Oké, most már AMTS néven fut, de attól ez még nagyjából ugyanaz a Tuningshow, amin voltam 2009-ben és 2010-ben is. Igaz, most már sokkal, sokkal nagyobb, nagyjából az egész Hungexpo területén ez van, de ettől még nem lett a kedvencem. A 2010-es után megfogadtam hogy többet ennek a rendezvénynek a környékére sem megyek és ezt aztán tartottam is elég jól a meghívások ellenére is.
Idén viszont máshogy alakult, mert a Rozsdakupactól hívtak hogy állítsam ki a Deloreant úgy, hogy előtte ott lenne a Deloreanes címlapjuk szép nagy változata. Miután őket bírom és szívesen támogatom minden törekvésüket, ezért nyeltem egyet és igent mondtam a kérésre. Aztán teltek a hetek, kicsit meg is felejtkeztem az egészről, de aztán kb. egy héttel a show előtt jött a kérdés hogy minden oké-e. Mondom persze, úgy 90%, de azért kicsit sűrű lett így az a hét. Pont arra a hétre raktam az évnyitó olajcserémet, plusz az összes vízcső cseréjét is. Természetesen egy kis késés összejött, így csak csütörtök délelőtt tudtam elhozni az autót, délután meg már mentem is Pestre. Én is éreztem hogy ez azért az új vízcsövekkel kicsit meredek, mert ezek nem szoktak csak úgy gond (és szivárgás) nélkül működni, de szokás szerint naiv vigyorral ültem be az autóba, beraktam egy literes desztillált vizet, aztán indultam is.
Egy dolgot azért még megtettem, pontosabban nem tettem meg. Nem autópályán mentem, mert ha esetleg az egyik új cső megadja magát, akkor ne a pálya közepén kelljen szerencsétlenkednem. Ezért inkább a sima közutat választottam. Meg is lett az eredménye, mert megint tele volt az út reszkető szerencsétlenekkel, akiknek az autója szerintem még egy szakadékban is maximum 70 km/h-val zuhan. Részben nekik, részben a csütörtök esti dugónak köszönhetően a Hungexpora bő két óráig tartott az út, ahol egy minimális bürokrácia után lerakhattam a Deloreant.
Gyorsan hoztam egy vödör vizet és nagyjából letakarítottam és mivel a porszívózást már megcsináltam otthon, ezért indulhattam is haza. Rozsdakupacék kivettek a vonathoz, aztán elég nagy kevergés után haza is jutottam. Régen volt már az én tömegközlekedési fénykorom. Pénteken aztán munka volt, szombaton névnapozás, aztán vasárnap a MÁV szíves közreműködésével ismét kisebb nehézségek után értem csak Budapestre.
Végül aztán csak bő két órát voltam csak a Tuningshown, de ez bőven elég is volt. Egyszer elindultam körbenézni, de a huppogós minimáltechno és a giccsparádés, neonos, használhatatlanságig ültetett verdák egyszerűen meghaladták az ingerküszöbömet és hagytam az egészet a fenébe. Több helyen olvastam hogy mennyit fejlődött a Tuningshow minőség tekintetében, de az én véleményem az, hogy pont ugyanolyan igénytelen rongyrázás, mint volt öt évvel ezelőtt is (és itt most kihagytam a politikailag inkorrekt minőségjelzőket). Most egy darabig megint nem akarok menni.
Két dolog volt, amire mégis pozitív előjellel fogok emlékezni. (Nem, nem. Az autókhoz járó műnők nincsenek a kettőben) Az egyik a nagy kedvencem, az az átalakított Camino ami szerintem továbbra is a tahóság netovábbja. Egyszerűen imádom! A másik pedig a hazaút, aminél jobb nem volt mostanában. Üresek voltak az utak, nem voltak állatok, kellemesen hűvös és tiszta volt az idő, csodásan lehetett autózni. Teljes vigyorral szálltam ki otthon a Deloreanből.
