Elméletileg most nem ennek a bejegyzésnek kéne következnie, hanem egy alkatrészesnek, de volt hétvégén egy kis autózásom, aminek a vége ez a gondolatmenet lett:

Mostanában elég sokat mentem és úgy általában sokat voltam a Deloreannel. Voltunk Münchenben haverlesen, rettentő módon elkoszolódtunk az amerikai autós találkozón és volt, hogy csak mászkáltam körbe úgy élményautózási jelleggel. Márpedig szokták mondani, hogy lakva ismered meg az embert. Meg az autót is.

Először egy másik autó, a Passatom, mert összehasonlítva majd jobban érződik, hogy mit is akarok mondani. A Passat egy tipikus új autó. Na jó, 13 éves, de legalább nem 31. Szóval új autó abból a szempontból, hogy teljesen semleges érzetet kelt. Beülsz, mész, néha megnézed az olajat (de inkább nem), aztán mész, tankolsz, mész. Nem nyikorog, nem döglik be, csak teszi a dolgát, és igazából észre sem veszed, hogy van. Igazi munkagép és annak tökéletes is.

A Delorean más. Ez az autó máshogy viselkedik és hangulata van. Érezni rajta ha kelletlen, ha lusta vagy nyűgös. Ha nem mész vele pár hétig, akkor indulás után nyiszog, bóklászik az alapjárat, ha nyomod neki, akkor nem akar menni annyira mint szeretnéd. Aztán ahogy elkezdi megszokni, hogy megint munka van, akkor minden a helyére kerül. A motor gyönyörűen duruzsol, a gyorsítások már olyanok amilyennek lennie kell és úgy általában elkezd jó autóként viselkedni.

Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok az a lelkendezős fajta és az érzelmi intelligenciám annyira fejlett mint egy betonkockáé, de valahogy ezeket a dolgokat észreveszem és megszemélyesítem vele az autót. Persze lehet, hogy mindez csak az autó kora miatt van és egy restauráció megszüntetné ezeket a tökéletlenségeket, de egy Deloreanben (és talán az összes öreg autóban) éppen ez a jó. Ha kicsit tökéletlen, ha benne van az izgalom, hogy esetleg valami bedöglik, de aztán mégsem.

Láttam már restaurált autókat és nem mondhatom, hogy minden esetben lenyűgözött a végeredmény. Persze csillogott ott minden mint a Salamon töke, de egyszerűen nem olyanok voltak, mint amilyennek én szeretném őket. Tipikus példa erre a Deloreanek szaga. Egy restaurálatlan Deloreanben az eredeti hangszigetelésnek van egy szaga és ezt lehet is érezni. Egyesek szerint jó, mások szerint nem. Én szeretem. Egy restauráció után ez elveszik úgy, ahogy Zsiga autójából is. És nekem ott ez hiányzott. Valahogy úgy tudnám még ezt leírni, hogy gondoljátok egy tipikus nagymamára aki finom sütiket süt. Előttetek van a kép? Na ilyen egy tisztességben megöregedett oldtimer. Ellenben egy lélek nélkül iparilag restaurált oldtimer olyan, mint Stallone 90 éves anyukája. Képet ide ki nem rakok, de meg lehet nézni a linken.