Azt már megírtam, hogy nagy nehezen sikerült rendszámot szereznem, arról viszont még nem írtam, hogy fel is szereltem. Ez azért egy kicsit bonyolultabb annál mint ahogy hangzik. Mivel Amerikában sok államban nem kötelező az első rendszám, ezért a Delorean is úgy készült, hogy nincs kimondott hely a rendszámnak.

Ezért úgy gondoltam, hogy az lenne a legjobb, ha a lökhárító alá raknám valamelyik oldalra, mert azért a hűtést nem kéne teljesen leblokkolni. 

Átmentem a szembeszomszédunkhoz, aki az a tipikus ezermester típus. Más alkalommal is szereltünk már kisebb dolgokat együtt az autóhoz. Na most a lökhárító alsó része külön van hozzácsavarozva a felsőhöz, ezért gondoltuk, hogy oda fogjuk felfogatni a rendszámot. Neki is álltunk legyártani a megfelelő tartólemezt.

Mikor elkészültünk, akkor jött a neheze, mert már elég hideg volt és egy rongyszőnyegen feküdtem a decemberi fagyott földön és egy idő után már a kezem annyira elfagyott, hogy csavarozni is alig bírtam. Viszont a végeredmény szerintem elég jól sikerült.

Főleg, mert elég stabilan áll, habár csak egy csavar fogja. Mondjuk emiatt azért egy kicsit lóg a széle. Kettőre terveztük, de a szélső csavarral (amelyik eddig hiányzott) nem találtunk menetet. Oda majd még szereznem kell valami csatot, vagy nem tudom mit, aztán akkor már tényleg jó lesz. 

A hátsó rendszámot még nem raktuk fel, mert mozogni alig bírtam a hidegtől és szerintem oda egy kicsit bonyolultabb lesz. Most úgyis téli szünet van, úgyhogy majd ha megjön a jó idő, akkor azt is megoldjuk.

Kicsit offtopik, de a kronológiát nem mindig tartom a blogban. Ez egy kicsivel a szilveszteri túra előtt volt. Csak szóltam.