Ma van 10 éve, hogy megérkezett a Delorean. Ilyenkor az ember úgy érzi, hogy vissza kell egy kicsit nézni, hogy mi is történt ebben az időszakban, és sokszor meglepődik, hogy mik alakultak. Az én elmúlt 10 évemben szinte minden megváltozott. Többször váltottam munkahelyet, a gépeimet többször cseréltem, elköltöztem, voltak terveim, amik aztán nem úgy alakultak, alakultak olyan dolgok, amiket nem terveztem, megházasodtam, elváltam, most pedig van egy olyan barátnőm, aki a Delorean nélkül nem lenne. És ez a legutolsó a lényeg. A Delorean megváltoztatta az életemet több szinten is.
Pedig 2008-ban ez nem volt egyértelmű. Elég komoly döntés előtt álltam, elvégre ami pénzem volt, azt lehetett volna normális dolgokra is költeni, de nem így lett. 2005-ben találtam ki, hogy kell egy ilyen autó. Valamikor 2007 környékén már éreztem, hogy sínen vagyok, ebből tényleg meglesz a gép, bár senki nem hitte, hogy valóban végigcsinálom. Igaz, én magam sem mondtam sokaknak, hogy ne jöjjenek a negatív energiák, amiktől Csodabogár is félt, a Kelly hőseiben.
Aztán 2008 februárjában, sok év spórolás után ültem az eBay előtt és ott volt a döntés. Szerintem mindenkinek az életében van legalább egy, de inkább több ilyen, amikor ott az igen/nem helyzet, ami után az élete vagy így, vagy úgy, elindul egy irányba, de akkor dönteni kell, mert a kettő együtt nem megy. Nálam ez a választás a szokványos, biztonságos élet, a pár év múlva nagyobb lakás/ház, újabb autó, illetve a "Basszunk oda, vegyünk Deloreant!" között mozgott. És a második felé indultam el. Ott, akkor, ez nem volt egy óriási, csörömpölős, világot megrengető döntés, nem voltam Neo, aki éppen most ette meg Morpheus piros piruláját, csak megnyomtam egy Place Bid gombot, vártam, majd fél perc múlva néztem, hogy mit tettem. Senki nem tudta, hogy most ebből mi lesz. Mint amikor egy tetszőleges sci-fiben a főhőst berántja a fekete lyuk. Nem tudja hova jut, nem tudja, hogy jobb lesz-e neki vagy rosszabb, de az biztos, hogy más lesz. Nekem is más lett, és a legfontosabb, hogy jobb, és színesebb lett.
Bő egy hónappal az érkezés után már alakult is a klub, szeptembertől ment a delorean.hu, indult a fórum, a blog, jöttek az emberek. Kicsit később megjelentünk a facebookon, később, ahogy a többi autó is érkezett, mentünk a találkozókra, csináltunk pólókat, pulóvereket, kulcstartókat, egyéb bizbaszokat, és egy jó kis haveri társaság verődött össze a sok érdeklődőből. A klub bővebb dolgairól majd az Ati ír egy visszatekintést hamarosan, ezért én most maradok a saját dolgaimnál.
Visszatérve a változásokra. Nem tudhatom, hogy mi lett volna, ha nem veszem meg a Deloreant. Az viszont biztos, hogy a Duduval nem is ismernénk egymást. Az is biztos, hogy nem írtam volna a blogra majdnem 1400 bejegyzést, amivel a világ egyik legnagyobb Deloreanes adatbázisát hoztam létre, nem ismertem volna meg többszáz embert, nem utaztam volna be fél Európát más őrültekkel együtt, nem lennék tele nagyon vagány cuccokkal, és nem vigyorognék minden alkalommal, amikor kinyitom a garázsajtómat. Hogy mi lenne helyette? Fogalmam sincs. Nem tudom mivel tölteném ki ezt a sok helyet az életemben. Biztosan többet ülnék a gép előtt, biztosan jobban ismerném a népszerű déli tengerpartokat a hideg északiak helyett, biztosan lenne egy új és unalmas autóm, talán gyerekszámban is előrébb járnék. De az is lehet, hogy egy kicsivel később mégis vettem volna valami érdekes autót. Nem tudni, de örülök, hogy inkább így alakult.
Zárásként annyit, hogy ha majd valamikor, valamelyikőtök, felismeri a döntés pillanatát, ami után vagy maradhat a társadalom által elvárt szürke hétköznapokban, vagy választhatja a kicsit rázósabb, de izgalmasabb B verziót, annak jusson az eszébe ez a bejegyzés! Aztán basszon oda az asztalra és csinálja, amit a szíve diktál. Elvégre azért kell racionálisan élnünk, hogy rendesen kiélhessük az irracionális vágyainkat. Maximum belebukik, de lesz egy jó sztorija.
