Habár az OT meglett és műszakilag patent a gép, azért volt pár dolog, amit meg kellett néznem a biztonság kedvéért. Ilyen volt, hogy a fékek, lengéscsillapítók nem voltak mérve pár éve és az OT vizsgán mondták, hogy a lámpáimat is meg kéne nézni, mert az egyik más fajta. És valóban. A belső reflektorok ugyanolyanok, de a két szélső tompított különböző. Na nem nagyon, de más a gyártójuk. A három normál az sima Halogen feliratot visel, míg a vezető oldali szélső Wagner Halogen néven fut. Ez a Wagner Halogen hasonló a túloldalihoz, de nem teljesen azonos és emiatt problémáztam, na de erre a következő bejegyzésben még visszatérek.
Szóval először is meg akartam mérni a mérni valókat és erre a Tibi bá volt ezúttal is a legjobb megoldás. Viszont mivel már nincsen rendszámom, ezért trailerezni kellett az autót, ami azért szívás. 15 ezer Ft volt a trailer, de mivel nem akartam kétszer fizetni, ezért jó előre bejelentkeztem és megvárattam magam a traileressel és így 20 ezerből megvolt az egész túra, plusz még 5 ezer az elő-műszakira.
Az odaút eseménytelen volt azt levéve, hogy alig bírtam felállni az autóval, mert olyan széles a Delorean. Pontosabban sikerült felállni, de a jobb hátsó kerékből lelógott kb 2 centi. Nem szép dolog, legurultam, visszaálltam. Így aztán már jó volt, de a trailer mindkét oldalán jó ha 3 centi volt a gumik és a szél között. Nem egészen ide tartozik, de nekem ez a trailerre felállás, legurulás mindig egy tortúra. Totál para, mert nem érzem az autót. Jobban szeretek inkább az aszfalton mozogni.
Na de végül odaértem, leszedtük az autót, beálltam az akna fölé. A lengéscsillapítók tökéletesek, kár lett volna cserélni őket pár megviseltebb gumi miatt. A fékek szintúgy jók. Ezt mondjuk gondoltam, elvégre 2009-ben lettek új tárcsák és betétek és azért nem megyek én annyit az autóval. Meg különben is, majd pont fékezéssel fogom elpazarolni a drágán megszerzett mozgási energiát.
Volt viszont két gond is. Az egyik, hogy a kézifékem bal oldala nem nagyon akart működni. Felemelték az autót, a szerelő állítgatott valamit és a következő mérésre már jó is lett. Persze ez azért bizonyos határok között értendő és inkább azt jelenti, hogy jól működik. Ez a kézifék nem olyan veszettül erős, hogy mondjuk egy 30%-os lejtőn megfogja az autót, de azért eltolni nem tudják, ha behúzom.
A másik gond az volt, amit tudtam, csak nem jutott az eszembe. Amikor felraktam az új hátsó rendszámtartót, akkor nem raktam vissza fölé a világítást, mert minek az. Hát azért, mert műszakin anélkül nem megy át a gép. Ezzel sokat nem tudtunk ott tenni, tudomásul vettem, hogy jó lenne előtúrni azokat a lámpákat.
Ezután már csak a hazaút volt hátra, megint azzal a fránya felállással. Azt már előre elmondom, - már bocsánat a kifejezésért - hogy itt aztán meghűlt bennem a szar. Mégpedig azért, mert - talán valami magasságkülönbség vagy nem tudom mi miatt - miközben álltam fel, a két feljáró rámpa egyszer csak leakadt és kilőtt hátrafelé, én meg ott álltam az autóval félig a traileren, félig a földön. Szerencsére senki és semmi nem sérült meg, de legközelebb inkább csörlővel húztuk fel az autót. Lehet, hogy a hátsókerék hajtás sem volt szerencsés, de tényleg elég rossz élmény volt.
Innen aztán már nem volt semmi a hazaúton. Csináltam pár képet, hazamentem és örültem, hogy ezt is megúsztuk.