Élet egy Deloreannel

Miután a Delorean teljesen elkészült, már nem voltak problémáim egy hosszabb úttal, úgy gondoltam ennyi szerelés után már itt az ideje megjáratni egy kicsit a gépet. Igaz, a császári találkozó sem tíz kilométer volt, de azért jókor jött ez a Tihanyi meghívás. Az idő tökéletes volt, már elmúlt a nagy hideg, de még nem ért ide ez a mostani kánikula, nagy örömmel vágtam hát neki az útnak.

Azt tudtam, hogy kamionok még mennek, tudtam, hogy a Kisbér - Székesfehérvár közötti szakasz szenvedés lesz, de a genetikailag kódolt túlzott optimizmusom nem engedte, hogy ennyire rossz helyzetre számítsak. 60-70 km/h-val szenvedő szerencsétlenek lemmingtrainjébe kapcsolódtam be kicsivel Kisbér után és türelemmel követtem őket. Úgy 5 percig, mert akkor eldurrant az agyam a sok idióta miatt. Nem bírom megérteni az ilyen sofőröket. Egymástól pár méterre mennek, szerintem bekapcsolnak zombiüzemmódba, aztán követik az előttük lévőt, amíg megy. Én ezt nem bírom elviselni, ezért aztán átváltottam közepesen agresszív üzemmódba és nagy gáz, nagy fék módszerrel úgy 10-15 km alatt elhagytam a sort.

A Delorean elég jól vizsgázott gyorsulás tekintetében, viszont a sok fékezés az indokoltnál jobban megviselte a fékeket. Olyannyira, hogy utunk vége felé, ha jól emlékszem Csopakon, le is kellett állni pár percre, mert annyira elgyengültek a fékek. Miután megálltam, meg is jött a fékszag, a jobb hátsó úgy tűnt teljesen befogott. Pár percet vártam, hogy hűljön, néhányszor jól benyomtam, elengedtem, majd tovább indultunk. Innentől már nem volt gond, bár az út végéig kicsit gyenge volt a fékhatás. Jobban kellett nyomni, hogy fogjon, de azért mindig meg tudtam állni, ha kellett.

Itt most kicsit előremegyek időben, de külön bejegyzést erről nem akarok írni. Szóval elvittem később a szerelőhöz az autót és egy fékfolyadékcsere, a fékmunkahenger minimális felújítása és egy jó nagy takarítás után helyreállt minden. 25000 Ft-ba került az egész, nem vészes.

Szóval odaértünk Tihanyba, ahol már várt minket a kontakt (aki ezt a bejegyzést is összerakta nekem) és beálltunk egy jó kis árnyékos helyre. Pontosan meg nem mondom, hogy hol voltunk, egy bazár mögött, ahol - mily meglepő - mindenféle levendulával kapcsolatos dolgot lehetett kapni. Rájöttem, hogy igazából a levendula az az a dolog, ami engem olyan nagyon nem hoz lázba, ezért inkább vettem egy kis reggelit, aztán visszamentem az autóhoz, ahol pár órát beszéltünk az érdeklődőkkel. Kellemesen eltelt az idő, de a lényeg az után jött, hogy itt végeztünk a programmal és elmentünk lefotózni a Deloreant. Mármint úgy rendesen, állványról, meg a többi ilyen. Nagyon jó képek készültek, íme az egyik.

Plusz én is csináltam néhány - említésre sem érdemes - képet, valamint egy említésre méltót. Ezt:

Nagyon jó fej szamarak voltak. Kicsit haverkodtunk, majd visszatértünk a fotózáshoz. Amikor pedig azzal is megvoltunk, jött a könnyes búcsú, aztán a lovak közé csaptunk mindahányan.

A hazaút már sokkal jobban ment, nem volt akkora forgalom, bár egy kis eső azért elkapott. Szerencsére beázás nem történt, úgy tűnik ezt a hibát most már tényleg sikerült megjavítani. Jó nap volt, elfáradtam a végére. 

Ez is megvolt, még sincs este. Ennél jobb időt elképzelni sem lehetett volna, majd valamelyik szerdán jön a beszámoló. Lassan mehetek is aludni, hogy kipihenjem ezt a marha nagy pihenést. Hétvégén Komarno a célpont és egy capoeira edzés. Az is jó lesz, akit érdekel a Delorean vagy a capoeira, annak itt az idő összekötni a kettőt.

Az a helyzet, hogy most meg kellene jelennie a következő résznek, de mivel pakolok és már teljesen az agárdi találkozó lázában égek, valahogy nincsen kedvem írni. Menjetek inkább ti is valami vízpartra, aztán élvezzétek a nyarat! Nem kell mindig a gépet nézni. (Tudom, tudom, bagoly mondja verébnek...)

