én autóm soha nem olyan szép, mint Bopaté vagy Skyneté.

Körülbelül egy hónappal ezelőtt volt két szülinapos, akiket most egyben írok meg. Azért is, mert egy nap voltak, meg azért is, mert meglehetősen hasonló volt a két találkozó mind egymáshoz, mind pedig a többi eddig szülinaposhoz. 

Szokás szerinte hetekkel, hónapokkal a találkozó előtt elkezdődött a szervezés, amit szeretek, mert jobban rá lehet készülni a dologra. Ha jól emlékszem, itt is volt pár csúszás, de aztán végül április elsejére mindenkinek jó volt az időpont és egytől jött az első csapat, fél háromtól a másik. Vagy valami ilyesmi, igazából lényegtelen.

Az első csapatnál a feleség keresett meg és a férjének volt ajándék a Delorean megnézése és egy kisebb kör vele, a második csapatnál pedig egy régi nagyon kedves ismerősöm barátja volt a szerencsés. Szokás szerint a tatai Tesco parkolójában volt a találkozó és őszintén szólva sok nagy különlegességet nem tudok mondani. Kedves emberek, egy jó beszélgetés, egy kis autózás, amit csak egy tankolós szakított meg, mert már nagyon a végén járt a benzinem, és ennyi.

Amiatt volt egy kicsit kellemetlen a dolog, mert koszos volt az autó és még mivel a festések előtt voltam, ezért mindenkitől elnézést kellett kérnem a hátsó lökhárító hibája miatt is. Szerencsére azóta ezek a hibák már megoldódtak. Volt még a szokásos hűtővízcsöpögés és egy akkori új hiba, az, hogy jobbra kanyarodásnál nyikorgott a jobb hátulja az autónak. Ez azóta elmúlt, remélem nem is jön vissza, mert ez egy elég nehezen megtalálható problémának tűnik. Ezeket levéve nem volt semmi probléma, az autó tette a dolgát. Biztos örült a járatásnak.

A múlt heti blog egy minimális jelentést levéve elmaradt, igazából teljesen esélytelen volt megírnom, de a héten már biztosan lesz valami szerdán. Még nem a múlt keddi esemény, addig még sok dolgot meg kell írnom, de majd valamikor az is sorra kerül.

Annyira jól elvoltunk tegnap este, hogy esélyem sem volt megírni a blogot. Viszont csináltunk sok képet, amiből egyet most ide is rakok. Aztán a többit majd a rendes beszámolóval.

Holnap este lesz Győrben egy kis találkozó. Nem leszünk sokan, de úgy tűnik részt fog venni egy francia Vissza a Jövőbe replika is. Akit érdekel, keressen meg holnap kábé délig és megmondom a részleteket!

Most olvastam, hogy tegnapelőtt meghalt Joseph Murray, a DMCL egykori dolgozója, akiről én is írtam párszor. Utolsó kívánsága az volt, hogy legyen Delorean a temetésén. Isten nyugosztalja.

Itt és itt írtam róla, valamint az Eurofestes videóban is feltűnik 54:05-től.

Éppen egy hónapja volt, hogy Duduval elmentünk Szegedre, a Szezonnyitó Amerikai Autós Találkozóra. Habár az elhatározás megvolt már hetekkel korábban, mégsem volt annyira biztos az indulás, mert azért a március 19. még egy elég korai időpont, nagy az esély a rossz időre, esőre, fagyra. Ennek megfelelően még az előző nap sem tudtam, hogy megyünk-e vagy sem, mert egész napra esőt írt, de aztán mégis elindultunk, mert reggel nem volt rossz idő és úgy tűnt, hogy amerre megyünk, éppen jó idő lesz, még ha körülöttünk esik is az eső. És jól is tettük, mert szinte végig szép időnk volt.

Mondjuk mindig tartok kicsit az első nagyobb tavaszi úttól, de ezúttal is teljesen feleslegesen tettem. A Delorean gond nélkül ment és eseménytelenül tettük meg az 500 km-t. Na jó. Nagyjából. Mert egy nyűg az volt, igaz nem annyira különleges, csak annyi, hogy megint folyt a hűtővíz. De ezt csinálja évek óta, csak most kicsit jobban tette mindezt. Az 500 km alatt, kb. 1 liter folyt el, ami sok is meg nem is. Majd legközelebb, amikor szervizbe jár, megcsinálom (ami egyébként így is történt). Persze nincsenek ábrándjaim, szerintem ez egy kicsit mindig folyni fog valahol, de nem gond. Legalább mindig friss hűtővíz lesz benne. Meg nem éppen hiba, inkább csak jellegzetesség, hogy a Delorean kilométerórája stabilan 10%-kal alulméri a sebességemet. Azt hittem, végig, hogy 130 körül megyek, erre kiderült, hogy 140-150 között zúgunk a pályán. Kicsit vissza is kellett venni, így is ott voltunk két óra alatt.

Magáról a találkozóról is írok most már valamit. Egy elég jó kis találkozó, egész sok autóval. Voltunk vagy ötvenen. Persze a Delorean mindenkinek tetszett, de voltak igazán szép autók az enyémen kívül is. Az új Camaro szerintem még mindig nagyon dögös, a 60-as évekbeli Mustang még mindig gyönyörű, a régi böszme cirkálók meg még mindig nagyon böszmék, szóval volt bőven néznivaló. De inkább itt egy videó. Többet ér, mintha egy oldalt írnék.

Meg hát mivel úgy hívtak, ezért egyértelmű volt, hogy lesznek ismerősök, bár ennyire nem számítottam. Voltak persze többen a NAAFról, Agárdról, sőt, akinek külön örültem, az b_zs volt, aki a blog régi olvasója, de eddig még nem sikerült összefutnunk. Meg persze lettek új ismerősök is. Két srác Erdélyből, egy szerbiai autóépítő, velük mindegyikőjükkel jól elbeszélgettem.

Aztán megvolt az eddigi legkeményebb kérdés. Odajött egy öregebb fickó, hogy kérdezhet-e valamit. Mondom persze. Aztán mondta, hogy valami különlegeset kérdezne. Mondom, csak nyugodtan. Erre hümmög egy kicsit, látszódik, hogy nagyon gondolkodik, rágja magát, aztán feltette minden kérdések legfurcsábbikát:

- Milyen hosszú ez az autó?

Pffff. Na ezt még tényleg nem kérdezte meg senki, szóval igazat mondott. :)

Aztán mivel maga a találkozó nem csak egy különálló rendezvény volt, hanem egy pálinkafesztivál is mellé, ezért utána el lehetett menni bámészkodni. Volt egy "zs" kategóriás zenész, aki sok vizet szerintem nem zavart, de meg lehetett enni a gajdolása mellé a kolbickit, ami kábé hat kis kolbász és jó sok szósz, sajt, zöldség egy gyros jellegű izében. Jó kaja, nem éppen diétás, jól eltelít. Estig eszembe sem jutott az evés.

Kábé délután háromig maradtunk, de aztán indulni kellett, mert szokás szerint szerettem volna sötétedés előtt hazaérni. És főleg nagyon szerettem volna megúszni egy sötétben, esőben hazaérést. A gumikkal ugyan már nem volt gond, de a lámpák ilyenkor még mindig rosszak. Ez aztán végül sikerült is, jól el is fáradtunk a végére, de megérte. Jövőre megyek-e? Majd meglátom. Maga a rendezvény nagyon jó, ajánlom mindenkinek, de nekem azért elég messze van.