Míg ezen a héten Sid és Bopat hajóztak át Belfastba, az egykori Delorean-gyárba, én a múlt héten látogathattam el egy érdekes Deloreanes helyre Délkelet-Angliában. Hosszas levelezés után megegyeztem a PJ Grady szervizzel, hogy benézek hozzájuk beszélgetni a kocsim felújítási lehetőségeiről. A helyszín Canvey Island a Temze torkolatában, igazából nincs messze Londontól, mégis mintha a világ végére érkezne az ember, amikor a vonatozás és buszozás után kirakják a semmi közepén.

Vissza a jövőbe rajongók-figyelem, Canvey Island-en MINDENHOL trágyát árulnak; nem Biffnek való vidék ez. A matéria termelői egyébként emós frizurát viselnek és szúrós szemmel figyelik az idegeneket.

A trágyán kívül Canvey Island a nagy ipartelepéről ismert, ahol így ránézésre leginkább gyanús eredetű autóalkatrészeket építenek be legális autókba, illetve gyanús eredetű autókat bontanak le legális alkatrészekké. Mondjuk a többi üzlet sem túl bizalomgerjesztő; a Delorean-szerviz megközelítéséhez el kell menni az azbesztfeldolgozó mellett, befordulni az amatőr boxklubnál, majd a Breaking Bad kábítószerüzemére hajazó mosoda mellett végre célhoz érünk.

A Delorean-szerviz sem nagyon különbözik az ipartelep többi részétől (sőt!), de az autók látványa feledteti a környezetet. Amikor megérkeztem, Chris (egyszemélyben tulaj és szerelő) éppen egy történelmi ereklye hátsó lámpáin dolgozott. Ez a 530-as VIN-számú Delorean, amit a Legend Industries ikerturbós kísérleteihez használták 35 évvel ezelőtt. Az amerikai PJ Grady cég konkrétan egy roncstelepről mentette ki az autót, tőlük került 2015 elején Angliába. Már másfél éve folyik a restaurálás, amelynek alapelve, hogy VIN530 eredeti alkatrészei kerüljenek vissza az autóba. Mint Chris elmagyarázta, magukat az alkatrészeket is megpróbálja restaurálni, ahelyett, hogy a régi – szintén 35 éves – raktárkészletekből pótolná. Amikor nála jártam, még csak egy próbaúton volt túl a turbók beépítése után, és meglehetősen óvatosan nyilatkozott az esélyekről, hogy eljut-e vele a május végi Eurofestre. De majd Sid és Bopat elmondják, ha hazajöttek, hogy összefutottak-e vele odakint :)

A szervizben összesen 7 autó várt a sorára, illetve még egy a szervizen kívül is, ezért volt mit nézegetnem az ott töltött óra alatt.

A szerviz hátsó sarkában két rettenetes állapotú autó szomorkodott; az egyiknek az eleje volt összetörve, a másik pedig gyakorlatilag már csak egy csontváz volt. Meg is kérdeztem Christ, hogy ezeket alkatrészforrásnak használja-e, de szerinte a két romból egyszer még összeépül majd egy autó. Ezt elég nehéz volt elképzelni, de Chris szerint a karambolos kocsi biztosítási pénzéből meg fogják csinálni majd valamikor.

Átbeszéltük az én kocsimmal kapcsolatos lehetőségeket is, adott pár tanácsot, hogy mihez kezdjek vele, de még nem dőlt el semmi. Miután elbúcsúztam Christől, még megcsodálhattam a helyiek pimpelt járgányait, ami jó ötleteket adott a Deloreanem továbbfejlesztéséhez (NEM! :))

Ja, és sikerült egy nappal lekésnem a Delorean World Tour Canvey Island-i látogatását, affenébe...