Még mindig azt az egy hetet írom, amit legutóbb is említettem, csak most már a jövő hétfői napot. (Oké, ez így 8 nap, de ezen most essünk túl.) Megjöttem Császárról, letettem az autót, hétfőn megjöttek az új lámpák és neki is feküdtem a szerelésnek még azon a délutánon. Természetesen a fene gondolta, hogy ennyit fogok szenvedni vele.

Elméletileg az egész lámpacsere annyi, hogy kicsavarod a lámpabúrákat tartó keretet, lehúzod a lámpát, rádugod az újat, aztán vissza az egész. Hát nem, ez egy Delorean. A mostani lámpák H4-es típusúak, viszont a Delorean gyári lámpája nem az, hanem egy úgynevezett 4656-os foglalat vagy angolul sealed beam. Ja igen, egy kis előtörténet a kezdőknek. A Delorean lámpája nem a mostani szokások szerint épül fel, hogy van a búra és benne a cserélhető lámpa. Itt ez a két rész egyben van. Előnye, hogy sokkal strapabíróbb konstrukció, (nekem a reflektoraim még a 34 éves gyáriak), hátránya, hogy ha valami kiég, akkor az egész búrát kell cserélni jóval drágábbért, mint egy égő lenne. A delorean.eu-ról vehető lámpák már az új módit követik, az égők külön is cserélhetőek. Gondolom pár évente, nem pedig 30. Szóval vissza az alaptémára. A két típus nem sokban különbözik, csak annyiban, hogy két drótot össze kell cserélni a foglalatban, eképpen:

Nem egy nagy szám, gondolhatná az egykori halandó, kihúzom a két drótot, aztán átdugom. Az első és igazából egyetlen probléma ott jön, hogy akkor hogyan is húzom ki azt a drótot. Hát maradjunk annyiban, hogy gyorsan elrepült az a háromnegyed óra, mire rájöttem. Miután sikerült, gyorsan le is fotóztam a drótot, hogy dokumentálva legyen a szívás, hogy máskor ne legyen vele baj.

Látjátok az fémrész alján azt a kis pöcköt? Na az a kis pöcök, az kattan be a műanyagfoglalatba. Az egyetlen baj, hogy ez belül van és kívülről marhára nem látszik, hogy ez a pöcök egyáltalán létezik. Ez a foglalat:

Itt nem látszódik, de megpróbálom elmagyarázni a lényeget, amit a legfelső kép is leír. Így utólag teljesen egyértelmű. A legfontosabb rész az, ahol ez a kék-piros drót ahol belemegy a foglalatba. A bemenő rész alatt van egy kis lyuk, amibe bele kell nyomni egy nagyon vékony csavarhúzót, ez nyomja ki a feljebb említett pöcköt. Ezután egy másik csavarhúzóval meg tudod nyomni a fémrészt kifelé és így kipattan a helyéről ez a drót. Elméletileg simán ki is lehet húzni ilyenkor, de a 30 év kosz elég jól tudja fixálni a helyére ezt a részt, elkel az erőkar. Mindezt mindössze két kézzel végrehajtani egy igazi kihívás, de azért megoldható. Viszont ha valakinek van segítsége, akkor nem egy túl bonyolult mutatvány, ha már tudod a módszert.

Miután kiszedtem mindkét csatlakozót, már csak egy kis takarítás és a csere volt hátra, majd a visszaszerelés. Sokat elmond, hogy az első lámpa berakása kb. 70, a második lámpa berakása pedig kb. 15 percet vett igénybe. Oda kell még figyelni a nagyon rossz helyen levő búratartó csavarokra is, szokásuk leesni az első műanyagrészbe, ahonnan a kihalászásuk reménytelen. Szerencsére, ha kicsit különlegesek is ezek a csavarok, de szabványos metrikusak, ezért az elhagyott kettőt tudtam pótolni az otthoni készletből. Igaz, így is hiányzik még pár, lehet, hogy egyet kiszedek referenciának, aztán egy csavarboltban veszek párat hogy pótoljam őket. Viszont ez a jövő zenéje egyelőre, most még örülök, hogy frankó lett.

Hétvégén ismét Agárd. Jaj, de nagyon jó lesz! Már most érzem, hogy mennyire fogom én ezt szeretni. Végre lehet megint sátorban kemény földön aludni, fázni a hidegben, izzadni a melegben, aznaposan botorkálni a sötétben hazafelé, másnaposan inni a gyógysört, meg minden ilyen általános amerikai autós tevékenység. Aki meg nem tudja, az vagy keressen rá itt a blogon vagy jöjjön el és tapasztalja meg!

