... soha nem voltál még festékboltban az autódhoz.
... elmész egy autókiállításra és a szervezőknek fogalmuk sincsen hogy milyen kategóriába tegyenek.
... a hosszabb úton mész haza, csak hogy tovább tartson az utazás.
... a McDriveban inkább kinyitod az ajtót, ahelyett hogy az ablakot használnád.
... megállít a rendőr és figyelmezteted hogy nehogy beüsse a fejét.
1.
Tavaly egy római ismerősöm (40-es nő) segített az olaszországi Deló-vásárlásban; utánanézett, hogy milyen iratokat és hol kell intézni, sőt, az eladóval is beszélt telefonon. Csak annyit tudott, hogy egy veterán autóról van szó, a típust nem említettem neki. Pár hónappal később e-mailen küldtem neki pár képet a kocsiról, másnap jött is a válasz:
Ő: Ejha, nagyon klassz kocsi, az ember szinte várja, hogy előugorjon belőle Batman! :)
Én: De Diana, az egy másik film volt! Az enyém ebben szerepelt:
Ő: Tudtam én, hogy valami mozifilmben láttam! ;)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
2.
Többsávos út belső sávjában álltam a piros lámpánál, amikor a jobb oldalamon megállt egy városi terepjáró. A vezetője, egy középkorú csávó kapálózott egy kicsit, hogy felfigyeljek rá, aztán átkiabált a nyitott ablakokon:
- Helló, ez most replika vagy eredeti?
- Helló, eredeti.
- Hűűűűűűű, nem semmi! Gratulálok!
- Köszi!
Egy darabig morfondírozott magában, aztán kibökte:
- De ez még azok között is ritka, ugye?
- ???
- Hát úgy értem, hogy balkormányosat ebből alig gyártottak, ugye?
- Ezeket amerikai piacra gyártották, szinte mind balkormányos.
- Hm, tényleg? Ezt nem hittem volna...
Szerencsére ekkor zöldre váltott a lámpa, így újabb érdekességeket már nem tudtam meg a saját autómról :) A mindössze pár példányban készült jobbkormányos Deloreanekről egyébként Sid írt régebben itt és itt.
(Az aranyköpések előző gyűjteménye ezen a linken olvasható)
Megvolt az idei NAAF is, majd valamikor megírom a beszámolót. Elég sokan voltunk a klubból is, bár autóval csak egyedül. Aki nem volt bánhatja, de jövőre pótolhat.
Bejegyzés nincs, NAAF van. Még van időtök összepakolni és elindulni. :)
Írtam múlt héten, hogy hétvégén Siófokon leszek és így is lett. Terv szerint kezdődött minden, féltem is, hogy még a végén nem lesz mit írnom, de a Deloreannel soha nem eseménytelen az élet. Maga az átpakolás, indulás gond nélkül zajlott, az autó nem rakoncátlankodott, viszont kb. 10 kilométert mentünk, mikor hopp, kiugrott egy őz.
Most pedig egy kis intermezzo, cliffhanger, ki mit akar. Szóval az a helyzet, hogy a Passat elé már kétszer ugrott ki őz és mindkétszer beletapostam a fékbe, minek köszönhetően elkerültem az elsőt és elütöttem a másodikat. Először az alja szakadt le az autónak, másodszor pedig a lámpámnak lett kampec. A második után megígértem magamnak, hogy ezúttal másképpen lesz. Ha lesz lélekjelenlétem és az őz messze van, akkor satufék, fél perc várakozás és utána lassú elindulás. Ha pedig közel van, akkor nincs fék, kikerülöm az elsőt, aztán nyomás a környékről is. Ezúttal a második eset volt.
Elrántottam tehát a kormányt, nem fékeztem és elkerültem az őzet. Aztán már ugrott is a második. Mögöttem. Fuhhh. Megúsztam. Azért hirtelen elmúlt minden álmosságom és beállt egy egészséges adrenalinszint is, biztos ami biztos.
