Az esetek nagy részében a Deloreanes dolgok egy naposak. Ez alól csak a NAAF, Agárd és a külföldi találkozók képeznek kivételt. Olykor azonban előfordul, hogy összejön egy hétvégére több dolog is, aztán ilyenkor jön az, amikor a Delorean szinte napiautóvá válik. Ez is egy ilyen hétvége volt.
Sokfelé szoktam járni, sok embernek megmutatom a Deloreant, de nagyon kevés van, akinek a kedvéért hosszabb útra is hajlandó vagyok. Most viszont ilyen történt, mert volt egy ballagás, ahová muszáj volt elmennem. Az egész még 2010-ben kezdődött, amikor az azévi NAAFon lett két napra egy kölcsöngyerekünk. Erről írtam is annak idején itt. Hát ez a kölcsöngyerek azóta elvégezte az iskolát és az apukája, akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot, elhívott, hogy legyen az egyik ballagási ajándék a Delorean. Ennek a kérésnek pedig nem lehetett ellenállni.

Itt igazából nem volt kimondott program, csak mivel úgyis a Dunakanyar volt a következő célpont, ezért pont útba esett. Ide egy kis késéssel megérkeztek Duduék is, majd egy pár óráig ettünk, kutyáztunk és csodálkoztunk az autón, hogy "Fúmilyenállatlett!" és "Ezmégazéletbennemvoltilyentiszta!" Hat óra körül aztán indultunk tovább.

Eddigre viszont kiderült, hogy egy hibája mégiscsak van az autónak. Eddig működött az indexkapcsolók automatikus leállása visszakanyarodás esetén, de ez valami okból most már nem megy. Gondolom a kormánymű cseréjekor valamit elfelejtettek visszadugni. Ezzel majd meg kell látogatni valamikor a szerelőt, habár nem egy túl fontos dolog.