Már majdnem egy hónapja történt már, hogy mivel egy kicsit később kellett munkába mennem és gyönyörű idő volt, ezért úgy gondoltam, hogy feldobjuk a pénteket és Deloreannel megyek. Olyan igazán különleges dolog nem volt, csak a szokásosak, de valahogy mégis olyan emlékezetes túra volt. Mert természetesen nem csak annyi lett az egész, hogy elmegyek munkába, dolgozok, aztán hazajövök, hanem akkor már kihoztam a maximumot a helyzetből. Ez azt jelentette, hogy beültem az autóba Komáromban, tankoltam, majd elmentem Mosonmagyaróvárig a pályán, elmentem dolgozni, majd utána annyit mentem amennyit bírtam. Ez gyakorlatban úgy nézett ki, hogy elmentem Győrbe kanyargós mellékutakon, onnan vissza Móvárra pályán, aztán vissza megint Győrbe. Közben pedig ezerrel kapcsolatépítés ismerősök sokaságával.

Késő délután volt mire megint Győrben voltam, ahol aztán megint találkoztam pár ismerőssel és elmentünk meginni valamit a Laposra. Az estét az autó az egyik ivócimboránál töltötte, reggel 9-kor pedig már megint úton voltam Móvár felé, ahová makettkiállításra mentünk egy újabb haverommal. Az után újra tankolás, vissza Győrbe, majd végül haza. 

Megvoltak a szokásos dolgok, mint a like az autópályán, bámészkodók tankolásnál és minden megállónál, autós történelemleckék, alumínium, mennyit eszik, hogyan gyorsul, mennyivel megy, mekkora motor, fúdejó, meg minden ilyen, ezeket külön már nem kell leírnom.

Szóval az volt az igazán jó, hogy két napra a Delorean nagyon komolyan napi autó lett. Autóztam kb. 350 kilométert kb. 10 literes fogyasztással, elégettem másfél tank benzint és kiélveztem a hétvégét. Utána pedig bezuhantam az ágyba és vigyorogva aludtam. Frankó volt, máskor is csinálok még ilyet.