Azért vannak pozitív hozadékai a globális felmelegedésnek. Mint pl. 15 fok egy novemberi hétvégén, ami teljesen nyilvánvaló módon húzza ki a Deloreant az utcára.
Mivel megint otthon voltunk a Duduval, ezért megragadtam a lehetőséget egy újabb körre, még ha ezúttal elég rövidre is sikerült, ugyanis ezúttal egy szülinapra kellett mennünk, de pont volt egy óránk még a kezdetig. Ezért aztán "kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be", aztán nyomás.
Ha meg már elindultunk, azért egy célt is kitűztem magunk elé, ami nagyjából meg is pecsételte az örömautózás sorsát. Menjünk el a Tescoba csokit venni! Elmentünk, leálltunk és 2-4 másodperc alatt már ott is volt a menetrendszerű bámészkodó. Mivel siettünk, ezért mondtam neki, hogy előbb hadd intézzük el a dolgunkat, aztán beszélhetünk. Őszintén szólva nem hittem volna, hogy megvár, de megvárt és ha csak egy rövidet is, de beszélgettünk. Nagyjából a szokásos dolgok mentek le, jó volt. Másik alkalommal szívesen beszéltem volna vele többet, de nagyon szorított az idő, menni kellett.
Hazafelé aztán ismét elkezdtem gondolkodni rajta, hogy vajon én maradtam le valamiről és kirakták az országra a 70-es táblát vagy mi történt itt az emberekkel? Mert hogy ennél nem tud gyorsabban menni az emberek fele, az hétszentség. A Delorean nem egy erőgép, de azért itt megpörgettem egy kicsit, mert ezt a tötymörgést nem bírom elviselni hosszú távon, értsd 10 másodpercnél tovább.
Ezért aztán még pont időben, a határidő előtt egy perccel hazaérkeztünk, szóval a szülinapról sem késtünk sokat. Gyors menet volt, de jól esett így az év végén. Arról nem is beszélve, hogy kis szerencsével ezen a hétvégén is ez lesz.
Az Atinak meg üzenem, hogy habár az autó itt is szép tisztának látszik, egyáltalán nem az. Nyugi, tiszta retek. :)