Élet egy Deloreannel

Egy újabb szülinapos, de ezúttal mégis egy kicsit máshogy. Jött a meghívás, elmondtam a szokásos feltételeket, nem volt jó. Ez a buli csak úgy lesz jó, ha elmegyek Visegrádra, mert ott lesz a buli. Normál esetben nem szoktam az ilyeneket vállalni, de most volt két pozitívum. Az egyik, hogy kicsit kreatívabbnak tűnt a dolog, a másik pedig, hogy a Dudu nem messze lakik, meg úgyis meg kellett járatni a Deloreant, mert szezon ide vagy oda, el lett hanyagolva. Szóval oké, jó idő lesz, megyek.

Jó idő lett. Legalábbis aznapra. Előtte egy kicsit borús, esős volt, de nem vészesen. Nem nagyon szoktam túlaggódni, ha koszos lesz a Delorean, az új gumikkal meg most már az úttartása is nagyon jó lett. Ezért elindultam, végigmentem a kicsit pocsolyás úton, majd vígan beálltam Duduék elé. Aznap még mászkáltunk egy kicsit, de nagy különlegesség nem volt. Viszont másnap boldogan vettük észre, hogy felülről ez az autó olyan, mint egy matchbox, valamint hogy reggelire pont megfelelő a lángos is. 

Délután ötkor már szálltunk le a kompról és mentünk a megbeszélt helyre. Nagyon jól sikerült a meglepetés, mert ügyes volt a szervezés. A szülinapos ikerpárnak éppen valami kvízkérdésekre kellett válaszolni, miközben háttal álltak a bejáratnak. Elég nagy volt a zsivaj, éppen a Vissza a Jövőbe zenéjét kellett kitalálni, én meg addig hátulról belopakodtam a Deloreannel, megálltam mögöttük úgy egy méterrel, majd mikor megfordították őket, jól meglepődtek. Hát igen, ilyenkor elég jól jön a Delorean halksága és elképesztő fellépése. Ezek után mentem egy kört mindkettejükkel, elbeszélgettünk az autózás közben, utána ettünk egy nagyon finom pörköltet, végignéztünk egy szokásos McFlyos és Dokis fotózást, bár azt meg kell említeni, hogy az itteni cuccok elég jók voltak, aztán indultunk is hazafelé.

Pontosabban mentünk volna, de az aktuális kompot éppen lekéstük, ezért gondoltuk felmegyünk a várba. Jól is tettük, mert habár az út elég szar felfelé, plusz az őr is mindent elkövetett, hogy elzavarjon minket, mert hogy minden zárva van már, mi mégis leálltunk, aztán elindultunk felfelé. Megnéztük az elképesztő kilátást, az utolsó három párocskát, aki miatt az őr nem tudta bezárni a parkolót és így hazamenni, és akik miatt megpróbált minket is elzavarni, sikertelenül. 

Ezután már csak lementünk, vigyorogtunk egy kocsmai társaságon útközben, akik közül az egyik konkrétan kiugrott az autó elé, hogy megnézhesse, Tőlük nagyon elnézést kértünk, hogy nem tudunk megállni, de indul a kompunk, majd siettünk a hajóállomásra. Ahol nem volt ott a komp. Utánakérdeztünk, az utolsó komp elment nyolckor, a neten írt 8:45-ös nincs. Ejj, de jó ez, mehetünk egy órás kört Esztergom felé. Mondjuk ennél nagyobb bajunk ne legyen, mint hogy Deloreanezni kell a Dunakanyarban, de azért ez akkor is bosszantó volt. Visszamentünk hát 10 percre a kocsmásokhoz, elvégre már ráértünk, aztán elindultunk körbe. Szép út volt, szó se róla.

Aztán vasárnap már csak egy kis környékbeli autózás, pár ismerősnek megmutatás, egy pizzázás volt hátra, aztán másnap reggel jöttem munkába. Annak is megvan a varázsa, amikor Deloreannel megyek munkába, de kellett is ez a varázs, mert a magyar oldali pöcsölés mellett csak agyvérzést kapni lehet. Ezt levéve jó kis hétvége volt.