Folytattuk hát utunkat és túl sok minden nem is történt Székesfehérvárig, ahol a légkondi hirtelen füstöt kezdett el benyomni az olyan sötét fajtából, hogy már látszott is. Nézelődtem, szagoltam, megállni nem tudtam, de nem jöttem rá egy pár másodpercig az okára. Aztán kiderült, hogy nem az én autómban van a hiba, hanem az előttem levő BMW-nél nem ideális az égés. Láttam én hogy füstöl, de ilyet még soha nem láttam, hogy egy autó légkondija egy az egyben benyomta volna a külső füstöt. Ezért aztán egy kicsit lemaradtam, a BMW a következő lehajtónál elment és a levegő is kitisztult. Megvolt a második adrenalinlöket.
Szerencsére ez után már nem történt semmi dráma a kissé kótyagos és szerencsétlen többi közlekedőt levéve, sikeresen beparkoltunk az udvarba, ahol aztán egy újabb NAAFra gyakorlásos hétvégét töltöttünk el. A két napos pihenőt letudva pedig elindultunk visszafelé, és eddigre már nyilvánvalóvá vált valami.
Abszolút hidegen elég kelletlen az autó. Nem kimondottan rossz és a gyorsulása sem katasztrófa, ha nyomom neki, akkor megy jól, de érződik rajta hogy nem akarja. Ez a beállítás óta van. Akkor mondták is hogy a bemelegedés-szabályzóm elég rossz már és majd figyeljem hogy milyen az autó, mert szegényebbre vették a keveréket. Azt hiszem egyszer majd visszamegyek valamikor egy gyorsjavításra. Ezt levéve a hazaút már elég jól és stresszmentesen zajlott. Székesfehérvárt elkerülve már a forgalom is felritkult, lehetett jönni rendesen.
Siófokon pedig tankoltam egyet és a Velodromos, végig légkondis, sok pöcsöléses út végül 12 literes átlagfogyasztást hozott. Nem a legjobb, de légkondi nélkül 11 körül szokott lenni mindig ilyen esetben, szóval ez normális. Jó kirándulás volt.
1.
Éppen leparkoltam a Delóval, amikor odaért egy 60-as nő. Szemből érkezett, nem látta a kerekeket, csak a kocsi elejét és a felnyitott ajtót (kb. mint a filmbeli család a pajtában landoló Deloreant).
- Jaj de aranyos ez az öööö... mi is ez? Ez egy kocsi?
- Igen.
- Tényleg? Egy kocsi? Jaaaaaj, hát nagyon cuki kis autócska!!!
(A későbbi beszélgetés során kiderült, hogy sosem látta a Vissza a jövőbe filmeket.)
2.
Az amerikai autós találkozón beraktam a szélvédő mögé a Sport Almanachot és az Oh`Lálá magazint is. Egy anyuka a két év körüli kisfiával beült a kocsiba, persze a kissrác egyből az Oh`Lálát kezdte lapozgatni, jól megnézve magának a "pucér néniket".
- Hű, hát lehet, hogy az az újság még nem neki való! - szóltam az anyukának. Mire ő teljesen rezignáltan legyintett:
- Mindegy, látott ő már ilyet eleget...
:)
Itt az idő, pakolja mindenki össze a motyóját és pénteken reggel legkésőbb költözzön Komáromba, mert jó lesz. Az év eseményeinek a legfontosabbja közeledik!
Nick Sutton (Ugye most már mindenki tudja ki az! :) ) írt egy kis történetet még egy éve a dmctalkra. Itt az ideje a fordításnak:
1981 márciusában már készen volt a sorozatban gyártott autók első része, ezért ideje volt beengedni a nagyon érdeklődő újságírókat a gyárba, egy kis termékbemutatóra. Körülbelül nyolc újságíró érkezett március 15-én Dunmurrybe a reggeli órákban.
