Valamikor régen mondtam Dudunak, hogy írjon már nekem egyet a Deloreanről. Írt, de az nem egészen olyan lett, mint amire gondoltam, mert egy másik témát is belevett, amit majd külön akarok megírni, ezért kértem egy bővítést. Pár hónap alatt meg is lett ez az írás is, szóval a sebesség alapján tökéletesen beintegrálódott a klub szellemiségébe. Ez lett az eredménye, olvassátok nagy boldogsággal! :)

Hol is kezdjem?

Gyermekkorom kedvenc filmje volt a Vissza a jövőbe trilógia és ez valahogy felnőtt koromra sem változott. Épp tavaly került elő az egyik általános iskolai tanárnőmtől egy bükkszéki tábor napló, ahol nagy meglepetésemre az egyik oldalon ott volt a kis iromány „ Ma megnéztük a Vissza a jövőbe című amerikai filmet” amúgy a kertmoziban és a dátum 1989. nyara volt. Természetesen (mint legtöbbünknek) mi maradt meg a filmből a legjobban? Az a jó kis Delorean. Olyannyira, hogy felejthetetlen lett.

Emlékszem, úgy 15 évvel ezelőtt egyszer sikerült látnom egy budapesti amerikai autós felvonulást egyik ismerősöm ablakából a Deák térnél. Nem hittem a szememnek, ott suhant egy gyönyörű Delorean. Fülig ért a szám, mint ahogy szinte mindenkinek, aki ismeri és végre a saját szemeivel láthatja. Persze az volt az egyetlen alkalom, hogy láttam.

Pár évvel ezelőtt megszületett a kisfiam. Telt múlt az idő, és elég nagy érdeklődést kezdett mutatni a mindenféle autók iránt. Gondoltam jó ötlet lesz megmutatni neki a filmet és akkor ő is biztosan odáig lesz attól a klassz kis autótól, ami benne van (dehogy fosztanám meg attól, hogy megismerje) ………hát nem lett. Sőt, még csak nem is érdekelte a film. Gondoltam, majd inkább máskor újra megmutatom neki.

Megmutattam. Őt pedig továbbra sem érdekelte.

Mivel tényleg nagyon odavolt az autókért és elég komoly Hot Wheels, Matchbox, miegyéb gyűjteménye volt, már eljárkáltunk különböző amerikai autós találkozókra is. (Legfőképpen Mustangokban és persze Deloreanben reménykedve.) Mustang az volt. Delorean viszont egy sem.

Nem tudom, hogy lehet, de a komáromi találkozókról nem hallottunk. (Szerintem mi voltunk az egyetlenek.) Egyszer aztán gondoltam, na nézzük, hátha lesz mostanában valahol egy jó kis találkozó, ahol végre Delo is van. NAAF. Nahát, nemzetközi? Akkor valaki, valahonnan biztosan jön már egy Deloreannel. Talán németek, igen, a németeknek biztosan van és egy biztosan eljön……..el kell jönnie….ha már nemzetközi.

Így hát mentünk……és ott volt! Nem német……magyar…és gyönyörű! Közelről még szebb és laposabb, mint gondoltam. Ezt bizony nagyon jól összerakta valaki. Semmi más autóhoz nem tudom hasonlítani. Tökéletes. Nem lehetett betelni vele. (Nem is olyan régen, még teljesen azt hittem, hogy ez egy „összeeszkábált” autó, amit direkt a film kedvéért építettek valamelyik másik márkából.) Nem vagyok az a fanatikus, aki éjt nappallá téve keresett kutatott a Deloról mindenféle információkat, csak egyszerűen szerettem, szeretem és nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Talán senki sem tudná.

Azóta már nagyon sokszor láttam és minden alkalommal, mikor meglátom olyan, mintha először látnám és csak gyönyörködöm benne és a hangjában. Szép egy Ferrari, Mustang, Lamborghini és még sorolhatnám azokat az autókat, melyek szintén szebbnél szebb formával büszkélkedhetnek. De a Delorean más. Nem lehet hasonlítani semmilyen más autóhoz.

Mikor megyünk vele és látom az emberek arcát, pontosan az az érzés tükröződik rajtuk, mint amit én is érzek. Boldogok és mosolyognak. Integetnek más autókból. A múltkor három srác örömükben és meglepettségükben majdnem kiugrottak a mozgó autóból, mikor meglátták.

Két hete vezethettem is. Viktor már egy ideje mondogatta és végül egy szép, viszonylag száraz, napos időben oda is ültem a kormányhoz. Kicsit féltem, nehogy nekimenjek az első fának (mert akkor majd tényleg lesz miről írnia). Elsőre a sebváltót csak nagy nehezen sikerült egyesbe tennem. De azért sikerült és jól gyorsult. Nagyon klassz volt. A fék az érdekes, mert kicsit később kezd el fogni A kuplung kicsit kemény, de azért nem vészes. Végül törésmentesen sikerült beállni a ház elé. Ja és vezetés közben persze vigyorogtam, mi mást is csináltam volna.