Mielőtt indultunk volna a NAAFra, gondoltam megnézem, hogy minden rendben van-e a Deloreannel. Ez nem jelent olyan hú de nagy dolgot, csak megnézem az olajat, a vizet, megnézem nincs-e valami tócsa az autó alatt, beindítom öt percre, aztán ennyi. Ezúttal sem volt semmi gond, egy dolgot levéve, ami a fenti listában nincsen benne.
Amikor felnyitottam a motorháztetőt, akkor észrevettem, hogy kicsit lazábban jár a jobb oldala, mint szokott. Megnéztem és észrevettem, hogy a jobb oldali zsanér csavarjai elengedték magukat. Nekiálltam megkeresni, hogy hol a másik oldala és természetesen nem a motor, hanem az utastérben. Kicsit tapogatóztam és nem nagy meglepődésre pont az utastér és a motortér közötti tűzfalban. Jó lesz ez, na álljunk neki bontani!
Szerencsére nem volt bonyolult dolog, még egy ilyen hétvégi autószerelő is el tud érni sikereket, mint én. Először ki kell csavarozni a hálót tartó akasztókat, aztán azokkal meg lehet húzni a hátfalat előre, és a középső lámpára vigyázva ki lehet azt szedni. Innentől pedig már csak meg kell találni a motortartó zsanér csavarjait. Ami viszont elképesztően szar helyen van, főleg azért, mert van rajta egy takarólemez, amit a fenti képen be is jelöltem. Ezzel kapcsolatban meg kell még említeni, hogy amikor megláttam, hogy ez gyárilag hogyan van felrakva, hát felröhögtem. Azért, mert sima tépőzárral fixálták a helyére. Viszont teljesen jól működik a dolog még most is, mert a tépőzárat fogó ragasztó az, ami inkább enged, nem pedig a tépőzár. Na de vissza a szerelésre.
Ezzel a takarólemezzel az a baj, hogy nem lehet kiszedni, mert látszik, hogy ezt az oldalkárpitok felrakása előtt rakták fel, így a kiszedéséhez azokat is le kell szedni, azt meg nyilvánvalóan nem akartam / mertem. Szerencsére azonban aránylag jól hajlik és elég sok a holtjátéka is, így E.T. ujjal be lehet férni alá, hogy a csavarokat vissza lehessen tenni. Meg is próbálkoztam azzal az egy csavarral, amit megtaláltam, és úgy negyed óra anyázás, nyújtózkodás és szerencsétlenkedés után nagyjából sikerült is.
A fő gond, hogy ez egyértelműen két emberes munka, mert valakinek a zsanér túloldalát is kell tartani, mert a rátett szerelőtáska nem éppen elég, mint az kiderült. Ezért aztán egy csavart visszaraktam, amennyire tudtam becsavartam, majd eldöntöttem, hogy majd a NAAFon, ahol lesz segítség, még megér egy nekifutást a dolog, addig meg kibírja valahogy.
Így is lett. Kibírta valahogy, még éppen nem esett le az utolsó napig, amikor McFly és én ismét nekiálltunk. Így már könnyebben ment a dolog, egy újabb óra alatt visszaraktuk mindkét csavart, plusz néhány egyéb szerelést is elvégeztünk, amiről szintén írni fogok majd.