Erre a bemutatóra már hónapok óta készültek a gyárban, főleg az autók vonatkozásában, mert az volt a terv, hogy a bemutató gyáron kívüli tesztvezetést is fog tartalmazni. Öt autót jelöltek ki erre a célra, az 554, 555, 556, 557 és 558-as számúakat, amelyekből az egyik tartalékautó volt, ha valami gond történne. Chris Bradley volt a felelős az autók felkészítéséért, aki komolyan is vette a dolgot. A látogatást megelőző négy napban 60 órát dolgozott, hogy minden rendben legyen. Miután minden mechanikus dolog rendben volt, kitakarították az autókat és jöhettek a látogatók.
Egy probléma volt csak, de az elég nagy. Dunmurryben szinte alig volt ólommentes benzinünk. Még arra sem volt elég, hogy megtöltsük a tesztautók tankját, nem hogy tartalékba is legyen egy kicsi. Ebben az időben az ólommentes benzint lehetetlen volt beszerezni Írország vagy éppen Nagy Britannia benzinkútjain, csak a fontosabb autógyárak telephelyein volt elérhető, mint a Jaguar, TVR, Rolls Royce vagy éppen a Lotus. Ezek a gyárak legalább egy napnyi távolságra voltak, ráadásul jött a hétvége és akkor ezek a gyárak nem dolgoztak. Emiatt legkorábban keddre érkezett volna meg a szállítmány, vasárnap pedig már jöttek az újságírók. Légi úton pedig tilos volt az üzemanyag szállítás, kivéve ha megfelelt a csomag a rendkívül szigorú csomagolási feltételeknek és az elképesztő papírmunkának.
Hogy hogyan oldódott meg a helyzet? Utolsó éjszaka egyszer csak megjelent egy rakomány 4 darab 45 gallonos hordóval ki tudja honnan. Isteni beavatkozás lehetett?
Aznap reggel engem is megkértek hogy segítsek egy kisebb dologban. (Majd miután végeztem, az volt a parancs hogy tűnjek el a gyár mélyébe valahova és ne is lássanak!) Azt kérték, hogy a város túloldalán felvegyek három újságírót a hoteljükben és hozzam be őket a gyárba. Most már könnyen menne, mert az utolsó kátyút is ismerem Belfastban, de akkor mindez egy elég nagy feladat volt. Olyannyira, hogy egy kanyart elrontottam valahol és eltévedtem. Nagyon. Én mindezt nagyon kellemetlen élménynek éltem meg, de az újságírók élvezték. Végül aztán 30 perces késéssel és totál elvörösödve érkeztem meg. Egy szóval sem kellett mondaniuk hogy tűnjek el, magamtól sem akartam másképp.
Az újságírók először a tesztpályán próbálták ki az autókat, majd észak felé indultak és Bushmillsben éjszakáztak. Történeteik és a tapasztalataik pedig a Delorean Gold Portfolioban vannak lejegyezve. Végül aztán az lett az eredménye a látogatásuknak, hogy bebőröztettük a kormányokat, mert az újságírók hiányolták ezt a megoldást.
A múlthéten semmi sem történt az autómmal, úgyhogy el kellemes lazulós kis bejegyzés jön. Szóval Delorean tulajdonos vagy, ha ...
... tudod hogy az autódat milyen hónapban építették. Sőt, érdekel!
... tudod alvázszám szerint hogy mikor milyen színű és típusú alkatrészeket használtak a gyárban.
... neked mást jelent a barlangrajz kifejezés.
... nem szeretsz tankolni, de nem az ár miatt.
... már verted be a hátsó feled (vagy még rosszabb testrészedet) a kézifékbe.
A hétvégén megyek majd Siófok felé, ha esetleg valaki arra jár és érdekli a gép, akkor összefuthatunk. Pontos időpontot még nem tudok, de a péntek-szombat az esélyes. Persze mindez csak jó idő esetén érvényes.
