Kicsit késő bejegyzés jön ma, de abszolút hiánypótló. Az egyik DMC-től szokásos axióma, hogy a gyárat nem hagyta el festett Delorean. (Azért használtam a szokásos szót, mert kivétel persze van. Maradjunk annyiban, hogy a gyárat a normális gyártás ideje alatt nem hagyta el festett Delorean. A felszámolás alatt viszont eladtak három tesztfestéssel rendelkező autót, bár ezeket Amerikában festették le, egy külső cégnél. Szóval ennyit a DMC axiómáiról. Említettem már a DMC-12 elnevezés kialakulását is. :) ) Akkor ennél maradva, honnan vannak a festett Deloreanek?
Két forrása volt ennek. Az egyik az, hogy a tulajdonos festette le valami okból. Ideális esetben csak az azért, mert szerinte szebb lenne festve. Kevésbé ideális esetben egy törés után megkapta az árat az acélelemek cseréjére és inkább amellett döntött, hogy lefesti az autót a kikalapálás után és ezzel rejti el a javítás egyenetlenségeit. Most nem ezekről lesz szó, mert ezek egyedi dolgok.
Hanem a másik csoportról, a márkakereskedők által lefestett Deloreanekről. A festett Deloreanek nagy része innen indult és az esetek nagy részében ezek az autók jobb minőségű festékbevonatot kaptak, mint a kevésbé szerencsés korábban említett társaik.
És ezzel a kis bevezetővel el is értem a mai témához. Amikor megérkeztek az első autók, elég nagy volt az érdeklődés. Ha pedig egy márkakereskedő éppen John Delorean bátyja Lakewoodban, Ohioban, akkor elég büszke a testvérére és nekiáll bevásárolni autóból. Így sikerült aztán a testvérnek (Szerintem Charles lehetett az) körülbelül 100 autót vásárolnia 1981-1982-ben. (Áron alul, amiből aztán lett is gond 1983-ban, a cég tönkremenetele után.) Ekkora tömegben pedig tényleg elég egyhangú a sok szürke autó, ezért néhányat egyedi mintázattal lefestettek, néhányat pedig utólag turbófeltöltővel láttak el. Nem tudni mennyi készült, de legalább hat még megvan belőlük és mindegyik ugyanezzel a mintával és festéstípussal készült. Bár voltak közöttük kékek, lilák is és még ki tudja milyen. Ami pedig a legjobb az az, hogy a festett és a turbós halmaznak volt metszete is és ennek az egyik példánya a héten került a DMCH-hoz.
Nehezemre esik beismerni, de ennek az autónak elég mutatós a festése. Ugyanebből csoportból itt van egy kék is. Ez sem rossz, bár azért én továbbra is maradok a festetlennél.
Végül pedig még egy kép egy másik pirosról, ami ugyanebből a csoportból származik.
