Szerencsére jó idő volt egész karácsonykor, úgyhogy elég sokat mentem az autóval. Persze itt nem kilométerek százaira kell gondolni, mert végülis téli szünet van és annyira nem mertem menni. Akkor pedig már az apa is vezette. Elég jól meghajtotta az autót, ennek miértje megéri ezt a bejegyzést 

Szóval az a lényeg, hogy mikor megvettem, akkor szüleim nem tudtak elvonatkoztatni a Delorean korától. Számukra egy 27 éves autó a Zsigulik, Trabantok közvetlen rokona. Márpedig azok jelenlegi megbízhatósága, minősége pedig nem feltétlenül indokolná az erre az autóra elköltött pénz mennyiségét. Próbálom meggyőzni őket (főleg az apát, mert az anyát egyszerűen nem érdekli :) ), de nem egyszerű. Így amikor az apa vezeti, akkor benne van, hogy szeretné bebizonyítani az igazát, azt, hogy ez is csak egy ugyanolyan 27 éves autó, mint a többi. Ezért amikor ő vezeti, akkor huzatja, tépi, pörgeti, meg minden ilyesmi, amiben kijöhetnének a hibái.

Szerencsére az autó eddig nagyon jól állta a sarat és ő áll nyerésre. Mellesleg én is támogatom az ilyen teljesítménytúrákat, mert tényleg kihozza az autó hibáit és én egy megbízható autót szeretnék, de azért féltem is ilyenkor. Főleg a már régebben említett 11 éves nyári gumik miatt. Persze az apa levezetett bő 1 millió kilométere jó garancia arra, hogy érzi az autót és nem lesz gond, de kétségtelen, hogy én soha nem használtam ennyire határon szegény autót.

Végül még annyi, hogy az autó tényleg jól ment és megbízhatóan működött. Frankó.