Előző rész itt.

Jelenlegi működési célkitűzések:

El kell adnunk a raktárkészletünket most és mindent elkövetni, hogy ez megtörténjen.

Szükségünk van egy jóváhagyott megrendelőre az összes viszonteladónktól október 31-ig két okból:

1. Hogy legyen pénzünk.

2. Hogy újraindíthassuk a gyártást és a '83-as modellek szállítását.

Ennek érdekében július 9-én, pénteken, kiértesítettünk minden viszonteladót a vételi programunkról.

Régóta esedékes garanciális kifizetések:

Az eladási programunkban úgy döntöttünk, hogy az eladásokból befolyó összeg egy jelentős részét átadjuk azoknak a kereskedéseknek, akiknek már régóta tartozunk a garanciális javítások kompenzálásával.

Ezen felül pedig augusztus 15 után a többi fennmaradó kifizetéseinknek is eleget teszünk, ahogy a pénzügyi lehetőségeink engedik.

Aktuális garanciális kifizetések:

A július 12-e utáni, de minden hónap 25-ig beérkezett helytálló igények (ha szükséges, akkor a visszáru  is megérkezett) kifizetése a hónap végéig történik a viszonteladó új autó számlájára.

Alkatrész ellátás és hozzáférhetőség:

Ígéretet kaptunk a DMCL csődbiztosaitól, hogy a továbbra is ellátják a viszonteladókat alkatrésszel. Értesítés másolata csatolva. 

Június hónapban eddig 26537 alkatrészt szállítottunk le a viszonteladóinknak. Az év folyamán az igényeknek a 84%-át tudtuk teljesíteni, ami nem kielégítő. Már dolgozunk ennek a mutatónak a javításán.

Durva volt a kettővel ezelőtti hét. Azt mondtam, hogy kicsit megtörték a Deloreant, emiatt hétfőn meg is rendeltem az új indexeket. Aztán kedden leadtam a rossz bemelegedésszabályzót, közben kiderült, hogy a jobb első lámpám nem csak valami elektronikai hibás, hanem elszakadt benne a szál, ezért cserére szorul. Szerdán megrendeltem két új lámpát, hogy akkor már szimmetrikusak legyenek, amiket Ed csütörtökön fel is adott. Közben szerdán megjöttek az indexek, azokat ki is cseréltem nagyobb gond nélkül. Pénteken visszaérkezett  a bemelegedésszabályzó javítva, amit aznap be is szereltem, írtam is róla itt. Szombaton pedig - igaz csak fél szemmel - elmentem a Császári Buick hétvégére Császárra.

Kicsit gondolkodtam rajta, mert ilyen látványos műszaki hibával, mint hogy nem ég a Delorean lámpája, még nem mentem találkozóra. Itt nem a balesetveszély, meg ilyen logikus problémák késztettek gondolkodásra, hanem az, hogy így a Delorean egyszerűen nem olyan szép, mint kéne. Mindenesetre leküzdöttem a problémát, majd elindultam lámpa nélkül. Inkább a szabálytalanság, mint a csúnyaság beismerése.

Maga az út eseménytelen volt, levéve a második szakaszt, de erről majd akkor beszélek. Odaértem Császárra, beálltam egy jó kis árnyékos helyre, majd körbenéztem. Túl sok autó nem volt, kb. úgy 30-40, meg a hangulat is sokkal nyugisabb volt, mint amihez az ember ilyen rendezvényeken szokott, bár azért szombat délelőtt volt. Márpedig az érkezés utáni esték, ami itt a péntek volt, elég erősek szoktak lenni Komáromban is. Szóval ez megbocsátva, nézzünk be ebbe a westernfaluba.

Hát ez valami nagyon jópofa hely! Tényleg jól összerakták a westernhangulatot. Néhol kicsit elnagyolták a részleteket, de egészében véve nagyon tetszett, ahogy megcsinálták az egészet. A kocsma külön nagy kedvenc volt, ahol meg is ittam egy kólát azonnal. Tisztán! Az is tetszett, hogy külön pénzt nyomattak maguknak, az itteni vásárlásokhoz, amit a bejáratnál kell váltani. Nem mondom, hogy napokat el tudnék itt tölteni, de társasággal egy délután igazán jó szórakozás tud lenni. Szerencsére itt is összefutottam pár ismerőssel, ezért aztán eldumáltunk egy pár órát.

