(Szerelős poszt Szabitól, mert ilyen még úgysem volt.) Pár hónappal ezelőtt ott hagytam abba az egykor fehér és egykor olasz Deló történetét, hogy október végén, trélerrel meghoztam Genovából. A következő lépés a műszaki vizsgáztatás és a rendszám megszerzése lett volna, de a lyukas hűtő miatt csak percekre lehetett bekapcsolni a motort, mert melegen elkezdte maga alá ereszteni a hűtőfolyadékot. A Delorean hűtője egyébként - logikus módon - közvetlenül az első spojler mögött van, ahová az alábbi képen a szürke pólós fickó nyúl, innen mennek hátra a "vízcsövek" a kocsi teljes hosszában a motorig.

Mivel nem szívesen trélereztem volna megint, keresgélni kezdtem a neten, hátha van olyan szerelő, aki házhoz jönne, és megnézné, mit lehet a hűtővel kezdeni. Találtam több ilyen szakit is, a weblapja alapján ez az angolul és németül is beszélő cég volt a legszimpatikusabb. Mint kiderült, a cég egy Gyuri nevű srácból áll, aki évekig dolgozott szerelőként, de azóta már egy íróasztal mögött ül az Opel európai garanciális központjánál, ami meglepő módon Pesten van. Az első telefonbeszélgetés során percekig tartott meggyőzni, hogy valóban egy Deloreanről van szó, és hogy igen, valóban megengedem, sőt kifejezetten kérem, hogy hozzányúljon :) Ő egyébként úgy rajong a Deloreanért, hogy közben nem nagyon emlékszik a Vissza a jövőbe filmekre, sok éve látta és talán nem is mindegyik részt. Azt hittem, ilyen csak a mesében van (lásd az Amerikai Fater ide vonatkozó epizódját), de Gyuri tényleg a ritka és különleges műszaki alkotást látja a Delóban, nem a filmszereplőt.

Pár nappal később láttunk neki az első szerelésnek. A többes szám persze azt takarja, hogy amíg Gyuri az aknában küzdött a hűtő kiszerelésével, addig én a szerszám-adogató fontos szerepét próbáltam több-kevesebb sikerrel ellátni. Nagy nehezen lekerült a spojler és egy szélterelő lemez, már itt bebizonyosodott, mennyire igaz Sidnek a "Deloreant nem nehéz szerelni, csak minden háromszor annyi ideig tart, mit egy normál autónál" aranyszabálya. Mivel az előző tulaj az első műanyag elemeket egyszer már levette és lefestette, ezeket új csavarok fogták, nem úgy a hűtőt és rögzítőelemeit, amelyekhez talán 30 éve nem nyúlt senki. Nyíródtak is el sorra a csavarok, törtek le tőcsavarok, örültünk nagyon. Hosszas küzdelem után végre kijött a hűtő, amit aztán Gyuri elvitt rendbehozatni. 

Addig én jobb híján a hűtőventilátorokról nyaltam le az évtizedes koszt, a végeredmény egész pofás lett:

Végül a hűtő is megérkezett új csavarokkal és a lyukas oldalán lecserélt kassal.

Egy újabb egész estés szerelés után minden visszakerült a helyére, és a kocsi készen állt az első próbakörre.

Rendszám és forgalmi hiányában csak a kertek alatt mertünk csapatni egyet az éj leple alatt, de minden jól ment, és a végén Gyuri elégedetten vigyorgott a fényképezőbe, miután nem találtunk nedves foltokat az autó alatt...

...hogy aztán egy perccel később mégis folyni kezdjen a hűtővíz. Szerencsére csak az egyik csövön volt laza a bilincs, és gyorsan megoldódott a probléma. Az autót járóképesnek nyilvánítottuk, és másnap elkezdtem intézni a honosítást és a műszaki vizsgát.

Epilógus: pár hét múlva a hűtő másik oldala is megadta magát, úgyhogy kezdhettük elölről az egész szerelést...

Epilógus 2.: szintén később történt, hogy megtudtam, a Deloreant nem szabad egyetlen gyári emelési pontjánál fogva (az autó szélén, nem a dupla-Y alvázon) megemelni, mert ettől csavarodhat annyit a karosszéria, hogy elrepedjen a szélvédő. Szerencsére a fenti szerelésnél Gyuri valahol középtájon, az "igazi" alváznál jelölte ki az emelés helyét, ezzel valószínűleg megmentette a szélvédőt, ami egyébként olyannyira makulátlan és karcmentes, hogy szerintem az előző tulaj biztosan cserélte. Miután Sid hetekkel később felvilágosított erről a veszélyről, eszembe jutott a győri Delorean esete is, ahol a tulaj szerint a macska rálökött valamit a szélvédőre, azért kellett cserélni. Aha, biztos nem is rosszul emelték meg...