Többször volt már szó a cég Coventrybeli irodájáról (főleg itt és itt), de külön bejegyzést még nem kapott, pedig az alkatrészrendelések nagy részét innen és nem az írországi gyárból intézték. Találtam egy cikket, amiben van pár adat erről az irodáról, ezeket szedem most össze ide. Persze ez a bejegyzés úgy lenne teljes, ha idemásolnám a két felső linkről is az ide vonatkozó részeket, de mivel azok egy komplett cikk fordításai, ezért onnan kivágni nem akarom, redundáns módon meg nem akarom ide újra bemásolni. Szóval tisztább a helyzet, ha azokat is elolvassátok hozzá.

Barrie Wills a cikk fő szerzője, aki maga is Coventry-i születésű volt. Nick Sutton is sokat említi őt minden írásában, mert ők ketten szoros munkakapcsolatban álltak. Barrie volt Nick főnöke, bár ezt már írtam korábban is. Mindketten a cég elejétől a végéig ott voltak, bár Barrie pár nappal azért nyerné ezt a versenyt. Barrie volt a DMC beszerzési igazgatója, Nick pedig a Coventry-i iroda vezetője.

Barrie-t John Delorean kérte fel egy beszerzési iroda megnyitására Coventryben, ami éppen félúton volt Hethel, a Lotus főhadiszállása és Dunmurry között. A cég irodája egy új - Christchurch House nevű - irodaházban nyitott meg, Coventry központjában. Jelenleg így néz ki és itt található.

Ebben az időben üres volt a legfelső emelet és az épület oldalán volt egy kis tisztás, ami elég nagy volt az ott dolgozók és látogatók autóinak. A város vezetősége nagyon örült az érkezésüknek, főleg amiatt, mert az egész DMC project óriási állami támogatással indult. Gondolom reménykedtek, hogy nekik is leesik valami, bár azt hiszem, pár év alatt ez a reményük elpárolgott. Mindenesetre a bérleti szerződést elég hamar megkötötték és a dolgozók 1979 januárjában birtokba vették a kinézett legfelső szintet.

Az itt dolgozók jellemzően olyan fiatalok voltak, akik más autógyárakban már lehúztak pár évet és megvoltak a kapcsolataik és tapasztalatuk ahhoz, hogy a munkájukat itt minél hatékonyabban végezhessék. Főleg a Jaguar-Rover-Triumph, a Chrysler és a Reliant kötelékéből érkeztek.

A cég csődje után innen próbálták jó részben végrehajtani a mentőakciót, amiben az is benne volt, hogy az írországi gyárban majd Triumph TR8-ast is gyártanak, de sajnos ez sem sikerült.