Ez a mai írás, már megint egy kicsit elvonatkoztatott lesz. Habár a legutóbbi multis bejegyzésnek mérsékelt sikere volt, megint megpróbálkozok egyel. Akkor a McDriveot írtam meg, most pedig a Tescot. Mindenki ismeri, senki sem szereti, elméletileg senki sem vásárol ott és mégis jól megy a bolt és mindig tömve van. Mi köze ennek a Deloreanhez vagy úgy általában az autózáshoz? Hát ez:
Meg ez:
Meg a többi esemény, amikor egy Tesco parkoló lett egy találkozó kezdeti helyszíne. Beszéltem más autósokkal is már erről és mondták, hogy ha lehetséges, akkor ők is Tescoparkolókban gyülekeznek. Azt egyszerűen nem lehet elvéteni. :) Persze gyakorlatban el lehet, de még mindig jobb, mint bármi más.
Ez így elég rövid lett mára, úgyhogy írok még egy idézetet, hogy legyen valami más is.
DeLorean Ownership is like a marriage. You get one and pamper it with love, until something goes wrong. This is when all the swearing, arguing, long nights, anxiety, frustration, and hatred come out. But, in the end, deep down, you feel affection for it setting aside all of it's problems.
És most a nagyon szabad fordítás:
A Deloreantulajdonosság olyan, mint a házasság. Szereted, imádod, amíg valami el nem romlik. Akkor aztán kijön belőled az összes keserűség, veszekedés, frusztráció és utálat. Később viszont, mikor megnyugodtál, akkor túllépsz a problémákon, mert rájössz, hogy mégiscsak szereted.
Aki akarja, az hozzászólásba lefordíthatja pontosabban is.