Hát ez egy nem várt találkozó volt. Mármint abból a szempontból, hogy ha rajtam múlik, akkor soha nem jött volna létre. Klaudia szólt, hogy két francia csávó úgy döntött, hogy elmennek egy trélerrel Törökországba, amin viszik a Vissza a Jövőbe replikájukat. Ejha mondom, ez azért nincsen minden nap, ezért nekiálltam leszervezni a találkozót, hátha éppen rajtunk keresztül jönnek.
Őszintén szólva olyan nagyon nem pörgök a BTTF replikákra, viszont ha házhoz jön, akkor azért meg kell, hogy nézzem. Felvettem hát a kapcsolatot a franciákkal és pár nap alatt megbeszéltük, hogy errefelé jönnek és Győrben meg is tudnak szállni. Kezdésnek elküldték ezt a képet. Frankóság.
Meg is beszéltünk egy keddi napot, amikor itt lesznek és én meg meghirdettem itt a blogon és a fórumon is. Hát maradjunk annyiban, hogy mások is úgy vannak, mint én. Ha házhoz jön, megnézik, de azért egy utazást már kevesen vállalnak be. Mindegy. Jobban elfértünk. :)
Ez a találkozó három nappal volt az Oldtimer Premier után és balszerencsémre éppen előző nap járt le a Delorean műszakija, ezért erre az útra útvonalengedélyt kellett kérnem. Csak hát az nem megy olyan egyszerűen. Mégpedig azért, mert valami okból, amíg nem járt le a műszaki, addig nem lehet útvonalengedélyt kérni. Ezért aztán nem tudtam előre dolgozni, hanem kénytelen voltam aznap is elmenni a papírért a hivatalba, ahol aztán szerencsére gond nélkül megadták három napra. Mondom az pont jó, mert az alatt elmegyek, megcsináljuk a bulit, leparkolom Győrben az autót, aztán át is tudom vinni a Vurdonhoz a felújítás következő fázisához.
Így aztán összeszedtem a Dudut és jöttünk Győrbe. Megtaláltuk a címet és kábé 3 perc eltéréssel megérkezett mindenki. Tökéletes volt az időzítés. Bent pedig már láttuk is az autót, mert ők szintén pár perce érkeztek. Szokásos üdvözlés, bámészkodás, udvariassági kérdések, aztán elkezdtünk igazán beszélgetni.
Sajnos nem emlékszem mindenre, de az biztos, hogy ez a Delorean egy volt a közel keletiek közül. A Vinje 11776, tehát egy '82-esről van szó. Ez már maga is egy kicsit problémás, ha valaki replikát épít, de ez ráadásul automata váltós. Elég jól átnéztem az autót és az volt az érzésem, hogy gondosan rakták össze. Valamikor 20-25 évvel ezelőtt. Azóta pedig csak a kötelező karbantartásokat kapta meg. Néhány replikaalkatrész elég lazán áll csak a helyén, több helyen lejött a festék, az acél is horpadt itt-ott, a színek sem mindig stimmelnek, szóval egy replikaversenyen maximum a középmezőny alján végezne, de ha messziről nézi az ember, akkor azért elég impozáns látvány. Egészében véve jól áll neki a távolság.
Műszakilag sem tűnt a legjobbnak a gép, mert annyira kopogott a motor a leállásnál, hogy majd a szívem szakadt meg. Lehet, hogy csak kipufogó, de végeredményben erre a Deloreanre ideje lenne rákölteni egy közepes összeget. Viszont volt egy olyan dolog, ami nekem nagyon tetszett, ez pedig a tükörpolír. Mármint, hogy láthattam, nem úgy, mintha megfordult volna a fejemben, hogy én is megcsináljam ilyenre az autót. Eddig csak neten láttam ilyet, élőben tényleg nagyon érdekes. Persze emiatt még annyira sem replika, de technikailag jó volt látni.
A két fickó viszont zseniális volt. Főleg a Dokit játszó. Nagyon jól elbeszélgettünk a Deloreanekről, a szervizekről és úgy általában mindenről, ami eszünkbe jutott. Olyannyira, hogy miután leraktam az autót a haveromnál, ahol az elkövetkező pár napot töltötte, visszamentünk hozzájuk és elmentünk vacsorázni. Eddigre már összeismerkedtek pár lengyellel, akik természetesen megtöltötték őket vodkával, szóval elképesztően jól telt az este. Főleg, mert akkora adag vacsorát kaptak, hogy szerintem azóta is azt eszik.
Végszóként annyit, hogy igazán jó ötlet volt ez a találkozó, kár lett volna kihagyni. De mint mostanában az összes találkozó, az autók csak mint egy indok voltak jelen, de a találkozót nem a két Delorean tették felejthetetlenné, hanem az emberek. Az autókat már megszoktuk, az embereket viszont nem lehet.
