Jól kihúzom ezt a szezont még a maximumig. Pár hete már azt hittem, hogy itt a vége, de aztán olyan jó idő volt, hogy muszáj volt menni, elmúlt hétvégén meg egyéb okból kellett kiállnom. Mondhatnám, hogy szülinapos dolog volt, de ez megint nem lenne igaz.

Írtam még pár hete a DCM-es kulcstartókról, amiket elég jutányos áron szereztünk meg, viszont az alkunak az is a része volt, hogy a kulcstartók készítője majd valamikor elugrik megnézni az autót. Pontos időpontot nem beszéltünk meg először, de aztán úgy alakult, hogy múlt vasárnap jó lett neki. Ez most nagy szó, mert az ország másik végéből jöttek, ezért - habár én is jó messze voltam - hazaugrottam, hogy eleget tegyünk a kötelezettségeknek, így aztán vasárnap délután találkoztunk a ... na vajon hol? Ahol mindig találkozok mindenkivel. A Tesco parkolóban! Lassan már adakoznom kéne nekik valamit. Vagy legalább egy nagyobbat vásárolni.

Szóval találkoztunk, bár nem egészen terv szerint. Kicsit hamarabb értünk oda, ezért gondoltam megnézem a guminyomást, aztán elment vele az idő, mert ezek az új okosított kupakok elég nehézzé teszik a leszedést, felrakást még úgy is, hogy Dudu segített, amiben lehetett. Lehet hogy hagynom kéne a francba ezt a kis bigyót, ami a lecsavarást gátolja, úgysincs kint az autó, hogy lelopják az egyébként nagyon faszán kinéző kupakokat.

Úgyhogy itt tököltem, mikor megérkeztek a többiek. Mikor végeztem, átmentünk a parkoló túloldalára, ahol kicsit kevesebb az ember, ezért itt nyugodtabban tudtunk beszélni. Ez a rész nagyjából a megszokottak szerint zajlott. Kérdések, válaszok, a végén pedig mentem egy kört mindkét férfiemberrel. Nem nagy meglepetésre a női kontingenst ismét nem pörgették annyira a dolgok. Főleg azért, mert nagyon hideg lett és az eső is szemerkélni kezdett. Mondtam is, hogy a Deloreanes találkozók esetében két fix dolog van. A Tesco és a hideg. Esetleg a túlzott meleg, de a normális időjárás elég ritkán jön össze.

Körülbelül másfél órát voltunk ott, majd elbúcsúztunk, mert nekünk még volt egy kis vásárolnivalónk, majd hazamentünk. Az autóval természetesen semmi sem történt, ment ahogy kellett. Bírja a strapát.