A Buickosok kora délután összegyűltek a főtérre, volt beszámoló a múltról, jelenről, jövőről, bemutatták a közönségnek az autókat és kedvesek voltak, mert pár különlegesebb autót is odahívtak, engem is.

Nem voltam ott sokáig, valamikor két óra körül elindultam a következő cél, Bakonycsernye felé, ahol dubniczkia hétvégézett a kicsit bővebb családjával. Bakonyszombathely és Ácsteszér között van az egyik kedvenc útrészem, csináltam is róla videót. Nem egy nagy szám, remeg is meg minden, de talán átadja a hangulatot.

Mikor odaértem Bakonycsernyére, egy kicsit keresnem kellett a leírás alapján, hogy hova kell mennem (mert a térerőt szatyorban hozzák errefelé heti egyszer), de sikeresen odataláltam. Dubniczkiai éppen aludt, de a Delorean hangjára már kelt is fel és nyitotta a kaput. Itt aztán elég jól elbeszélgettük az időt vele és a többi ott levővel és aránylag későn tudtam csak hazaindulni.

Más aztán már nem történt hazafelé, azt levéve, hogy nagyon jól esett lepihenni egy kicsit. Aznap Deloreannel 160 km volt a teljes táv, ami nem kimondottan sok, viszont maradjunk annyiban, hogy a Deloreant nem ezekre az utakra tervezték. Ez azért a videón is hallatszik néha.

Ja és még láttam egy ilyet is Súron.

Meg egy Ferrarit is Győrben a Pláza parkolójában, de az úgysem érdekel itt senkit. :)

Voltam Tihanyban és elég jól sikerült a dolog. Lesz majd sok kép, de már most is van pár, de ami a lényeg, hogy erősen úgy tűnik, hogy a blog ebből a képanyagból megint ellesz egy darabig. Most hétvégén nem megyek Deloreannel sehova, megint szerviz lesz. Idén sokat költök az autóra, de várható volt, az elmúlt két évi alacsony költségvetésű használat után.

Hát akkor folytassuk. Javításokat továbbra is örömmel veszek. Előző rész itt.

Az autónk nemcsak hogy egyedi, hanem stílusosan egyedi. Ez nagyon megkönnyíti a marketingesek dolgát.

Az autónk a kategóriáján belüli helyzetét nem csak az egyedi külső alapján, hanem egy egész listányi más tulajdonsága alapján is nyeri. A GRP alsórész, A rozsdamentes acél borítás. A sirályszárny ajtók. A beltér. A farmotor. A kiegészítő dolgok. Sőt, még a négy tárcsafék is.

1982 júliusa van és nekünk van a legizgalmasabb és legstílusosabb termékünk a piacon. Az, amelyiket reményeink szerint mindannyian büszkén képviseltek és adtok el.

Egy terméknek az eladása viszont nagyban függ az ártól és 25000$ - plusz-mínusz egy-kétezer - nagyon sok pénz. Nyilvánvalóan sokkal több tudás és fáradozás megkörnyékezni egy vevőt egy ilyennel, mint egy 4000$-os autóval.

Viszont nem is akarunk 100000 darabot eladni belőle, de még 50000-et sem. Jelenleg úgy 6000 a terv, ami megcsinálható.

A 380SL, ami természetesen egy autós alapvetés, habár mint stílusában, mind mérnökileg elég konzervatív, 45000$ körüli árért megy jelenleg, ami hihetetlenül sok pénz. És mégis eladtak belőle tavaly 10000 darabot.

A BMW, ami szintén a kategóriájának egy meghatározó márkája az idei első félévben megdöntötte minden eddigi rekordját, ami igazán figyelemre méltó. És a súlyozott átlagáruk nekik is körülbelül a 20-as tartományban található.

A Datsun a Z-ből, ami már kicsit elavult és átlagosan valahol a felső 10000$-os kategóriában adják, tavaly 60000 darabot értékesített.

A Corvetteből pedig, ami szintén régi és az ára átlagosan bő 20000$-os ár környékén mozog, 30000 darabot adtak el.

Mindezek a dolgok, más megvilágításba helyezik a jelenlegi pozíciónkat. Az igazán lehetetlen dolgokon, mint a fejlesztés, a gyár és a termelés beindítása már túl vagyunk.

A termékünk valóság és a legkülönlegesebb termék a jelenlegi piacon. Az egyetlen létfontosságú dolog jelenleg egy integrált és átfogó marketingstratégia.

A nagyon közeli jövőben tájékoztatni fogunk benneteket a részletekről és arról, hogy mindez mit fog jelenteni az üzletmenetünk számára.

Lesz bejegyzés majd valamikor este felé. Besűrűsödtem.