Azt hiszem erre a mostani témára szokták azt mondani a különféle műsorokban, hogy: "Ezt ne próbálják ki otthon!" meg azt, hogy: "Mi ezt azért csináltuk, hogy önöknek már ne kelljen!" meg hasonlók.
Kezdjük az elején, pár alapdologgal. mint például hogy az amerikai autók nagyok. Oké. Viszont a Delorean meg kicsi. Ez is oké. Ezért van az, hogy a NAAFon, a nagy amerikai autós fesztiválon mindent a nagy autókra méreteznek és nem a Deloreanre. Ennek előnye, hogy a kordonok közé kifeszített szalagok magasságát nagyjából 130-140 centire lövik be.
Pár éve aztán rájöttem, hogy amikor belekerülök egy kordonos sorba, jellemzően akkor, amikor be szeretnék menni az erődbe, de már van karszalagom, akkor is végig kell várni a soromat. Igaz, mostanában már van a karszalagosoknak külön sor, de ez nem mindig volt így, valamint ezt nem is mindig veszi észre az ember akkor, amikor már túl jó hangulatban van az ilyen részletek megfigyeléséhez és emiatt rossz helyre kerül. Viszont az ilyen jó hangulat általában érdekes döntéseket hoz, mint azt is, hogy ilyenkor a Deloreannel simán átmegyek a kordon alatt és kikerülöm a sort, mindenki szórakoztatására. Párszor idén is megtörtént ez.
Viszont ez olyan, mint a limbó hintó. Eleinte csak a 140 centis szalag alatt bújtam át a 120 centis autóval, aztán már a 135 és a 130 is ment és így tovább. Ezúttal sikerült már 120 centire is azt mondani, hogy semmi gáz, nyomassuk! Ami azt illeti sikerült. Csak ott lett egy kis probléma, hogy arra nem gondoltam, hogy a szalag beleakad az ajtó és a karosszéria közötti résbe és elkezdem magammal húzni az acélkordont. Ami eleinte csak megdől, de aztán rádől az autóra, majd összekarcolja azt. Hát ja, hiba volt.
Ezután kiszálltam, leszedtem az autóról a kordont, visszaraktam a helyére, majd megnyugtattam a szervezőt, visszaültem és mentünk a helyünkre annak a boldog tudatában, hogy nagy baj nem történhetett, mert ugyan mi baja lehet egy rozsdamentes acél lemeznek?
Hát mondjuk ez:
Igazából három karc lett, de ez volt a legnagyobb, az ajtó jobb oldalán. Nézegettem, nem túl mély, majd valamit kezdek vele. Aztán másnap, amikor jött McFly és megcsináltuk a múlt héten említett motortér zsanért, megláttam, hogy van nála smirgli. Óóóó, végre itt az idő, ki tudom ezt is próbálni. Ezért aztán miközben ő még pár kisebb dologgal foglalkozott és nekiálltam smirglizni szálirányban a hibás részeket.
És elkezdett eltűnni a karc. Nem kell túl erősen csiszolni, inkább csak sokszor kicsit és lehet látni, ahogy egyre szebb és szebb lesz. Végül aztán eljutottam odáig, hogy késznek nyilvánítottam a művemet és rettentő büszke voltam magamra. Sok fotót készítettem, mire sikerült olyat csinálni, amin látszik egy kicsit az eredeti karc, de szerintem ezzel már nem fogok foglalkozni. Tényleg csak akkor látszik, ha valaki célzottan keresi.
Ennek ellenére nem akarok több ilyet, egy ilyen élmény elég volt. Viszont most nagyon gondolkodok azon, hogy neki lehetne állni a többi karcnak is, amiket nem én, hanem még az előző tulajdonosok szedtek össze. Lehet, hogy télen elszórakozok ezzel egy kicsit.