Élet egy Deloreannel

Azért annyira nem egyedül, hogy csendesen pityeregjek a sarokban, de ennek a napnak a nagy részében Bopaték már nem voltak velünk. Reggelre ugyanis összeállt az autója és el is indultak hazafelé azon nyomban. Persze Bopat egy rövid tesztkört azért tett a környéken és mikor vigyorogva szállt ki, tudtam, hogy jól sikerült a szerelés. Mint mondta, egy másik autót kapott vissza. Ed elég sokáig sorolta a dolgokat amiket megcsinált és bizony sok olyan dolog is előkerült, amiről Bopat nem is tudott.

Ezután elmentünk leadni a kis rózsaszín verdánkat, de csak azért, hogy egy napra átvegyem a saját nevemre. Ezután vissza a bázisra, búcsú és már le is léptek, terv szerint egy nekifutással hazáig. (Őszintén szólva ez lehet, hogy kicsit máshogy volt, már nem emlékszem tisztán, de szerintem nem is olyan fontos.) Derék cél, gondoltam holnap mi is megjátsszuk ugyanezt.

Addig viszont volt még egy közepesen szar idős napunk, amit el lehetett tölteni a Holland vidéken. Őszintén szólva, én nem vagyok az a kirándulást túltervezős fajta, ezért mindössze annyit csináltam, hogy megnéztem a térképet, ráböktem pár helyre és mondtam, hogy akkor ezeket nézzük meg. Őszintén szólva nagy fogalmam emiatt már nincs, hogy hol voltunk, de a képek előttem vannak. Tipikus mesebeli holland városok, faluk, templomok, utcácskák jöttek sorban, de a legjobb dolog este ért minket. Arról viszont majd később.

Mikor végeztünk a vidéknézéssel, visszamentünk az autóért, úgy négy-öt óra környékére és készen is volt az én járművem is. Elméletileg. Kiálltam vele és lefulladtam. Nézek az Edre, hogy ez mi? Mondta, hogy berakta az új bemelegedésszabályzót, lehet, hogy kell neki egy kis idő, míg észhez tér, mert nem teljesen hideg a motor. Hát gondoltam, akkor majd észhez tér és elindultunk újra visszavinni a rózsaszín csodát.

Elég nehezen ment a Delorean, aztán végül nem is javult meg. Füstölt, mint egy chippelt és szétkopott TDI, de cserébe legalább nem is ment. Egyszer sikerült vele 80 km/h-t elérni, de 3000 RPM fölé egyszer sem sikerült pörgetni. Szinte végig lefulladás közelében mentem vele. Katasztrófa volt. Az a 20 km oda-vissza alig akart eltelni, de azért kibírta az autó is és én is. A mögöttem jövőket még ápolják.

Mikor visszaértem, mondtam Ednek, hogy ez szerintem így nem lesz patent, nézze meg, hogy mi lehet a gond. Kiszedte a felújított - általam hozott - bemelegedésszabályzót, kimérte és mondta, hogy bocs, de amit hoztál, szar. Majd visszarakta a régit és már ment is minden ahogy kell. Fasza, örülök neki, mehetek Érdre garanciázni. Ezt végül itthon cseréltem ki egy jóra, erről már írtam korábban.

Innen már csak egy vacsora volt hátra, amihez a már jól ismert Enkhuizent választottuk, ahol gigászi hamburgert ettem, majd miután kitört egy utcabál, hát azt néztük egy darabig. Csináltam is róla egy videót, hogy mit művelnek a hollandok, ha unatkoznak.

 Végül pedig újra leállítottuk a Deloreant a parkolóban és rákészültünk a hazaútra.