Jól alakult a nyár vége, elég sok dolog történt. Ebből egy volt ez az Oldtimer Túra, ahova azért mentem csak el, mert hívtak, egyébként nem is tudtam volna róla. Viszont így visszanézve jó szórakozás volt, megérte felkerekedni.
Valamikor még pár hónappal ezelőtt jött a felkérés és kb. egy héttel az esemény előtt jeleztem vissza. Mint a neve is mutatja, a túra a Dunakanyarban volt és igazából ez volt a fő oka, hogy mentünk, elvégre a Dudu odavalósi. Ezért aztán péntek este már Deloreannel mentem arrafelé, hogy aztán szombat reggel innen induljunk a túra kezdőpontjához, a Megyeri híd mellé.
Azonban az előző kirándulásokkal ellentétben ezt a mostanit nem úsztam meg hiba nélkül. Még múlt héten letakaríttattam az autót, mert a NAAF pora eléggé odavert a kinézetének, és már akkor is éreztem a hazaúton, hogy valami nincs rendben. Amikor beálltam a garázsba, fura szaga volt. Olyan égett szag, mint amikor a kuplung vagy a fék megég. Gondoltam csak valamelyik a kettő közül, biztos kicsit beállt a fék vagy akármi ideiglenes, de igazából inkább csak nem akartam foglalkozni a problémával. Ha megmarad a hiba, úgyis észreveszem. Hát megmaradt. Ahogy mentem, néha megállva szaglásztam egy kicsit és éreztem a szagot. A felnik nem melegedtek, az autó alján nem láttam semmit, nem tudtam egyelőre mire fogni, de mivel semmi rendelleneset nem éreztem, néztem a hőmérsékletet és mentem tovább.
Mivel Dubniczkiaval találkoztunk útközben, mert egyébként mentünk a csajok miatt minisünnézőbe, ezért a találkozás után együtt álltunk neki szaglászni. Ekkorra szerencsénk lett, észrevettünk a motortérben egy kis füstöt, ami után hamarosan meglett a hiba is. A szelepfedél tömítésénél kicsit csöpög az olaj, és pont a forró kipufogóra csöpög rá, ahol elég, és ez csinálja a büdöset. Hát ez olyan hiba is, meg nem is. Persze, nem jó, meg meg kell javítani, de emiatt nem kell elhalasztani a túrát, szóval mentünk sünt nézni, majd pizzázni.
Másnap pedig indultunk reggel, majd a meghatározott gyülekezési kilenc óra előtt egy kicsivel begördültünk a találkozópontra, az ottani Aquaworld parkolójába. Szép cuccok voltak a parkolóban, 77 autó érkezett, ami elég szép egy ilyen találkozótól. Őszintén szólva én 50-nél többre nem számítottam volna. Voltak szép darabok a meglehetősen nagy számban levő régi Merciken túl is. Személy szerint két kedvencem volt. Az egyik egy Jensen nem tudom micsoda, ami egy gyönyörű formájú gép volt, valamint egy igazi hupikék - fehér Transporter, pont, mint a Líbiaiaké a filmben, csak a tetőablak nélkül. Velük még mentünk is egymás után párszor, gondolom, akik láttak minket, duplán jól érezték magukat. Ezen kívül volt még több érdekesség. Citroen Kacsák, szép régi BMW-k, egy olyan Nissan Figaro, ami Skynetnek is van, hiába nem oldtimer, meg még más jó cuccok.
Az indulás egy perces időközönként történt, persze mindenki tülekedett, meg járatta az autóját, de nekem ehhez nem volt kedvem. Így aztán én lettem az utolsó előtti, a Transporter pedig az utolsó. Legalább volt időm egyesével megnézni minden autót, meg átnézni a programot, az itinert, habár a Dudu mire indultunk, jó részét a kérdéseknek pusztán helyismeretből kitöltötte. Szóval nyugisan elindultunk az erős túlzással égő autónkkal, de igazából mindez a legkevésbé sem zavart minket. A néha észrevehető szagot levéve. Jövő héten innen folytatom.
